Lonka - 60. szülinapra

1952. június 2. án az akkor lapok hírül adták, hogy Budapesten megszületett Koltay Gergely. Ma 2012 június 2.-át írunk. A közben eltelt 60 év minden dokumentuma, emléke, ereklyéje, a születésnapját ma ünneplő Koltay Gergelyről mesél. Ennek a 60. születésnapnak a megünneplésére gyülekezik a közönség, a barátok, ismerősök az Uránia Nemzeti Filmszínház épületében. Ünnepi koncert veszi kezdetét hamarosan.
Előtte sikerül Gergőt elcibálni az interjúk közepette, és a Kormorán Baráti Kör köszöntheti őt. A köszöntést követően betódulunk a színházterembe, és végre kezdetét veszi a születésnapi, szuperkoncert és időutazás. Ahogy az elmúlt 60 év ereklyéi, emlékei, ugyanúgy a felhangzó dalok, bejátszások, vendégek is életének egy részét, nagyon jelentős részét idézik. A kezdeti évek, az első magyarországi folc-rock együttes megalakulása, a Halmos Bélával, Sebő Ferenccel eltöltött évek. Ezt idézi a színpadon Halmos Béla, hegedűjével, és a Hallod e te szelídecske, mezőségi népdallal. Az első ölelés és köszöntés a színpadon, majd érkezik Papadimitriu Athina, a Gergő által rendezett Mindörökké Elektrából énekel.
És pereg tovább a műsor, felidéződik régi március 15. emléke, ami friss, újszerű ünneplést hozott a Múzeumnál. Hallgatjuk Varga Miklós énekét, - fehérló fia, isten szülötte, az út előtted áll. - vagy - szemedben még ég a tűz, kísérje Isten léptedet - és nem utolsó sorban - keresd, míg élsz a népedet! - Olyan gondolatok ezek, melyek a közelgő június 4.-e árnyékában különös jelentőséget kapnak. Akárcsak Árom imája, vagy a Gyopárt a Hargitáról hozzatok c. dal, melyet a közönség vastapsa kísér. .. mert gyopárt a Hargitáról hozzatok, a székely hősök hallhatatlanok .... Kalapács Józsi érkezik - Ez a föld az enyém, nagyapám bennem él, harang szól a vágyaiért....A dalok, szövegek nagyon jól körvonalazható gondolatok, téma köré csoportosulnak. Nép, haza, szeretet, magyarság tudat, nemzet, összetartozás.
Mindezekből szinte természetesen adódik az ünneplés egyik csúcspontja, amikor felolvassák az erdélyi TransylMania együttes levelét, Koltay Gergelyt köszöntve. ... Apám, mondd el a hegyek nevét...az ismert TransylMania dal kezdő sora, így kezdődik a levél is. Amelyben a köszöntésen túl a hála is megfogalmazódik, tisztelet és szeretet. Hogy volt egy ember, aki vállalta, felelősséget érezve vállalta, az erdélyi zenekar felkarolását, támogatását, és vállalta az útmutatást is. A dal szövegét korántsem pontosan idézve, - mert kell egy ember, aki tovább adja a tudást, tovább adja a mondát és regét, mert ezek " éltetnek engem s a népemet " . Koltay Gergelyre ráillenek a sorok, gondolatai éltetik az eszmét, többek között a nemzet egységéről, magyarságról. Megmaradásról. Emelkedett pillanatok tanúi lehettünk.

És folytatódik az ünneplés, újabb pályatársak érkeznek, újabb dalok, újabb köszöntések. Mind e közben a színpadon újra és újra a nyolc betyár, vagyis a Kormorán zenekar ! Az az együttes, mely elválaszthatatlan Koltay Gergőtől. És jön Bill, a király is, vagyis Deák Bill Gyula, 60 csapásról énekelve.
Lassan a vége felé közeledik az időutazás, megérkezünk a jelenbe. Szól a legújabb lemez címadó dala, Vadkert fehérben. Mert vadkertben élünk, és itt kell megmaradni tisztességesnek, fehérnek. Ezek után a színpadra már a torta érkezik, a család, a gyerekek, és minden fellépő, aki ma itt köszöntötte az ünnepeltet. Szól az Álmodj álmot álmodót..

