Czéh Lonka: Május első vasárnapja

Májusban, a legszebb tavaszi hónap első vasárnapján ünnepeljük, köszöntjük az édesanyákat.
Az ünnep története messzire nyúlik vissza. Még biztosan nem köszöntötték virággal a mamákat az ősközösségi társadalomban, de az anyaközpontúság jelen volt, matriarchátusban éltek. A rómaiak, görögök idejében viszont a köszöntés szokása jelen volt, erről írásos emlékek vannak. Európában az 1600-as években, Angliában szintén ideje volt ennek az ünnepnek, akkor még kizárólag egyházi, templomi megemlékezésként. A XIX. században aztán szélesebb körben is meghonosodott ez. És az USA-ban 1910-ben először hivatalos ünnepként is elismerték az Anyák napját. Ettől kezdve aztán sebesen terjed, és 1925-ben először nálunk is hivatalos ünnep keretében emlékeznek, emlékezünk meg az édesanyákról.

Ébresztem a napot,
Hogy ma szebben keljen.
Édesanyám felett
Arany fénye lengjen!
Ébresztem a kertet,
Minden fának ágát,
Bontsa ki érette,
Legszebbik virágát!
Ámon Ágnes

Ennyi az ünnep története. De mennyivel több, és mélyebb az, amit mi emberek érzünk. Nagyon jó lenne, ha nem csak ezen a napon ünnepelnénk őket, hanem gondolatainkban többször hálát adnánk nekik. Közhely, de valóban a legtöbbet kaptuk tőlük, az életünket. Tudom, ilyenkor ma már illik tudományosra fogni a szót, és be is lehet valami faramuci, elrugaszkodott gondolkodással bizonyítani, hogy azért a ma tudománya már sok mindenre képes, és az élet adása egyébként sem csak az anyákon múlik. Lehet ezt mondani, de az alapvető igazság ettől nem változik. És minden asszony, aki valaha gyermeket hozott a világra, az tudja, mert átélte a csodát, mit jelent életet adni.

"Fáradt kezedre könnyesen hajolva
Megköszönöm néked az életet,
Az, álmaim s fehér szívedből nőtt
Meséidet, a tündérszépeket."
Ámon Ágnes

A gyermekkor csodatévői ők, akik minden bajra megoldást tudnak, akik mindig gyönyörűek, akikhez jó odabújni, akiknek "anyaillatuk" van, akik biztonságot adnak. Ahogy növekszünk, szerepük változik, jó esetben barátnőnk is lesz az édesanyánk, akivel nagyos gondjainkat is megoszthatjuk. A kamaszkor talán hoz egy kis megingást, a lázadás éveiben őket is kritizáljuk, hogy pár év múltán egy napon újra rájuk csodálkozzunk, hogy jé, hát mi mennyire egyformák vagyunk, és milyen jól megértjük egymást. És szentül hisszük, hogy ők változtak jó irányba, pedig csak felőlünk múltak el a felnőtté válás viharai. Később majd azt is látni fogjuk, hogy ezekben az években is mellettünk voltak ők, igyekeztek rossz döntéseinket finomítani, ingerültségünket tűrni, és a kuszaságban is utat mutatni. Hányszor bántjuk őket ilyenkor oktalanul, vélt igazunk tudatában. És a legnagyobb viták idején is bíznak bennünk,.... majd elmúlik, majd benő a feje lágya ennek a gyereknek is,... és rettegnek, hogy nehogy olyan lépésre szánjuk el magunkat, ami később egész életünkre negatívan hat.

"Köszönöm, hogy elviselted az elviselhetetlent. Hogy valamit teremtettél a semmiből. Hogy üres zsebekből is képes voltál adni. Hogy szerettél bennünket, mikor nem volt bennünk semmi szeretetre méltó. Köszönöm, hogy a lehetetlent is megoldottad egyetlen mosolyoddal. (Még ha az a mosoly néha el is halványult egy kicsit.)"
Pam Brown

És felnőttként már ők azok, akik elfogadják döntéseinket, akiknek mi a legkomolyabb, legrátermettebb, legszorgalmasabb, és legkiválóbb emberek vagyunk. Akik dícsérnek minket minden szomszédnak, hogy sosem volt gondjuk velünk, és csak jót kaptak tőlünk. És milyen büszkék is vagyunk ilyenkor magunkra, milyen jó ezt hallani, de azért a szívünk mélyén érezzük, és persze tudjuk is, hogy ez nem más, mint a színtiszta anyai szeretet, elfogultsággal párosulva. Felnőtt életünkben mellettünk állnak, gyermekeink születése ünnep nekik, megjöttek a várva várt unokák.. és tűrik, amikor mi mindent jobban tudunk, hisz mi is szülők vagyunk már. Mama, ne vedd fel azt a gyereket, ne úgy fogd, jaj, ezt nem így kell... ne szólj bele, én is anya vagyok, tudom, mit kell tegyek..bölcsek, mert nem mutatják azt, hogy mindazt, amire mi azt hisszük, tudjuk, azt ők már átélték, és ők valóban tudják mi vár ránk, és szépen lassan követjük őket az anyaság útján. Itt jut eszembe, nekem édesanyám mindig azt mondta, hogy ne neki adjam vissza mind azt, amit kaptam, hanem a gyerekeimnek adjam majd tovább. Mert neki a legnagyobb köszönet és hála az én boldogságom, és az, hogy látni fogja az unokákat szeretetben felnőni. Így teszek, mama!

