Czéh Lonka: 2010-ben is István, a király

Ebben az évben ünnepli 1000 éves történetiségét Mosonmagyaróvár, ez a Győr-Moson- Sopron megyei város. Az ünnepségsorozat nagyon várt része volt a május 28-án, a város főterén előadott István, a király előadás. Pénteken délután már az utcalezárás miatt a főtéren meleg, napsütéses időben sétálgathatott, nézelődhetett a város apraja - nagyja, és az idelátogatók. Pestről indulva, az elmúlt napok rossz időjárásához alkalmazkodva kiskabáttal, váltócipővel, esernyővel felfegyverkezve az előadás kezdete előtt 4 órával sikerült megérkezni. Kellemes séta után meg is találtuk a nagy színpadot, ahol már állt a díszlet, és a kordonok. Barátokkal, ismerősökkel ácsorogtunk, és támaszkodtunk nagy beszélgetés közepette. Azt is ötleteltük, milyen módon is jutunk majd be az elkerített ülőhelyekhez. Ugyanilyen békésen beszélgettek a darab szereplői is, a színpad mellett, egy fa árnyékában. Kellemes, lusta nyári péntek délután, amikor is mindenki tudja, hogy pár óra múlva nagy érzelmek kavarognak majd a lelkekben.
Előadás előtt nem sokkal a szervezők bejelentik, hogy az ülőhelyeket azoknak tartják fenn, akik valamilyen okból hátrányos helyzetűek. Betegek, öregek, kismamák, gyerekesek. Azért óhatatlan, hogy az ember ne kezdjen el morfondírozni a felsorolt csoportok valós hátrányos helyzetén, holott tudjuk, itt nem erről beszélnek, itt egy rosszul megfogalmazott mondatról van szó. Lényeg, hogy értjük, és kordonnyitás után próbáljuk engedni az ülőhelyre szorulókat a székekhez. Természetesen ez nem megy vita nélkül. Már kezdődnie kellene, de még a székcsata folyik. A biztonsági őr nem hiszi először, hogyha azt szeretné megvárni, hogy az idősek a tőlünk több száz méterre lévő kis színpadtól ideérjenek, miután átverekedték magukat a tömör emberfalon, és leüljenek, akkor nyugodtan módosítsa az előadás kezdetét éjfélre. Minimum. Egyszer csak csoda történt, és mi, akik órák óta álltunk a korláthoz ragadva, benn találjuk magunkat a székek között. Először csak hárman, azonnali lelkiismeret furdalásom támad, én inkább visszamegyek.. de akkor látom, a többiek is bebocsátást nyertek. Nem egymás mellett, de egymás közelségében ülünk.. jó ez így, hisz Istvánt mégis csak így jó nézni.. olyanokkal, akik közel ugyanazt gondolják, és érzik..
És már kezdődik is..az év első IAK előadása. Jönnek a fiatalok, nézelődnek, majd " Mondd, te kit választanál.. " de jó újra hallani élőben. És az előadás megy a maga útján, eleinte előfordulnak hangosítási problémák, porthibák, de a pillanat elmúlik, és robog tovább a darab. Nyilván néha szövegtévesztés, előfordul. Egyszer csak, a következőt hallom.. " tízezer jó harcos választ meg engem, ha kell.. " jé, ez új..:) de azóta is ízlelgetem, és azt kell mondjam, ha ezt lehet, tőlem maradhatnak a jó harcosok, jobban hangzik, mint a fegyveresek...
S megyünk tovább.. mindenki jól énekel, bár előtte beszélgetve azért tudjuk, nem frissek és kipihentek, hiszen több színházban próbálnak, fellépnek, koncerteznek.. de az IAK azért mégis doppingszer mindenkinek. Az előadás alatt minden olyan jelenetet, amely államisághoz, Istvánhoz , nagy nemzethez köthető, a közönség megéljenez, hurrával kísér. Hiába nagy remények évét éljük..
A darab a végéhez közeledik.. érdekes, reszketek, pedig nem fázom, meg is döbbenek, még mindig ekkora hatással van rám az István? Jót mosolygok most ezen, de így kell lennie..és a végén újra a nemzet megvédésének, az államalapításnak minden súlya alatt összeroskadó király, majd a megbékélés gesztusa, amely nem csak megbocsájtás, de az Istvánba vetett hit és bizalom mozdulata is.. csináld, tedd, ami a dolgod... és a közös meghajlás. A Himnusz, a közös ének, a taps. és többfelé könnyek..
Jó volt, jók voltak. Boldog, fiatal, majd nagy dolgokkal szembesülő, és az élet harcaiban erősödő István, első perctől erős, uralkodásra termett Koppány, aki még mindig szereti asszonyait, és még mindig vívja harcát önmagával is, majd elbukik.. de bukása nem megaláztatás.. szelleme, szellemük ma is velünk él.
Erős, erőszakos Sarolt, bájos, szeretetre vágyó Gizella, aki Imre herceggel a karjában az életet hozza a harcok után.. Réka, aki most is dacos, aki küzd az igazáért, aki reménytelenül szereti álmai férfiját, és aki látja az utat, de ereje eddig terjed.. Torda, aki ezen az estén visszafogottabb, és így elgondolkodtatóbb, párja a táltosasszony, aki megint babonáz, Laborc, aki kellően tenyérbemászó, az asszonyok, akik ma is bűvölik párjukat, és forróságot hoznak a hideg estében. És Astrik, aki nem csupán a mindenek felett álló követe, és ezzel együtt megközelíthetetlen lény, hanem ember is. Ember aki megborzad attól, ami történt, a szenvedéstöl, a harcoktól, a fájdalomtól. Így jó, így emberi, és így keresztény.
A magyar urak, a lovagok mind mind végzik feladatukat, miközben a krónikás feljegyzését végzi.