"Álmodj szépet nekem, körbeéred szívem,
Álmodj fényt, csillagot, mindent mit adhatok.
Álmodj csendes kézfogást, mellyel barátot találsz,
Álmodj titkos simogatást, álmodj reggelt éj után,
Álmodj végtelen időt, hogy szerethesd a jövőt,
Álmodj embert, ki vár, valahol egy szóra rátalál.
Álmodj igazat és jót, egy újabb álmodót,
Álmodj minden éjszakán új tervet, új csodát.
Égnek a gyertyák, fellobbant a láng,
Mind ki eddig idegen volt, egy másikat talál.
Égnek a gyertyák, fellobbant a láng,
Egy téren összegyűlnek, mind ki jövőbe lát.
Álmodj választ, ha felelni kell, mert van, ki álmodni mer,
Álmodj tündért fiaidnak, álmodj hazát magadnak.
Álmodj népet ki tudja nevét, álmodj nyelvet ami tiéd,
Álmodj álmot álmodót, álmodj igaz szót.
Égnek a gyertyák, fellobbant a láng,
Mind ki eddig idegen volt, egy másikat talál.
Égnek a gyertyák, fellobbant a láng,
Egy téren összegyűlnek, mind ki jövőbe lát.
Égnek a gyertyák, fellobbant a láng,
Mind ki eddig idegen volt, egy másikat talál.
Égnek a gyertyák, fellobbant a láng,
Egy téren összegyűlnek, mind ki jövőbe lát. '

És .. boldog szülinapot, boldog szülinapot, boldog szülinapot Gergő....

Áll a közönség, barátok, ismerősök, ünnepeljük a 60 éves Koltay Gergelyt. Sok ilyen szép születésnapot még, sok évet, sok sikert, örömet !
Nekünk meg sok élményt, melyet így, együtt élhetünk meg :)

Pünkösdkor

Pünkösd, a Húsvét utáni 7. vasárnap és hétfő , a szentlélek kiáradásának ünnepe. Az Atya és a Fiú kölcsönös szeretetének áradása, amely az apostolokra is ekkor áramlott először. Nagy keresztény ünnep. Számos helyen népszokások övezik, pünkösdi király választástól a borzajárásig.
Hagyománya van ennek az ünnepnek a múltból, és talán újkeletű hagyományai is lesznek. Egy ilyen , új, többen remélik hagyománnyá fejlődő eseménynek voltak, voltunk többen részesei ezen a hétvégén, a közigazgatásilag Gánthoz tartozó Kőhányás településen. A Vértes Erdő ZRT. új célt tűzött ki maga elé, szeretne minden év pünkösdjén egy, területéhez tartozó felújításra szoruló műemlék renoválásához csatlakozni, egy általa szervezett rendezvénnyel. 2012-ben, első alkalommal a Kőhányáson álló Eszterházy kápolna felújításához csatlakoztak, színvonalas, egész napos szervezésű programmal.



A helység az Eszterházi család két birtokát összekapcsoló út mentén kialakult kis település, csak 'kőhalom', később 'Kozma leányegyháza' néven említik a korai írásos emlékek. Ma Kőhányás néven ismert, állandó lakója nincs, pihenő- kirándulóhely. A régi idők emlékét őrzi az Eszterházy kápolna. A kápolnában évente kétszer tartanak szent misét, Pünkösd Vasárnap és Teréz napot követő vasárnap.


Az ideérkezőket szíves vendéglátók fogadták, a parkolóktól lovaskocsik vitték őket a helyszínre, a színpadhoz és a kápolnához. Szép kialakítású park , ülőhelyek, étel. ital várt mindenkit.

Délután fél négykor a színpadon kezdetét vette Vadkerti Imre, Fehér Nóra, a Kormorán zenekar tagjai, és Pintér Tibor színművész műsora, valamint a színpadon láthattuk Szűts Istvánt is, ugyancsak a legendás kormorán együttesből.

Pintér Tibort hallhattuk az első blokkban, többek között a Kell még egy szó című dallal énekelt együtt a közönség. Műsora végén a Bánk bánból a közismert Hazám, hazám hangzott el, melyet a nézők nagy tapsa kísért.















Ezt követően Fehér Nóráé, Vadkerti Imréé, és Szűts Istváné volt a színpad. A színvonalas műsorban elhangzott a Szegény Magyarország c. dal, az Őrizd a lángot hozta lázba a közönséget, majd ismert Kormorán dalok következtek. Az Isten ujja megérintett, a Magyar kettős , a Húzd a harangot, a Nincsen apám nagy tetszést aratott itt is.