"Nem bánom, ha korhol, nem bánom, ha zsémbes.
Néha pedig fáraszt, egyenesen rémes,
de amikor elmegy, vágyódom utána.
- „Öregedő” gyermek kapaszkodó vágya.
A hangom elakad, a torkom kiszárad,
ilyennek szeretem szerető Anyámat."
János Árpád

Vannak, sajnos, akik a mai ünnepen is már csak a temetőkben tudják felkeresni édesanyjukat. Ők azok minden bizonnyal, akik a legfájóbban érzik, amit én még szerencsére csak az eszemmel tudok, hogy anya csak egy van, és nem pótolható. Adja ég, hogy minél később ismerjem meg ezt az érzést. !

Néha, hivatásomnál fogva is, találkozom olyan emberekkel, nőkkel, akik tudatosan utasítják el a gyermekvállalást. Anélkül, hogy pálcát törnék bárki felett, ilyenkor mindig elgondolkodom, tudja e, mit taszít el magától. Tudja e, hogy a gyermek által nem kevesebb lesz, meggyőződésem, hogy több. A női szerep, a női identitás fontos, ez nem veszhet el. Egy nő számára nem megtapasztalni , tudatosan, az anyaság misztériumát.. maga ellen vét, aki így tesz. Mai világunkban, természetesen, változik a női szerep. Már tudunk függetlenek lenni, (kérdés akarunk-e), már önállóak vagyunk,( kérdés szeretnénk-e), nagyon talpraesettek vagyunk. ( de milyen jó valakire azért támaszkodni, és valaki fogja meg azt a pókot ) tudunk tartósan társ nélkül, szingliként is élni ( de azért mit nem adnánk, ha álmaink hercege betoppanna ) .. és tudunk gyermek nélkül is élni... kérdés, mikor bánjuk meg??? Ez a mulasztás egyszer csak nem pótolható.. és a hiányérzet mindig elkísér.

"Minden halandó. Az öröklét csak anyáknak adatott meg."
Isaac Babel

Egy anya a családot összetartó erővel is bír. Társadalmunkban szükségszerű, hogy újra fontos legyen a család, itt az ideje újra annak, hogy érték legyen a gyermek, és ne szükséges rossz.
Ilyenkor ünnepen mindig nagy gondolatok jutnak az ember eszébe, de a hétköznapokon túljutni a józanság is segít. Józanul gondolkodva, milyen jó nőként anyának lenni, és anyaként is nőnek maradni!! És aki azt gondolja a mondat első fele igazabb, fontosabb, az téved, egy boldog élethez a másik rész is elengedhetetlen. Mert nőnek lenni sem rossz dolog!
Ehhez legyen erőnk, kedves anyukák, nagymamák.. és ne felejtsük el életünk részeseit, az apukákat se. :)