Nem gondolom, hogy ki tudja hanyadik felvételt kellene itt mutatni,. mint ahogy képet sem lehet már nagyon újat hozni.. annyiszor, de annyiszor fotóztuk már őket..
De a hangulat érzékeltetése miatt talán ezt érdemes megnézni, letölteni erről az oldalról..

http://www.sendspace.com/file/vjrcpy

Czéh Lonka: Apró.. vagy talán nem is apró.. örömeim..

Ez is eljött...:) Az utóbbi hónapokban többször írtam, beszélgettünk Vadkerti Imre fellépésiről, koncertjéről. Mindig kértétek, meséljek.. és én tettem, és teszem ezt boldogan, egyrészt mert szeretek írni, másrészt sokan vannak akik nem jutnak el a koncertekre, és természetesen azért, mert mindig nagy élményben van részem Imit hallgatva. Sokan, sokszor kértetek, reklamáltatok, miért nincs képi vagy hanganyag, miért nem osztom meg veletek felvételeimet. Aki ismer, tudja, hogy " üres kézzel" nem szoktam hazajönni. Viszont tiszteletben tartom, és azt hiszem a kezdetektől eltekintve :) mindig is tiszteletben tartottam azt a kérést, hogy csak olyan anyagot osszak meg, amelyet Imi engedélyez, illetve ő is elégedett vele.
Természetesen igazat kell adjak neki abban, hogy a koncertről készült felvételek nem adják vissza az ottani hangulatot, és a kiragadott pillanatokkal nem lehet érzékeltetni azt a magával ragadó előadásmódot, ami Imi sajátja. Tegnap viszont öröm ért, és boldogan osztom meg veletek, és mindenkivel. :)
Két olyan felvételt is közzétehetek, amely sokunk kedvence. Az első a Fényév távolság, a Padlás című musicalből. Ezt a dalt Imi előadói estjén is énekli, így kicsi csalással olyan képeket válogattam a hanganyag alá, mely ezeken az esteken készült. Remélem, ti is legalább annyira örültök neki, mint én tettem ezt tegnap, és azóta is folyamatosan. MIndkét felvétel a "Hűség hangjai" CD-n hallható, amelyhez hozzájuthattok, ha részt vesztek a Szlovákiában, Felvidéken zajló választási kampány eseményein. Két dalról beszélek, de egyenlőre egy van készen, a youtubera feltöltve, ezt hozom most. A másikat, nem árulom el melyik, :) ahogy elkészül, hozom.

tehát letölthető, megnézhető itt

http://www.youtube.com/watch?v=kbJr4qPaN0c

Fényév távolság.. énekel : Vadkerti Imre

És elkészült a másik is..