A Nemzeti dal első sorának felhangzása után - Talpra, magyar - már állva énekeltek az emberek. A sikeres előadást nagy taps jutalmazta.


Remélhetőleg a kápolna felújítására jelentős összeg folyt be, elkezdődhetnek a munkálatok, és azt is remélni lehet, hogy a kezdeményezés a jövőben tényleg folytatódni fog. Jó lenne, ha a Vértes Erdő ZRT. példáját több cég, vállalat, vállalkozás követné, ezzel is hozzájárulva ahhoz, hogy az ország területén számtalan helyen fellelhető műemlékeink ne váljanak romhalmazzá, az idő áldozataként, hanem méltón felújítva őrizzék múltunk emlékét.

Egy év elmúlt...

Tegnap volt egy éve, hogy a legendás Kormorán zenekar új felállásban első koncertjét adta. Történt ez azt követően, hogy az együttes nem mindig békés, nem mindig sárdobálás nélküli körülmények között átalakuláson ment át. Új zenekari tagok, új énekesek érkeztek, és új idők új dalai születtek meg. Március 13.án izgatottan, aggódva álltunk a mosonmagyaróvári fellépés előtt, és most egy évvel később , örömmel készülünk a holnapi , ugyanitt megvalósuló koncertre. A közben eltelt egy év új lemeze, 27 koncertje, fellépése bizonyították, a zenekar jó úton jár. Hangzása, hitelessége meghatározó, dalaik egy korszak dalai, tovább élnek, de az új dallamok korunk problémáiról is szólnak. Ez alatt az egy év alatt biztos fájón érint mindenkit, hogy barátok, jó ismerősök, kedves emberek távoztak a zenekar mellől, de új ismerősök, új barátok érkeztek hozzájuk. A koncerteken egyre többen élvezik újra művészetüket. Visszatérnek régi kedvelők is, akik már tudják, nem azt kell keresni, jobb -e ez a felállás, vagy rosszabb. Azt kell látni, lehet más tagokkal, de ugyanazzal a mondanivalóval, ugyanazzal a hittel, ugyanazzal az elhivatottsággal állni elénk. Holnap nemzeti ünnepünkön adott koncertjükkel egy időben az új koncertidőszak is kezdetét veszi. Új élmények várnak mindenkire. Közben a zenekar készíti második lemezét, remélhetőleg hasonló sikerrel, mint a Magyar kettős c. korongjuk. Mit is kívánhatnánk ? Sok koncertet, sikereket, jó bulikat, népszerű lemezt, és a várva várt elfogadást. A tavalyi év építkezése, bizonyítása után itt az idő egy fergeteges koncertidőszak megvalósulásához. Akkor a holnapi viszontlátás örömével csak azt mondhatom:
Hajrá, Kormorán!! :) A legenda tovább él.....

és akkor a tavalyi, egy évvel ezelőtti koncert egyik meghatározó pillanata .. az elindulás..

Miért lehet fontos egy dal ?

Felvidéken választások vannak a hétvégén. Választanak, eldöntik, mely pártok kerülnek az elkövetkező időszakra a parlamentbe. Az ott élőknek létfontosságú lehet, bejut-e az MKP, a lemaradó, elszegényedő Dél -Szlovákiai, de nekünk jobban esik így, felvidéki terület fejlődése érdekében. . Az elmúlt hetek kampányrendezvényeinek jó részét nyomon követhettük itt is, cikkek, képriportok, híradások, és elsősorban Imre fellépései által. Mindig, mindenütt hangsúlyt kapott a gazdaság, munkahely teremtés, egészségügy égető szükséghelyzetén túl, az ottani magyarság identitásának kérdése. Magyarul beszélni, ha akarnak szabadon magyar állampolgárnak lenni, ehhez a nemzethez tartozni, a nemzethez tartozás miatt hátrányt nem szenvedni.
A tegnapi komáromi rendezvényen, melyen sajnos, nem tudtam ott lenni, elhangzott egy dal Imre előadásában, amellyel így, a kampányfinisben új gondolatokat is ébresztett. Szól ez a dal a Kárpát-medencében bárhol élő magyarhoz, de lényeges gondolatokat tolmácsol nekünk, anyaországbelieknek.