Lonka: Ha április, akkor Felvidék 2. rész

Április 25, Érsekújvár
Hajdan erős vár, Várda Pál esztergomi érsek kezdte építtetni. A törököt, németet túlélte, Rákóczi alatt magyar zászló lengett itt. Amikor a kuruc világnak végeszakadt, Komárom erős vára mellett feleslegessé vált, ezért elrendelték lerombolását. A vár a földdel vált egyenlővé. A város műemlékei a háború alatt ugyancsak jórészt eltűntek.
Talán ezért volt olyan furcsa, hogy Újvár főterén a barokk szentháromság szobor , és a felállványozott plébániatemplom körül, modern, szocreál stílusú épületek sorakoznak. A szobrot 1740-ben egy pestisjárvány emlékére állították. Érdekes, kicsit megdöbbentő a szobor közvetlen közelében a dobókockát, vagy ha úgy tetszik, virágot, négylevelű lóherét ábrázoló szökőkút. Gyönyörű napsütésben sétálunk körbe, felfedezzük a ferences rendi zárdát is, majd a ferencesek templomát.
" Pax Intrantibus.. " "békesség a betérőknek" ,olvasni a homlokzaton. Nos, betérünk.. és békességben nézelődünk. Valamikor Bercsényi is lakott itt. Majd a templomban állunk meg elgondolkodva. Nem kérdem melyikünk mondd egy imát,és melyikünk az, aki most is gondolkodik, vagy éppen már hajtaná az idő kerekét hat órára. A templomot Pázmány Péter szentelte fel, 1631-ben. Érsekújvár egyik legrégebbi nyelvi emlékünk keletkezésének helye is. Az Érsekújvári kódex.. egy domonkos rendi apáca írta az 1550-es években, ma a MTA-n őrzik.
Újvárban koncert van aznap, Vadkerti Imre és zenekara lép fel. Kíváncsian várom, ma mekkora élményt nyújtanak a zenészek. Kellemes meglepetés vár, eltetetett jegyeink nagyon jó helyre szólnak. Látni tuti jól fogok!! És minden bizonnyal hallani is... Dübörög a zene, jól szól, nem, nem hangos, pont jó.. Imi énekel. A számokat, dalokat ismerjük, változás nincs, csak a sorrendben. A Fújom a dalt után , hogy a hangulat tovább pezsdüljön, nyilván, jön a kicsit latinos, kicsit táncolós, átdolgozott Kevés voltam neked.. így jó, és csak ezt követően a nagyon lírai Homok a szélben. Ez így valóban sokkal jobb. Az est vendége Herceg Flóra, ő énekli a Ha én zászló volnék kezdetű dalt,illetve felhangzik az IAk-ból, az Oly távol vagy tőlem...szeretik itt most Flórát, nagy taps, ováció. Vendégként megnézhetjük, a Rockszínház két fiatal énekesének produkcióját is, új darabjukból, az Oroszlánkirályból énekelnek. Fiatalok, kedvesek, jól csinálják. Majd dübörög a koncert tovább, sorban az ismert dalok. A közönség megénekeltetése ma nem nagyon sikerül elsőre.. Imi mondja is, hogy ezt nem hiszi el, ezt nem hallja.. hát sajnálom, mi nem tudunk hangosabban kiabálni.. de a végén a Honfoglalás betétdalát itt is együtt, felállva énekeljük. Siker, ováció, taps, vissza-vissza... Jó volt, nagyon. Azt tudjuk, a gútai első élmény, a két év utáni első fellépés hangulata valószínűleg megismételhetetlen.. az ott egyszeri volt, de azt gondolom, ez , amit itt látok, megint csak zajos, nagy siker. Lassan, nagyon lassan oszlik a közönség.. viszlát legközelebb..Azt el kell mondjam, az éjszakát megint abban a panzióban töltjük,Gútán, ahol legutóbb is. Carotta.. csak dícsérni tudom , szolid árak, kényelem, tisztaság, és kedvesség. Ha arra jártok, csak ajánlani tudom.

Április 28, Révkomárom
Komárom, szlovák Komárom, Öregkomárom.. megannyi elnevezése ugyanannak a településnek, a Duna bal partján, melyet az Erzsébet híd köt össze magyarországi felével. A szlovákiai magyarság legfontosabb kultúrális, és politikai központja. Egyetemi város is, a magyar nyelvű Selye János Egyetem működik itt. Történelmét nézve a török időkben a hatalmas ozmán sereget a hős védők megfutamították. A szabadságharc alatt két csata is zajlott itt, mindkettő győzedelmesen, és csak a harmadik ostrom járt sikerrel, de jóval a szabadságharc bukása után adta meg magát a vár, 1849. október 2.-án.
Az utcákat járva hamar szembeötlik a tavaly avatott, Szent István szobor, a "sétálós ", ha emlékeztek. Majd az Európa udvarhoz érünk, és vagy másfél órát sétálok itt. Gyönyörű épületek, szobrok, a korona, királyok tekintenek rám, országalma, Mátyás hollós seregének címere, és sok sok magyar vonatkozású építészeti, és szobrászati megoldás. A Madách kávézóba igyekszem.. itt adják ma este elő,a "Barátunk ,René" című darabot. Kíváncsian várom.
Derzsi György és Benkő Géza, ők ketten ha jól emlékszem, számolom 14 szerepen osztoznak. Zseniálisak, és őrültek.
Két vándorszínész hazatér szeretett falujába, hogy ott, a helyi kocsmában elmondhassa-eljátszhassa mindazt, amit a nagyvilágban láttak, tapasztaltak. Természetesen a világutazásuk összes szereplőjét ők maguk alakítják, de a falusiakat, a kocsmában ülőket is. Később betér a kocsmába a helybéli jegyző (a helyi hatalom képviselője , a falu megkérdőjelezhetetlen ura), aki szintén megnézi az előadást. S hogy mi történik ezek után, mi lesz a sorsa a két utazónak.. ez mind a darab. Felhőtlen szórakozásra számítok, és az elején azt is kapom, nagyon jól szórakozom. Tőlem fél méterre játszanak Gyuriék, az első öt percben zavar, aztám elfeledkezem mindenről, és csak nézem kettejük fergeteges bolondozását. Nem tudom, hol váltanak, talán amikor a jegyző megjelenik. Géza szenzációsan, számomra félelmetesen tenyérbemászóan alakítja. A hatalmát mindentől, az újtól, a külföldről beszivárgótól, a messziről jöttektől félti. És " ül " a régin, a megszokotton, hogy csak semmi ne változzon, hisz minden úgy van jól, ahogy van, és lehet ,hogy szegénység van, sár és nyomor, éhhalál, és félelem, na de kérem.. hát a csalogány??? az smafu?? Hát ne azt nézzük, amin változtatni kell, hanem azt, ami jó, igaz, hogy semmin nem változtat, de jó... hogy az akasztottak felett a csalogány köröz! A magyar valóság.. és úgy ültem ott, mint aki kapott egy nagy pofont..a vidám, pukkadozó nevetés után ezzel szembesülni.. persze ez is úgy játszva, hogyha akarsz, tudj kuncogni, de ha akarsz.. tudj rajta gondolkodni. Nagyon tetszett.. és a végén, az utazók újra útra kelnek, mert számukra nincs élet itt, és magukkal viszik mindazt, ami hasznos lehetett volna, és előremutató.. ha tehetitek, nézzétek meg! Először kóstoltam koffolát, nagyon ízlett! Ezentúl, ha erre járok, el nem mulasztonm.. bár ismerőseim, meg a családom szerint inkább borovicskát kellene kóstoljak errefelé.. na, majd egyszer társaságban.
Hát.. ennyi volt április.. de a következő hónapok is tartogatnak szép számmal meglepetéseket, utazásokat, előadásokat, és remélem.. szép élményeket..itt a Felvidéken, és másutt is.