Szerintem, nincs köztünk olyan, aki ne ismerné, ne hallgatta volna rongyosra Imi régi CD-jének hallható dalait. Innen ismerem én is a Légy jó mindhaláligból Az élet szép című dalt. Nos, hallgassátok ti is.. összehasonlítható, és hallható mi minden történt az elmúlt több mint egy évtizedben. Ha a régi felvételt szerettük, valószínű az újat még inkább fogjuk.

http://www.youtube.com/watch?v=qLAl1SWLZvI

Az élet szép

Czéh Lonka: egy koncert nyomában

Azt hiszem, a blog olvasói tisztában vannak azzal, hogy idén tavasszal több helyen lép fel előadói estjével Vadkerti Imre. Beszámoló volt azokról a fellépésekről, ahol jelen lehettem, és képeket is lehet találni bizonyos közösségi oldalon. Videófelvétel nem volt látható, hiszen az előadók érdeke nagyon fontos, és nem titok, hogy magam is az ő érdeküket tartom szem előtt. Van igazság abban, hogy az élő koncert varázsát , hangulatát semmi se adja vissza, a legjobb felvételek sem. Valamint az előadók kívánságát is illik figyelembe venni.
Azonban a mai napon nyilvánosságra került egy koncert felvétel, más oldalakon. Ezért úgy gondolom, hogy ebben az esetben ugyanezt a felvételt az itteni olvasóknak is meg lehet mutatni. Gondolom ezt annak ellenére, hogy azt hiszem, ez a megjelent felvétel akár lavinát is elindíthat, mert ettől kezdve nehéz lesz megmagyarázni, hogy van akinek lehet közzéteni anyagot, és másoknak nem.
Akik szeretnék megnézni a koncert részletet, a következő link betöltésével megtehetik.

http://www.nztv.eu/main.php?stid=1&page=uvodna-stranka&lang=hu

Ugyan akkor csak bíztatni tudok mindenkit, menjenek el, menjetek el, és nézzétek meg az előadói estet, igazi, nagy érzelmeket, jó szórakozást, és igazi hangi élményt ott kaptok...

Czéh Lonka: Május első vasárnapja

Májusban, a legszebb tavaszi hónap első vasárnapján ünnepeljük, köszöntjük az édesanyákat.
Az ünnep története messzire nyúlik vissza. Még biztosan nem köszöntötték virággal a mamákat az ősközösségi társadalomban, de az anyaközpontúság jelen volt, matriarchátusban éltek. A rómaiak, görögök idejében viszont a köszöntés szokása jelen volt, erről írásos emlékek vannak. Európában az 1600-as években, Angliában szintén ideje volt ennek az ünnepnek, akkor még kizárólag egyházi, templomi megemlékezésként. A XIX. században aztán szélesebb körben is meghonosodott ez. És az USA-ban 1910-ben először hivatalos ünnepként is elismerték az Anyák napját. Ettől kezdve aztán sebesen terjed, és 1925-ben először nálunk is hivatalos ünnep keretében emlékeznek, emlékezünk meg az édesanyákról.

Ébresztem a napot,
Hogy ma szebben keljen.
Édesanyám felett
Arany fénye lengjen!
Ébresztem a kertet,
Minden fának ágát,
Bontsa ki érette,
Legszebbik virágát!
Ámon Ágnes

Ennyi az ünnep története. De mennyivel több, és mélyebb az, amit mi emberek érzünk. Nagyon jó lenne, ha nem csak ezen a napon ünnepelnénk őket, hanem gondolatainkban többször hálát adnánk nekik. Közhely, de valóban a legtöbbet kaptuk tőlük, az életünket. Tudom, ilyenkor ma már illik tudományosra fogni a szót, és be is lehet valami faramuci, elrugaszkodott gondolkodással bizonyítani, hogy azért a ma tudománya már sok mindenre képes, és az élet adása egyébként sem csak az anyákon múlik. Lehet ezt mondani, de az alapvető igazság ettől nem változik. És minden asszony, aki valaha gyermeket hozott a világra, az tudja, mert átélte a csodát, mit jelent életet adni.