"Bátor szavakkal mindig megfontolt legyél,
Gondolj azokra, ki magyarként "ott" él! "

Bizony, sosem felejthetjük, hogy egy egy hangzatos, de tartalom nélküli megnyilvánulásunkkal talán épp ártunk, mintsem előrevinnénk az összmagyarság ügyét, vagy a határon túl élők helyzetét. S hogy mit tegyünk? Mi a kötelességünk? ezt is elénekelte Imre tegnap...

"Őrizd a lángot, majd add a fiadnak át,
És a tűz szívekben lobog majd tovább,...."

Legyen így! És minél többen adjuk tovább azt a lángot, minél több szívben lobog majd, annál hamarabb jöhet el a nap, amikor

"..Az igazságot rejtő ködök eloszlanak...."

És addig mindig, mindenkinek tenni kell, a maga eszközeivel. Az elmúlt hetekben ők tették a dolgukat, ki ki azzal, amit hozzá tudott tenni. Imre mindig, minden körülmények között hitet tett újra és újra meggyőződéséről, inspirálva, buzdítva azokat, akikhez eljutott a szava.
Nekünk nincs mit tenni, szorítunk a hétvégén, drukkolunk, és hisszük, megvalósul, amiért dolgoztak. Nyerjen az MKP, legyen képviselő, aki az akar lenni, énekeljen tovább az, akinek ez a dolga, lendüljön előre a szekér!

Akkor Hajrá, Felvidék! !
és remélem, mindenki örömére a dal, Imre előadásában.
http://www.youtube.com/watch?v=fuARJphu2a4

Levél egy ismeretlenhez, Mezőkövesdről.....

Mezőkövesden Kormorán koncert volt, a múlt hét végén. Várakozás közben, majd a koncert kezdetekor akarva-akaratlan hallottam, hallgattam a hátam mögött állók beszélgetését. Nem mondom, hogy nagyon meglepett már, csak talán itt lett tele kicsit az a bizonyos hócipő. Nem tudom, kik voltak, kik álltatok mögöttem, de igen, rátok gondolok, két nő, és három férfi, talán harmincas éveitek közelében. Fehér felsőben mindnyájan, a nadrágokat nem figyeltem. Főleg a hölgyek közül volt valaki, aki nagyon határozott véleményt nyilvánított, illetve hangadóként szerepelt. Soraim talán neked szólnának a leginkább.....persze kétséges, valaha eljut e hozzád.....