Lonka: ha április, akkor Felvidék...1. rész

Április hónapban sok érdekes, nekem kedves esemény zajlott, zajlik a Felvidéken. Tudtam, március 28. után ismét többször eljutok erre a számomra eddig ismeretlen helyre.
Gúta... ahol már a VIII. - V. században is emberek éltek, a régészeti emlékek szerint. Mint hazánk szinte valamennyi települése, volt török uralom alatt, majd habsburg fennhatóság köszöntött rá.
A háborút megelőzően a XX. század első felében kezdett fellendülni. A viharos XX. században elcsatolták, majd vissza 1938-ban és aztán újra el. Lakóit ugyanúgy háború, kitelepítés sújtotta, mint e vidéken oly sok embert.
Látnivalói között ott szerepel a katolikus templom, amit sajnos csak kívülről volt szerencsém látni. Lám, még vissza kell oda térni, hiszen meg kell azt nézni.
Sétánk alatt meglátogattuk a régi temetőt, és az 1750-ben épült barokk kápolnát. Aki nem volt ott, nem tudja, milyen látvány várja. Belépsz a kert kapuján, és egyszer csak meglátod körben, a napsütötte régi sírkereszteket. Én földbe gyökerezett lábakkal álltam, mert nem tudtam, akkor még, hogy egy temetőbe lépek. A parkban nem messze padok, megpihenni, játszótér, gyerekek játszanak ... őseik, régen elhalt gútaiak mellett. Éles a kontraszt, de mégis itt természetesnek érzem. Különös érzések dúlnak bennem, hallgatom a gyerekeket, és közben sétálok a régi régi keresztek között. Természetesen megnézzük a kápolna mellett állított kopjafát, majd kifelé jövet megállunk az emléktábláknál. Azok neve szerepel itt, akiket annak idején koncentrációs táborba hurcoltak a lakosok közül. A parkkal szemben a II. világháborús emlékmű. Sétánk alatt eljutunk a vízimalomhoz, amely szép természeti környezetben áll, és várja a látogatókat. Udvarában pici kiállítás régi használati eszközökből. A kukoricadarálótól, a malacperzselőn át a faesztergáig. Közép -Európa leghosszabb fedett fahídján át visszasétálunk a parkolóig, majd hazafelé vesszük utunkat. S hogy miért voltam itt??
Március 28... erről már írtam, az élmény ma is meghatározó, még élénken él bennem.