"Fáradt kezedre könnyesen hajolva
Megköszönöm néked az életet,
Az, álmaim s fehér szívedből nőtt
Meséidet, a tündérszépeket."
Ámon Ágnes

A gyermekkor csodatévői ők, akik minden bajra megoldást tudnak, akik mindig gyönyörűek, akikhez jó odabújni, akiknek "anyaillatuk" van, akik biztonságot adnak. Ahogy növekszünk, szerepük változik, jó esetben barátnőnk is lesz az édesanyánk, akivel nagyos gondjainkat is megoszthatjuk. A kamaszkor talán hoz egy kis megingást, a lázadás éveiben őket is kritizáljuk, hogy pár év múltán egy napon újra rájuk csodálkozzunk, hogy jé, hát mi mennyire egyformák vagyunk, és milyen jól megértjük egymást. És szentül hisszük, hogy ők változtak jó irányba, pedig csak felőlünk múltak el a felnőtté válás viharai. Később majd azt is látni fogjuk, hogy ezekben az években is mellettünk voltak ők, igyekeztek rossz döntéseinket finomítani, ingerültségünket tűrni, és a kuszaságban is utat mutatni. Hányszor bántjuk őket ilyenkor oktalanul, vélt igazunk tudatában. És a legnagyobb viták idején is bíznak bennünk,.... majd elmúlik, majd benő a feje lágya ennek a gyereknek is,... és rettegnek, hogy nehogy olyan lépésre szánjuk el magunkat, ami később egész életünkre negatívan hat.

"Köszönöm, hogy elviselted az elviselhetetlent. Hogy valamit teremtettél a semmiből. Hogy üres zsebekből is képes voltál adni. Hogy szerettél bennünket, mikor nem volt bennünk semmi szeretetre méltó. Köszönöm, hogy a lehetetlent is megoldottad egyetlen mosolyoddal. (Még ha az a mosoly néha el is halványult egy kicsit.)"
Pam Brown

És felnőttként már ők azok, akik elfogadják döntéseinket, akiknek mi a legkomolyabb, legrátermettebb, legszorgalmasabb, és legkiválóbb emberek vagyunk. Akik dícsérnek minket minden szomszédnak, hogy sosem volt gondjuk velünk, és csak jót kaptak tőlünk. És milyen büszkék is vagyunk ilyenkor magunkra, milyen jó ezt hallani, de azért a szívünk mélyén érezzük, és persze tudjuk is, hogy ez nem más, mint a színtiszta anyai szeretet, elfogultsággal párosulva. Felnőtt életünkben mellettünk állnak, gyermekeink születése ünnep nekik, megjöttek a várva várt unokák.. és tűrik, amikor mi mindent jobban tudunk, hisz mi is szülők vagyunk már. Mama, ne vedd fel azt a gyereket, ne úgy fogd, jaj, ezt nem így kell... ne szólj bele, én is anya vagyok, tudom, mit kell tegyek..bölcsek, mert nem mutatják azt, hogy mindazt, amire mi azt hisszük, tudjuk, azt ők már átélték, és ők valóban tudják mi vár ránk, és szépen lassan követjük őket az anyaság útján. Itt jut eszembe, nekem édesanyám mindig azt mondta, hogy ne neki adjam vissza mind azt, amit kaptam, hanem a gyerekeimnek adjam majd tovább. Mert neki a legnagyobb köszönet és hála az én boldogságom, és az, hogy látni fogja az unokákat szeretetben felnőni. Így teszek, mama!

"Nem bánom, ha korhol, nem bánom, ha zsémbes.
Néha pedig fáraszt, egyenesen rémes,
de amikor elmegy, vágyódom utána.
- „Öregedő” gyermek kapaszkodó vágya.
A hangom elakad, a torkom kiszárad,
ilyennek szeretem szerető Anyámat."
János Árpád

Vannak, sajnos, akik a mai ünnepen is már csak a temetőkben tudják felkeresni édesanyjukat. Ők azok minden bizonnyal, akik a legfájóbban érzik, amit én még szerencsére csak az eszemmel tudok, hogy anya csak egy van, és nem pótolható. Adja ég, hogy minél később ismerjem meg ezt az érzést. !