Tehát, Kedves Ismeretlen... nagy Kormorán rajongó lehetsz, ahogy hangoztattad, te az összes Kormorán koncerten ott voltál, és az összes lemezed is megvan. Ami persze erős túlzásnak tűnik, akkor is úgy éreztem, és most is. Főleg akkor lettem hitetlen, amikor közölted, .. ez nem az a szőke lány, aki szokott lenni, és a pasi se a fejkendős. Ezek újak.. megdöbbentett a felismerésed... valóban. Tudod, én nem voltam ott az összes koncerten, egy kezem pont elég arra, hogy megszámoljam, ez év márciusáig hányszor is hallgattam élőben Kormoránt. Igaz, volt ebben olyan időpont is, amikor te még Kedves Ismeretlen, biztosan nem jártál koncertre. Semmilyenre.. talán a játszótéri homokozót látogattad. Nem vagyok erre büszke, kicsit fájlalom is, de ez a helyzet. És az összes lemezem sincs meg a zenekartól, arra is elég egy kezem, hogy megszámoljam. Persze egyéb helyekről jól ismerem a dalaikat, és fújom is őket. Tehát, Kedves Ismeretlen, bár sokkal rosszabb helyzetben vagyok mint te, ezek szerint, mégis képzeld el, én tudom, hogy a szőke lányt Géczi Erikának hívják. Na mit szólsz??? Ez a barna hajú lány, akit most látsz, valóban nem ő... Fehér Nórának hívják. Kérlek, jegyezd meg ezt a nevet, biztos vagyok benne, jól teszed, ha tudod, ki ő, mert még sokat fogsz róla hallani. A mellette lévő, ahogy te mondod, pasi, valóban nem Mr. Basary, akire te emlékszel fejkendősként. Ő Vadkerti Imre, na róla már hallhattál, és ezt a nevet is nagyon jegyezd meg, mert szép dolgok várnak még rá, és megérdemli, hogy ne pasiként emlegesd. Mondj legalább énekest... mert az a javából. Az sem volt jogos, hogy legalább lenne bennük annyi becsület, hogy frissítik a honlapjukat. Ne haragudj, Kedves Ismeretlen, én megnéztem a honlapot, oldalakat, ami köthető az együtteshez, és mindenütt már az új formációt látom. De lehet, hogy te, aki nálam sokkal jobban ismerheted őket, másutt is tudsz Kormorán oldalakat. Azért gyanítom, hogy inkább nem néztél alaposan szét, és ezért lepődsz meg a felálláson. De ha már itt tartunk, egyéb új zenekari tagok is vannak a színpadon ám, őket észre sem vetted. Vagy nem tűnt fel a tagcsere, persze biztos azért, mert az eddig látogatott sok fellépésen mindig elterelte valami a figyelmedet. És nem ismerted nagyon a többieket. Pótold kérlek, megéri . Egyébként mindezért nem haragszom én, csak beszélek egy jelenségről, és nem is állítom, hogy te vagy az első, akitől ezt tapasztalom, Az talán kicsit sok, amikor a másfél órás késésért is a zenekart okolod, hiszen ők ott voltak időben, az, hogy az előttük színpadra lévő együttes akkor kezdte műsorát, amikor be kellett volna fejezni, nos, valószínű nem a Kormorán tehet. Mint ahogy azért se volt illendő őket hibáztatni - na, alig vannak, nem csoda, hisz ezek nem is azok - hogy talán 2-300 ember hallgatta dalaikat. Tudod, én megérkezésünkkor végig sétáltam a város jó részén, és milyen érdekes, egy plakátot, hírhordozót, reklám anyagot nem találtam. Ja, kérem, ha nincs hirdetve, akkor legfeljebb füstjelekkel lehet kommunikálni a Kormorán érkezését. Vagy gyakorolni kell a gondolatátvitel képességét. De ezt is inkább sokalltam, amiért viszont haragudtam, az, hogy egy fiatal párt, ismerőseiteket, le tudtátok beszélni a koncert meghallgatásáról. Ők elmentek, .. elmentek, és így nem lehettek részesei annak az élménynek, amit te, ti végül is átéltetek. Mert te, Kedves Ismeretlen, már a harmadik vagy a negyedik számnál nem fanyalogtál, hanem tapsoltál. Láttam, észrevettem. Mint ahogy azt is, amikor már énekelgettél a hátam mögött. Néha vedd azért elő azt a sok sok lemezt, és hallgatgasd őket, akkor jobban megy majd a szöveg, de nem akarok rosszmájú lenni. És kedves ismeretlen, hogy lásd, jóindulatú vagyok, elmondom neked, még örültem is, amikor a finálé alatt, tudod.. Oh mani padme hum.... már mellettem álltál, és táncikáltál, tapsoltál, és énekeltél. Láthatóan élvezted. És én gondolatban nem kérdeztem meg tőled, Kedves Ismeretlen, hogy miért nem mész már haza, vagy miért nem fanyalogsz tovább.. hanem arra gondoltam, győzelem. Kicsi, de győzelem. És ha tetszett, tudod mit tegyél??? menj el a barátaidhoz, akik hazamentek, és mondd el nekik, hogy tévedtél, és nagyon jó koncertet hallgattál. Mondd el az ismerőseidnek, hogy jó az új Kormorán, és ha tehetik, menjenek el a legközelebbi alkalommal, hallgassák meg őket. Neked pedig, Kedves Ismeretlen kívánom, hogy ez az este valóban adjon olyan élményt, amiért megvásárolod az új lemezt, a Magyar kettőst, és a jövőben megjelenőket is, és ha valaki majd nem tudja, akkor te is el fogod mondani, hogy a színpadon két nagyon tehetséges, jó énekest látnak... tudod, Fehér Nóra, és Vadkerti Imre. Viszlát, Kedves Ismeretlen a legközelebbi koncerteken :)

Lonka: Bemutatták a Honfoglalás című, új magyar rockoperát..

" Száll a madár ágrul ágra,
száll az ének szájrul szájra..."