Április 16, Fülek...
A vár környéke már a török időkben lakott volt. Természetes nekünk, itt is a török, majd a labanc, a habsburg volt az uraság, és magyar kézen is volt. Itt is elcsatoltak, visszacsatoltak területet, embereket. A vár valamikor teljesen a föld színével vált egyenlővé, majd felépítették, és ma újra restaurálják folyamatosan. A Bebek bástya teljes pompájában áll, de a többi rész is szépül. Jó volt sétálni itt, napsütésben, csendben. Szép a kilátás innen a városra, és a 1513-ban épült ferences templomra.
S hogy mit kerestem itt?? Felvidéken kampány van, ennek része a "Mit ér az ember, ha magyar?" című szórakoztató est is. Nos, ezt nekem is látnom kellett. A fellépők, Fodor Zsóka, Benkő Géza, Derzsi György és Vadkerti Imre gondoskodtak a jó hangulatról, szórakozásról. Leírtam már, de itt újra, tartottam attól, hogy nem fogom érteni, miről is beszél a színpadon Géza összekötő szövegében. És itt is el tudom mondani, a hatalom, és a politika nem különbözik egymástól.. azon a pár mondatom kívül, ami szlovákul hangzott el, mindent értettem, és minden " ült " , mondhatom!! Gyuri és Imi.. hogy ne higgye senki azt, ilyet ők nem tudnak,és persze, hogy mindenki igénye meglegyen, operettet is énekelnek, a Jaj, cica.. és a Hejj, cigány.. nagyon szereti őket a közönség, mind két dal nagy nagy tapsot kap.Itt van hely lemenni a közönség közé énekelni, Gyuri meg is teszi, értékeljük!! A Hejj cigány talán kevésbé duhaj ma, de jól szól, és kellően erős, férfias, illetve pár pillanatig mulatós! De Bicska Maxi is jön, és a "Rákóczi megtérése" gyönyörű Gyuri előadásában. Közben persze Petőfi visszatér, és Hazám, .. Európa, és Kell még egy szó. Eljön az a pillant is, amikor a nekem kicsit hűvösnek tűnő közönség már
" megpuhítva " , már együtt énekel a színpadon állókkal. Fodor Zsóka közel fél órán át szórakoztatja az embereket, székely vicc, történetek, kicsi pajzánság, és pikantéria. Nos, nagy a rajongótábora, kétségtelen. Én pihenek közben, a sokat
" dolgozó " fényképezőgéppel is bíbelődök. A finálé előtt pedig... " írta Benkő Géza verse.. Felvidék, én így szeretlek " fergeteges, elgondolkodtató, és szívhez szóló.
Két érdekes történetem van Fülekről.. az egyik a kultúrházban történt. Kedvesen üdvözölnek, leültetnek minket, holott mi itt idegenek vagyunk, nem mondják, hogy várakozzunk odakinn. Ellenkezőleg. Beszélgetünk, rendes, kedves emberek. Előadás után férjem beül az autóba.. mikor én is jóval később arrafelé tartok, látom, beszélget valakivel. Megállok, kivárok. Két gyermek áll ott, és egy felnőtt, idősebb férfi.. kiderül, a gyerekek pénzt kértek volna, vagy ennivalót... szomorú ez, sajnos, ma már bármerre mész, mindenütt találkozol ezzel. Örülnek a szendvicseknek, miközben odalép az idősebb úr, és a világ legtermészetesebb módján rászól a két gyerekre, hogy kilenc óra bőven elmúlt, gyereknek semmi keresnivalója az utcán, indulás haza.. meglepődök, majd még inkább.. a gyerekek nem hangoskodnak, esetleg szitkozódnak, hanem nagyon gyorsan köszönnek, és elindulnak.. bízom benne hazafelé. Milyen érdekes, vajon itthon, Pesten ,lenne -e aki hazazavarja a csavargó gyerkőcöket??! És vajon a gyerekek elindulnának e szó nélkül hazafelé .... folyt köv..

Szereposztás változás

Április 24.én a Pécsi Nemzeti Színház Leányvásár előadásában Tom Miggles-t Vadkerti Imre helyett Gregorovics Tamás alakítja.

Lonka: Húsvét hétfői beszélgetés Vadkerti Imrével

Ma délután a Pátria Rádió "Ezt is a nyuszi hozta " műsorában hallhattunk beszélgetést Vadkerti Imrével.

Imit locsolkodás közben érték utól telefonon. Készséggel, és jókedvűen beszélt arról, hogyan töltötte az ünnepet, majd pedig kihagyhatatlan volt, hogy ne terelődjön a szó a március 28.-i nagy sikerű előadói estjére. Azt is megtudhattuk, hogy milyen fellépések várnak rá a közeljövőben. A szabadtéri színházak műsoráról idén sem hiányozhat az István, a király rockopera. Imit továbbra is
( Vikidál Gyulát idézve ) Magyarország nagyuraként, Koppány szerepében láthatjuk. Akik nem hallották a beszélgetést, megtehetik, ha a következő tárhelyről letöltik azt.

http://www.sendspace.com/file/v5rvcs


A beszélgetés végén kedves történetet mesélt arról, honnan értesül időnként fellépései időpontjáról. Nos, azt gondolom, a jövőben is tud támaszkodni ezen a téren is önkéntes segítőire. :)

A fénykép egy kedves barátom "alkotása", és még sehol nem volt ebben a formában látható.