Néha, hivatásomnál fogva is, találkozom olyan emberekkel, nőkkel, akik tudatosan utasítják el a gyermekvállalást. Anélkül, hogy pálcát törnék bárki felett, ilyenkor mindig elgondolkodom, tudja e, mit taszít el magától. Tudja e, hogy a gyermek által nem kevesebb lesz, meggyőződésem, hogy több. A női szerep, a női identitás fontos, ez nem veszhet el. Egy nő számára nem megtapasztalni , tudatosan, az anyaság misztériumát.. maga ellen vét, aki így tesz. Mai világunkban, természetesen, változik a női szerep. Már tudunk függetlenek lenni, (kérdés akarunk-e), már önállóak vagyunk,( kérdés szeretnénk-e), nagyon talpraesettek vagyunk. ( de milyen jó valakire azért támaszkodni, és valaki fogja meg azt a pókot ) tudunk tartósan társ nélkül, szingliként is élni ( de azért mit nem adnánk, ha álmaink hercege betoppanna ) .. és tudunk gyermek nélkül is élni... kérdés, mikor bánjuk meg??? Ez a mulasztás egyszer csak nem pótolható.. és a hiányérzet mindig elkísér.

"Minden halandó. Az öröklét csak anyáknak adatott meg."
Isaac Babel

Egy anya a családot összetartó erővel is bír. Társadalmunkban szükségszerű, hogy újra fontos legyen a család, itt az ideje újra annak, hogy érték legyen a gyermek, és ne szükséges rossz.
Ilyenkor ünnepen mindig nagy gondolatok jutnak az ember eszébe, de a hétköznapokon túljutni a józanság is segít. Józanul gondolkodva, milyen jó nőként anyának lenni, és anyaként is nőnek maradni!! És aki azt gondolja a mondat első fele igazabb, fontosabb, az téved, egy boldog élethez a másik rész is elengedhetetlen. Mert nőnek lenni sem rossz dolog!
Ehhez legyen erőnk, kedves anyukák, nagymamák.. és ne felejtsük el életünk részeseit, az apukákat se. :)