Hónapokig tartó várakozás után június 24.én a Sziget Színház bemutatta Koltay Gergő és Szűts István új rockoperáját, a Honfoglalást. A főpróbával együtt négy előadást láthatott a közönség, szabadtéri színházi estéken. A szerencsések közé tartozom, mert három alkalommal is ott ültem a közönség soraiban, izgultam, hogy sikerüljön, hogy jó legyen, lelkesedtem, amikor elindultak a vezérek hazát keresni, és magasztos érzések dúltak bennem, amikor hosszú, szenvedésekkel teli út után megérkeztek. :) Nincs még nagyon messze az élmény, nincs ez még leülepedve, de mesélni kell róla, mert fontos, értékes, szép darabot láttam, és hiszek benne, hogy sokaknak látni kell.

Honfoglalás az, mondja a magyarázat, amelynek során valamely nép egy kiválasztott területet birtokba vesz, abból a célból, hogy ott hazát alapítson. A magyar történelemben ez a folyamat, amely során a magyarok birtokba vették a Kárpát medencét. Egyes történészek szerint két lépcsőben zajlott a folyamat, először már 670 körül éltek itt, értek ide magyarok, az ő emlékük fennmaradt, és utánuk 895-ben érkeztek Árpád vezetésével a törzsek erre a tájra.
A honfoglalás mindig kedvelt témája volt a művészeteknek, legyen az irodalmi vagy képzőművészeti alkotás. Az elmúlt években filmet is láthattunk, és most rockopera íródott e meghatározó eseményről.

A két felvonás alatt végig pörögnek az események, mozgalmas, színes színpadképet látunk. Keretbe fogja a történetet a Táltos meséje, emlékezése, álma... valahol Etelközben indulva. Ez az álom jelzi Álmos vezérnek, és fiának Árpádnak, itt az idő... indulni kell oda, ahol Arany János szerint "... selyem a fű, édes a víz, fa-odúból csöpög a méz....", és ahogy most halljuk.. ".Hol még tiszta a forrás, hol virággal teli a rét..".


Látjuk a vezéri tanácsot , az induljunk - ne induljunk dilemmáját. Majd a döntést, melyet vérszerződéssel pecsételnek. Tanúi vagyunk a búcsúzásnak, az ottmaradottaktól való elválás fájdalmának. Árpád is búcsúzik elhalt feleségétől, Rékától, de érzi, tudja, hogy Réka támogatná az új haza keresését, és szelleme mellette áll majd az úton. Apja, Álmos, és fia Levente is vele tart. Még nem tudni, hogy egyikük sem ér el az álmodott földre. Álmos egyes leírások szerint Vereckéig eljut, de onnan tovább nem. A színpadon zajlik tovább a vándorlás, fáradtságos, küzdelmes vonulás, harcokkal, ellenségekkel körülvéve. megjelenik a színpadon a fájdalom, a félelem, ahogy a szerelem is.
Elhangzik a mondat, .. a magyarok nyilaitól ments meg Uram, minket.... és azok a nyilak többször emelkednek képzelt célok felé. Az egyik harcban, tudjuk a bolgárok ellen vívták, Levente is elesik.
Talán a legmegrázóbb jelenet, Árpád haldokló fiát siratja, majd saját kézzel szúrja le, hogy további szenvedéseitől megszabadítsa. Felcsendül... nincs szó, nincs jel.... nem szállhat az égen szárnya tört madár... . Árpádot a Táltos emeli fel, erősíti hitét, hogy tovább kell menni... mert ő lesz a remény... és őt követik, merre jár, és hegyeken, tengereken túl értik majd szavát... feladata van a vezérnek, népét vezetni kell az új hon felé, .. ahol lesz olyan idő, hogy a közös akarat áttör minden gátat.. . Látjuk, amint az előbb még összetört Árpád felemelkedik, és mindenki fölé magasodik, mikor pajzsra emelik a társak. Szavai messzire szállnak... szállj, sólyom, a három hegyen túl is, és mondd meg a jó istennek, megérkeztünk!!


Megérkeztünk, és azóta is itthon vagyunk a Kárpát medencében. Ez a mi hazánk, melyet vérben és vérrel szereztek az ősök. El nem vehetik.. és bár a jövőnk küzdelem, virág nyílhat újra magyar földeken !