Devecsery László: Húsvéti hímes

Szellő fut, szellő száll,
csókot ad szellő-lány.
Nap melenget, fény mesél,
mikor a tél véget ér.

Néked int a hóvirág,
s barka bontja bársonyát.
Itt a tavasz: kikelet,
s a HÚSVÉT is közeleg.

A Húsvét a keresztény emberek legfontosabb ünnepe, de a megújulásnak, tavaszvárásnak is az ünnepe. Jézust a Biblia szerint pénteken feszítették keresztre, és harmadnapon , vasárnap feltámadt. Szenvedésével, halálával megváltotta minden ember bűnét, és feltámadásával győzelmet aratott a halál felett.
A Húsvét a tavaszi nagy ünnep is. Ekkor ér véget a negyven napig tartó böjt. A húsvéti szertartásokhoz tartozik a sonka, a bárány, a tojás megszentelése. A megszentelt ételeket és maradékait valamikor mágikus tárgyként használták. A szentelt sonka csontját felakasztották a gyümölcsfára, hogy sokat teremjen. A húsvéti étel morzsáját nyáron használták fel. keresztalakban meghintették a gabonaföldet, a verebek ellen.
Húsvét második napja húsvét hétfő, a húsvéti locsolás napja. valamikor vízbevető hétfőnek nevezték, utalva arra, hogy a lányokat a kúthoz vitték a legények, és ott öntözték meg őket. Utal a szokás a keresztelésre is, valamint a legenda szerint a Jézus feltámadását hirdető asszonyokat locsolással próbálták elhallgattatni a katonák.
A gyerekek megajándékozása édességgel, ajándékkal újkeletű szokás. Húsvétkor sok helyen bálokat rendeztek.

Mit nyújt a húsvét a ma emberének? A hívő ember ma is a nagy misztérium, a megváltás,a feltámadás hitében ünnepel. Sokak pedig pihenésre, regenerálódásra, az első tavaszi napfényes napok élvezetére fordítják ezt az időszakot. van aki családját látogatja, és van aki a kiskertet hozza rendbe. Ahányan, annyifélék vagyunk, annyiféleképpen ünneplünk. A fontos, hogy a hétköznapok egyhangúságát törjük meg, hogy tudjunk mást csinálni, mást tenni, mint az év egyéb napjain. Erre valók az ünnepek. Kicsit álljunk meg, hogy húsvét után, a megújulás reményében folytassuk tennivalóinkat.

Lonka: Egy megvalósult koncert...

Hát eljött.. Vadkerti Imre első előadói estje... 2010. március 28. Gúta.....és mi itt vagyunk. Ez az első állomás, Imi itt mindenkinek ismerős, névről, hírből, és a legtöbbjüknek személyesen. Ismerik, látták itt felnőni, látták, hallották az első próbálkozásokat, majd az azt követőket. Zenekarral énekelni, közben színpadon játszani, izgultak a társulatos időkben, szorítottak az IAK előadások alatt, és most eljöttek, hogy két év után először újra gútai színpadon hallgassák Jimmyt. Ne is beszéljünk arról, hogy miért volt ilyen hosszú a kihagyás, miért nem lehetett otthon fellépni, és most arról sem, hogy bomlik a Társulat, utolsó István, a király előadások jönnek, és a Leányvásár is ki tudja, mikor jut el a darabtemetésig. Most, két év után Imi itt áll a színpadon, új zenekarral, akik maguk is Felvidék szerte ismert, tehetséges zenészek. És mi itt vagyunk.
Tudom, Imi izgulsz, mindig mondod, itthon még inkább.. de tudod, akik ma itt vannak, azok érted, miattad vannak itt. És tudod, az első hang után már tiéd a színpad, tiéd ez a mai este, és uralni fogod a szíveket. Gyere.. éld át, éld meg.. hogy sose felejtsd el ezt a mai estét. Már tapsolunk, nagyon várunk..

Kigyulladtak a fények, játszik a zenekar, már itt van, már szól a dal,.. Imi énekel.
".kiskoromban, ha jól tudom, nem jött ki hang a torkomon" , ami hihetetlen, de eszembe jut az a tanító néni, aki először látta meg benne a tehetség szikráját, vajon tudta-e, hogy kincs van a kezében? ..
" ha együtt énekelsz velem, kell, hogy a szíved is erős legyen"... " a szád alakítja a dallamát, de a szíved veri a ritmusát, nem egy éjszakán, de egy életen át".... és csak .. " fújom a dalt....fújom a dalt.."