Lonka: Ha április, akkor Felvidék 2. rész

Április 25, Érsekújvár
Hajdan erős vár, Várda Pál esztergomi érsek kezdte építtetni. A törököt, németet túlélte, Rákóczi alatt magyar zászló lengett itt. Amikor a kuruc világnak végeszakadt, Komárom erős vára mellett feleslegessé vált, ezért elrendelték lerombolását. A vár a földdel vált egyenlővé. A város műemlékei a háború alatt ugyancsak jórészt eltűntek.
Talán ezért volt olyan furcsa, hogy Újvár főterén a barokk szentháromság szobor , és a felállványozott plébániatemplom körül, modern, szocreál stílusú épületek sorakoznak. A szobrot 1740-ben egy pestisjárvány emlékére állították. Érdekes, kicsit megdöbbentő a szobor közvetlen közelében a dobókockát, vagy ha úgy tetszik, virágot, négylevelű lóherét ábrázoló szökőkút. Gyönyörű napsütésben sétálunk körbe, felfedezzük a ferences rendi zárdát is, majd a ferencesek templomát.
" Pax Intrantibus.. " "békesség a betérőknek" ,olvasni a homlokzaton. Nos, betérünk.. és békességben nézelődünk. Valamikor Bercsényi is lakott itt. Majd a templomban állunk meg elgondolkodva. Nem kérdem melyikünk mondd egy imát,és melyikünk az, aki most is gondolkodik, vagy éppen már hajtaná az idő kerekét hat órára. A templomot Pázmány Péter szentelte fel, 1631-ben. Érsekújvár egyik legrégebbi nyelvi emlékünk keletkezésének helye is. Az Érsekújvári kódex.. egy domonkos rendi apáca írta az 1550-es években, ma a MTA-n őrzik.
Újvárban koncert van aznap, Vadkerti Imre és zenekara lép fel. Kíváncsian várom, ma mekkora élményt nyújtanak a zenészek. Kellemes meglepetés vár, eltetetett jegyeink nagyon jó helyre szólnak. Látni tuti jól fogok!! És minden bizonnyal hallani is... Dübörög a zene, jól szól, nem, nem hangos, pont jó.. Imi énekel. A számokat, dalokat ismerjük, változás nincs, csak a sorrendben. A Fújom a dalt után , hogy a hangulat tovább pezsdüljön, nyilván, jön a kicsit latinos, kicsit táncolós, átdolgozott Kevés voltam neked.. így jó, és csak ezt követően a nagyon lírai Homok a szélben. Ez így valóban sokkal jobb. Az est vendége Herceg Flóra, ő énekli a Ha én zászló volnék kezdetű dalt,illetve felhangzik az IAk-ból, az Oly távol vagy tőlem...szeretik itt most Flórát, nagy taps, ováció. Vendégként megnézhetjük, a Rockszínház két fiatal énekesének produkcióját is, új darabjukból, az Oroszlánkirályból énekelnek. Fiatalok, kedvesek, jól csinálják. Majd dübörög a koncert tovább, sorban az ismert dalok. A közönség megénekeltetése ma nem nagyon sikerül elsőre.. Imi mondja is, hogy ezt nem hiszi el, ezt nem hallja.. hát sajnálom, mi nem tudunk hangosabban kiabálni.. de a végén a Honfoglalás betétdalát itt is együtt, felállva énekeljük. Siker, ováció, taps, vissza-vissza... Jó volt, nagyon. Azt tudjuk, a gútai első élmény, a két év utáni első fellépés hangulata valószínűleg megismételhetetlen.. az ott egyszeri volt, de azt gondolom, ez , amit itt látok, megint csak zajos, nagy siker. Lassan, nagyon lassan oszlik a közönség.. viszlát legközelebb..Azt el kell mondjam, az éjszakát megint abban a panzióban töltjük,Gútán, ahol legutóbb is. Carotta.. csak dícsérni tudom , szolid árak, kényelem, tisztaság, és kedvesség. Ha arra jártok, csak ajánlani tudom.

Április 28, Révkomárom
Komárom, szlovák Komárom, Öregkomárom.. megannyi elnevezése ugyanannak a településnek, a Duna bal partján, melyet az Erzsébet híd köt össze magyarországi felével. A szlovákiai magyarság legfontosabb kultúrális, és politikai központja. Egyetemi város is, a magyar nyelvű Selye János Egyetem működik itt. Történelmét nézve a török időkben a hatalmas ozmán sereget a hős védők megfutamították. A szabadságharc alatt két csata is zajlott itt, mindkettő győzedelmesen, és csak a harmadik ostrom járt sikerrel, de jóval a szabadságharc bukása után adta meg magát a vár, 1849. október 2.-án.
Az utcákat járva hamar szembeötlik a tavaly avatott, Szent István szobor, a "sétálós ", ha emlékeztek. Majd az Európa udvarhoz érünk, és vagy másfél órát sétálok itt. Gyönyörű épületek, szobrok, a korona, királyok tekintenek rám, országalma, Mátyás hollós seregének címere, és sok sok magyar vonatkozású építészeti, és szobrászati megoldás. A Madách kávézóba igyekszem.. itt adják ma este elő,a "Barátunk ,René" című darabot. Kíváncsian várom.
Derzsi György és Benkő Géza, ők ketten ha jól emlékszem, számolom 14 szerepen osztoznak. Zseniálisak, és őrültek.
Két vándorszínész hazatér szeretett falujába, hogy ott, a helyi kocsmában elmondhassa-eljátszhassa mindazt, amit a nagyvilágban láttak, tapasztaltak. Természetesen a világutazásuk összes szereplőjét ők maguk alakítják, de a falusiakat, a kocsmában ülőket is. Később betér a kocsmába a helybéli jegyző (a helyi hatalom képviselője , a falu megkérdőjelezhetetlen ura), aki szintén megnézi az előadást. S hogy mi történik ezek után, mi lesz a sorsa a két utazónak.. ez mind a darab. Felhőtlen szórakozásra számítok, és az elején azt is kapom, nagyon jól szórakozom. Tőlem fél méterre játszanak Gyuriék, az első öt percben zavar, aztám elfeledkezem mindenről, és csak nézem kettejük fergeteges bolondozását. Nem tudom, hol váltanak, talán amikor a jegyző megjelenik. Géza szenzációsan, számomra félelmetesen tenyérbemászóan alakítja. A hatalmát mindentől, az újtól, a külföldről beszivárgótól, a messziről jöttektől félti. És " ül " a régin, a megszokotton, hogy csak semmi ne változzon, hisz minden úgy van jól, ahogy van, és lehet ,hogy szegénység van, sár és nyomor, éhhalál, és félelem, na de kérem.. hát a csalogány??? az smafu?? Hát ne azt nézzük, amin változtatni kell, hanem azt, ami jó, igaz, hogy semmin nem változtat, de jó... hogy az akasztottak felett a csalogány köröz! A magyar valóság.. és úgy ültem ott, mint aki kapott egy nagy pofont..a vidám, pukkadozó nevetés után ezzel szembesülni.. persze ez is úgy játszva, hogyha akarsz, tudj kuncogni, de ha akarsz.. tudj rajta gondolkodni. Nagyon tetszett.. és a végén, az utazók újra útra kelnek, mert számukra nincs élet itt, és magukkal viszik mindazt, ami hasznos lehetett volna, és előremutató.. ha tehetitek, nézzétek meg! Először kóstoltam koffolát, nagyon ízlett! Ezentúl, ha erre járok, el nem mulasztonm.. bár ismerőseim, meg a családom szerint inkább borovicskát kellene kóstoljak errefelé.. na, majd egyszer társaságban.
Hát.. ennyi volt április.. de a következő hónapok is tartogatnak szép számmal meglepetéseket, utazásokat, előadásokat, és remélem.. szép élményeket..itt a Felvidéken, és másutt is.