Bízom abban hogy sikeres lesz a rockopera útja, sokan látjátok majd, és mindenki hasonló jó érzésekkel telve, feltöltődve indul majd haza :)

Hétvége...Nemzeti Emléknap és Kormorán koncert

Június negyedikén a Kormorán Baráti Kör klubjába indultam, előtte egy-két dalt tettem fel kedvenc közösségi oldalamra, olyanokat, amelyek illenek ennek a napnak a hangulatához. Meglepett, hogy egy ismerősöm szinte azonnal reagált, és megkérdezte, nem bántóan, inkább kíváncsian, miért is magyarkodok nyilvánosan? Először ugye mindig a meglepődés, utána kicsit a düh, de már tudom, hogy várni kell, és csak később szólni. Megbeszéltük azóta. De a történtek írásra késztettek. Mert mi az, hogy magyarkodok? Egy nekem kedves embert idézve, amikor a német azt énekli például, hogy " Deutshland, Deutshland, über alles..." vagyis Németország mindenek felett.. akkor ő németkedik??? Nem öltözöm én a nemzeti trikolorba, és a számat se mossa a nemzet szó folyamatosan, de történetesen június 4.-e ismert dátum számomra. Én is olyan családból jövök, ahol a családi legendárium része, hogy a nagy család egy része hogy maradt a Délvidéken, és azóta eltépett, elszakadt szálak Erdélyben. Az én nagyapám is elénekelte minden évben több alkalommal,, június negyedikén is a székely himnuszt. Nagyanyám sírdogált is, ..Vince, Vince elvisznek a rendőrök... nem vitték el. Viszont egy egy ilyen alkalommal, amikor lehet, több bor is jutott az asztalukra, meséltek. Történeteket, elhagyott tájakról, ottmaradt emberekről. Ők nem jutottak többé vissza a szeretett tájakra, én felnőtt fejjel bebarangolhattam nagyapám kedvenc vidékét, Erdély egy részét. És szintén felnőttként tudom, merre is van Újvidék.. A nagyszüleim voltak, akik azt is megtanították, hogy túl kell tudni élni, nem a múltban kell élni, de soha nem szabad elfelejteni a gyökereket. Álmodoztak, hogy egyszer hazajutnak még, és lesz olyan idő, amikor szabad erről beszélni is. Nyíltan. Nekem valami ilyesmi járt eszembe most szombaton, és nem holmi magyarkodás, pláne mert az mesterkélt is, én meg szeretném természetesen megélni a magyarságomat. Nem kérkedek ezzel, de büszke vagyok rá. Azért is, mert.. " nagyapám bennem él.." és "harang szól a vágyaiért.."

Folytatva, a kobak klubban trianoni megemlékezés volt, együtt a baráti kör. Kicsit mosolyogva mondom, milyen jó is.. a Vadkerti Baráti Kör találkozik, kapcsolatot épít a Kormorán Baráti Körrel. :) És milyen jó,, hogy a végén Bea azt mondja, és Peti is azt mondja, rég volt ez ennyire igazi, és ehhez mi is kellettünk, mert csak így lehet ennyire jó. Mert az volt, egymást szerető, kedves emberek a székekben, valamint Nóri a Délvidékről, Imi a Felvidékről, a TransylMánia együttes Erdélyből. A fellépők. És ismert dalok, hiteles előadásban. Szép délután, élményeket adó. A remek délután végén pedig érkezik egy üzenet, amely mindannyiunkat megindít. Azóta Koltay Gergő levele a baráti körhöz nyilvános. :)

Trianon... kell róla beszélni. Amiről az ember nem beszél, azt titok övezi, és elferdítések. Ha beszélünk róla, tisztul a kép, mindenki számára ismert lesz, mi is történt, mit vesztettünk, mennyire befolyásolta életünket, és talán gyerekeinkét is. Amit szüleink, nagyszüleink elmeséltek, tovább kell adni gyermekinknek. Beszélni kell, egy igazságtalan békekötésről is, és arról is, mi vezetett egy ország, egy nemzet szétszóródásához. Tudniuk kell, hogy majdan ők is tovább adhassák. Az én fiam, aki már a nyitott Európában nőtt fel, és kínlódja annak minden keservét, de élvezi előnyeit is, amikor Erdélyben jár, amikor a csíksomlyói búcsún Himnuszt énekel, tudja, hova tartozik. De tudja ezt a pesti panell második emeletén is. Mert nagyapám benne is él....:)