Homok a szélben.. azon gondolkodom, hogy a sodródó homokszemek milyen képeket idézhetnek bennünk, sodródó életekről, emberekről, nemzetekről..." mert sehol sem tudtam megnyugodni még, de ha nem lennék szabad , élni sem tudnék " értem...

Kevés voltam neked...ejha, latinosan, kicsit felpörgetve.. táncolva, ez az, nincs igaza azoknak, akik azt hiszik, ez nem megy neked.. ó, dehogynem.. a közönség már énekel, ütemre mozog a székeken.." pedig én úgy szerettelek, jobban nem lehet, s ha nem is voltam mindig veled, sose voltam ellened.."

A következő percekben emlékezzünk Kaszás Attilára, 50 éves lenne, hamar ment el.. és már szól a Fényév távolság..
" Zengő fényország, hogy láss csodát egy életen át".. "Nekem itt van dolgom, nekem itt vannak álmaim.." való igaz, álmaid vannak, és te mindig teszed a dolgodat.

Jön a Sárga rózsa, .. " azt ne hidd, hogy megváltoztunk vezényszóra.." mély értelmű sorok..,
majd jön a Kergesd el a felhőt a házamról... . Ezt tudtam, amikor mondtad, melyik lemezről válogatsz, ezt tudtam, hogy énekelni fogod. "Ne sírj értem, mama.. " a te szemed is könnyes Imi, halljuk is, de a mi szemünk is csillog, folytatódik.. " ne félj, én se félek.." és a végén .....
" meglehet, hogy álmok nélkül, meglehet, hogy áldás nélkül, de holnap is élni fogunk még..".
Azért mi sokszor féltünk, tudod, és az a holnap, az áldással jöjjön el.

Már a Kisfiút énekeled, a Légy jó mindhaláligból. Ezt sokan ismerik tőled, van, aki a színpadról, van aki a társulatos döntőből, és utána is sokat lehetett hallani. Tudod mi a legnagyobb dícséret? Móni, akiről tudjuk, nem kedvence ez a dal, mikor a koncert után szóhoz tud jutni, azt mondja, hogy még a végén megszereti !!

Jön a Ha én rózsa volnék, majd A költő visszatér.. Énekelünk, csodás a hangulat.. csillognak a szemek. igen, " hol magyar él, hol magyar fél, Petőfi visszatér!"

Ó, egy Bojtorján dal .. Vigyázz magadra , fiam!.. le is szólsz a színpadról: Bálint , ez neked szól.!
Na, szegény gyerek.. nevet ő is a közönséggel együtt. Még meg is fenyegeted tréfásan az ujjaddal.. családi jelenetnek vagyunk tanúi, élvezzük is.
Ezek után a Ma lesz a holnap tegnapja című Bergendy számot énekled.. könnyeden, hangulatosan

És eljön a nagy pillanat.. a színpadon Vikidál Gyula. Felkonferálod: a nagy elődöm, és hallani, hogy szinte óvatosan mondod az elődömet, hiszen ez azt jelenti, hogy most te képviseled mindazt, amit valamikor ő. Óriási taps, Gúta fenntartások nélkül üdvözli őt.
Három számot énekel, az Oliverből, majd Dobó esküje,..
" Ne csak akkor szeresd, mikor téged ünnepel"
" Akkor is szeresd, mikor könnyebb volna idegenbe menni, akkor szeresd legjobban a hazát!"
" Akkor legyél férfi, akkor mutass példát, hogyan kell szeretni a szülőhazát!"
És végül a Szegény Magyarország.. hosszas vastaps, állva ünnepel a közönség, itt minden szó a szívekig ért.

És újra Imi.. és a Nyomorultak.. és hogy senkinek ne legyen kétsége, ha valakinek is az itt lévők közül lett volna, három dalt énekelsz.. Három dal, három szerep.. nagyon odatéve. És már tudjuk, hogy ebből az álomból nem lesz valóság.. és soha nem fogják tudni, hogy mekkorát alakítottál volna ebben a darabban. Azt mondtad, ne sajnáljam, te se sajnálod.. rendben, elhiszem.. de akkor miért sírok?? Lehet, hogy Javert nem te vagy, Jaen Valjaen másé lett, hosszasan lehetne taglalni miért, de Máriusz... ilyen Máriusz nem lesz.. de előre kell nézni, előre.
Az a Vidd haza is, hogy zeng, bong.... a fülemben van még a 10 évvel ezelőtti felvétel is.

És már István, a király.." Mondd, te kit választanál.. segítsetek, segítsetek.."
hát segítünk, énekelünk, kiabálunk.. az oly sokszor hallott dal milyen jól szól itt is, a koronaékszert emelő mozdulat, vagy ahogy hátratáncolsz a színpadon, ez mind ismerős.. ó, hányszor láttam már!

És Vikidál Gyula ismét, jön, és üdvözli Magyarország nagyurát, az ifjú Koppányt . Nagyon megható, amint elmeséli, hogy jó látni, hogy olyan ember az utódja, akiben bízni lehet, aki jó úton halad, népét, hazáját szerető, elkötelezett férfi. Testvérévé fogad, holott a fia lehetnél. Imi, nem tudom, mit élsz át akkor, ott, csak sejthetem.. a meghatottságodat látom, és azt gondolom, neked ez minden díjnál, minden első helynél nagyobb kitüntetés.. Ja, bort is kapsz, annyi időset, ahány idős az IAk, Koppányért, és még egyet.. igen, Istvánért.. mert ez is a torkodban, és a lelkedben van, mondja Vikidál.
Már dübörög a Szállj fel... szív Koppánya?? lehet.. de ez most harci kürt, ez most erő.. itt most a Vezér van előttünk... megint állunk, énekelünk, dobog a nézőtér..
" Szállj fel, szabad madár... " Percekig zúg a taps.

Érkezik Derzsi Gyuri, és azzal kezdi, hogy ez nem ér, már harmadszor kell sírnia.. igen, Gyuri mi is így vagyunk ezzel, bizony nem először könnyeztem én sem ezen az estén. Milyen kedvesen beszél Gyuri, a barátságotokról, , megismerkedésetekről, és olyan jó, hogy egy másfél hónapja ugyan ilyen szép szavakkal beszéltél ide több száz kilométerre, egy másik színpadon Gyuriról. Emberek.. ma a színház világában ilyen is van??
Derzsi György az Istvánból énekli az Oly távol vagy tőlem.. kezdetű dalt.

Ezek után rock ismét, az elhunyt rockzenészek emlékére .. A zöld a bíbor, és a fekete.. na gyerünk, mondod, Imi, és én nagyon örülök, hogy ilyet is énekelsz, mert szeretem tőled ezeket a dalokat is.. NAGYON!!

És utána felcsendül.. " Amikor vége az utolsó dalnak is.. .. mondd, hogy lehet, ha nem is tudod, hogy hiszek neked... mi lesz velem, ha egyedül hagy a zajos tömeg.." " maradj velem, segíts nekem"" Imi, nem vagy egyedül, nagyon sokan szeretnek, ezt biztos tudod, érzed. És akkor se vagy egyedül, ha majd elalszanak a színpad fényei..
Mindjárt vége, már tudjuk.. még egy vers a helyben maradásról, majd ezt megerősítendő, a hovatartozásról szól a Honfoglalás betétdala. " Kell még egy szó.. " természetesen állunk, integetünk, énekelünk, mi akik itthonról jöttünk, és felvidéki barátnőm összekapaszkodunk, úgy énekelünk.. mert itt is otthon vagyunk , egy közösség része vagyunk.. hihetetlen.. hatalmas érzés.

Mikor is mondtad, hogy ne legyek szomorú.. mindegy is.. nem vagyok, a mai este sok mindent megértettem, amit eddig csak sejtettem. Egyik ismerősöd mondta, hogy te itt álmok megtestesítője vagy.. elhittem, de most érzem is.
Azt viszont nagyon kívánom, hogy a saját álmaid is váljanak valóra, és a pódium mellett legyen részed a színpad örömében is, hisz ott is varázsolsz. És nagyon sokan szeretnénk ott is látni.

És vége.. újra percekig tartó, zúgó taps. Köszönöd, mi köszönjük, én köszönöm. Nem tudom, ezzel az érzéssel hogy birkózol meg, nem teher-e néha ez a hatalmas szeretet, amely ott áramlott feléd, de azt, hogy ez életed egyik felejthetetlen élménye lett, azt tudom. Nekem is, nekünk is.

Másnap még sétálunk Gútán, fényképezünk, olyan helyeket nézünk meg, amikről először tőled hallottak sokak, fényképezünk, és közben a tegnap estéről beszélgetünk. Gyönyörű hétvégénk volt. Köszönet érte neked, köszönet azoknak, akik oly közvetlenül fogadtak, bántak velünk. Jó volt ezen a hétvégén Gútán lenni.

Mára jutottam el addig, hogy egyáltalán ülepedtek az érzések, és valamennyire össze tudtam a gondolataimat fogni. Ma már tudom azt is, hogy azért is volt ez ilyen csodálatos koncert, mert nemcsak kiálltál a színpadra, hanem közel engedtél mindenkit magadhoz, mert ezek a dalok rólad meséltek, ezekbe a dalokba bele lehet téged képzelni, ezek a tieid.

Hát, Imi... hajrá, tovább.. az álmok felé, és addig is csak fújd azt a dalt!!!!!!!!