Ne az legyen már a kérdés, hogy kicsik merjünk e lenni, vagy nagyok, hanem az, hogy merjünk magyarok lenni.. Mert ". emeld fel fejedet, büszke nép... " Határon túl is lehessenek azok, akik ott élnek, anyanyelvük használata ne legyen gond, vagy ne tűzzék ezt mondva csinált okként a politika zászlajára. Hát, így legyen ! :)

A szombati nap kellemes, estébe nyúló találkozásai után a vasárnap fesztiváli légkörben, hangulatban zajlott. Fellép a Kormorán...! Reméltük, pont akkor nem fog esni. Az égiek végül is velünk voltak, elintézték, nem esett. Pedig előtte a biztosítók jégesőre, viharra hívták fel a figyelmet. Elkerült bennünket. Értő közönség gyűlt össze, szép számmal Újpesten, ahol folkfesztivál zajlott a napokban. Persze, élveztük az első sor előnyeit, jó volt ott látni magunkat, kicsiny "vándor"zászlónkkal együtt. Most Móni lengette, bíztattuk is, jó magasra emelje:) Belevaló hangulat, jó hangosítás, a tér akusztikája is jó.

Lelkes emberek, akik szeretik, értik a Kormoránt. Hallgatjuk őket, a régi és új dalokat. AZ ötödik koncertet hallgatom, látom, az új felállás időszámítása szerint. A legnagyobb élmény a nyitó koncertet követően ez a fellépés. A mosonmagyaróvári koncert különleges, ünnepélyes, izgulós, féltős hangulatát nem lehet felülmúlni, de ez a mostani annyira, de annyira jól szól. Mellettem egy hölgy videózik, könnyes a szeme, kérdezi, ez mindig ilyen jó? Mit lehet erre mondani...:) Mindig ilyen jó legyen...És ő az, aki a végén azt kérdi.. ugye lesz ráadás??? :) Körbenézek, mellettem a barátaim, a színpadon nekem kedves és fontos ember, emberek.. mögöttem is kedves ismerősök. És nem ám mindenki Pestről, az ország különböző pontjairól, és határon túlról is. Jó velük!! Távolabb is látok könnyeket, átélik az emberek, amit hallanak. Lelkesednek, vagy szomorúak, reménykednek, vagy útmutatást kapnak.
Nagy a felelőssége a zenekarnak. Minden szavuk, daluk gondolatindító lehet. És lelkesítő, tettekre sarkalló. A koncert felépítése is profi, a gyújtó dalok után mindig jön, ami elcsitít, gondolkodtat, felold- És csak a boldogságos érzés marad benned. Valami, ami olyan nagyon jó. Az emberek éhesek, ki vannak éhezve a szeretetre, ki vannak éhezve az érintésre, és itt lejön ez az érzés, itt megkapják a szeretetet. ".. ki szívét osztja szét.. ".. Talán ettől van bennünk az előbb leírt érzés. Folkrockot hallgatunk, anyanyelvünkből táplálkozó rockzenét. Vagy anyanyelvünket használó rockzenét. Mivel ez a nyelv mindannyiunké, belőle is táplálkozunk,talán ezért tűnik úgy, hogy mindenki ismeri ezeket a dalokat, akkor is, ha az új lemez dalairól beszélünk. A rock pedig, mint egyetemes zene, az utolsó humanista dolog, mert élő emberek, valódi hangszereken játsszák dalaikat, és amíg ez így lesz, addig az emberségből is marad köztünk. Mielőtt valaki megkérdezné, mióta értek ilyen szinten a zenéhez, bevallom Koltay Gergő egy tíz évvel ezelőtti interjújában olvastam, ki tudja hányszor ezeket a gondolatokat :) Az a Rockmagazin, melyben megjelent, ma is megvan.

És még egy gondolat motoszkál bennem, akkor is, és most is. Szerencsés párosítás, vagy egymásra találás ez, ami a zenekar életében bekövetkezett. Köszönhetően a daloknak, az együttesnek, Nóri személyének, és Imre magával ragadó egyéniségének.

A fesztivál egy kiállítással kezdődött, a 35 éves Kormorán együttest köszöntő, a múltat bemutató kiállítással. Benne zenekari létük relikviái, köztük az elmúlt időszaké is. Amit sokan az együttes legsikeresebb formációjának, időszakának tartanak. Lehet. Erről majd évek múlva lehet vitatkozni. Ha kell, de nem is biztos, hogy kell. Legyen.

De a leghitelesebb most kezdődik.......