Lonka: ha április, akkor Felvidék...1. rész

Április hónapban sok érdekes, nekem kedves esemény zajlott, zajlik a Felvidéken. Tudtam, március 28. után ismét többször eljutok erre a számomra eddig ismeretlen helyre.
Gúta... ahol már a VIII. - V. században is emberek éltek, a régészeti emlékek szerint. Mint hazánk szinte valamennyi települése, volt török uralom alatt, majd habsburg fennhatóság köszöntött rá.
A háborút megelőzően a XX. század első felében kezdett fellendülni. A viharos XX. században elcsatolták, majd vissza 1938-ban és aztán újra el. Lakóit ugyanúgy háború, kitelepítés sújtotta, mint e vidéken oly sok embert.
Látnivalói között ott szerepel a katolikus templom, amit sajnos csak kívülről volt szerencsém látni. Lám, még vissza kell oda térni, hiszen meg kell azt nézni.
Sétánk alatt meglátogattuk a régi temetőt, és az 1750-ben épült barokk kápolnát. Aki nem volt ott, nem tudja, milyen látvány várja. Belépsz a kert kapuján, és egyszer csak meglátod körben, a napsütötte régi sírkereszteket. Én földbe gyökerezett lábakkal álltam, mert nem tudtam, akkor még, hogy egy temetőbe lépek. A parkban nem messze padok, megpihenni, játszótér, gyerekek játszanak ... őseik, régen elhalt gútaiak mellett. Éles a kontraszt, de mégis itt természetesnek érzem. Különös érzések dúlnak bennem, hallgatom a gyerekeket, és közben sétálok a régi régi keresztek között. Természetesen megnézzük a kápolna mellett állított kopjafát, majd kifelé jövet megállunk az emléktábláknál. Azok neve szerepel itt, akiket annak idején koncentrációs táborba hurcoltak a lakosok közül. A parkkal szemben a II. világháborús emlékmű. Sétánk alatt eljutunk a vízimalomhoz, amely szép természeti környezetben áll, és várja a látogatókat. Udvarában pici kiállítás régi használati eszközökből. A kukoricadarálótól, a malacperzselőn át a faesztergáig. Közép -Európa leghosszabb fedett fahídján át visszasétálunk a parkolóig, majd hazafelé vesszük utunkat. S hogy miért voltam itt??
Március 28... erről már írtam, az élmény ma is meghatározó, még élénken él bennem.


Április 16, Fülek...
A vár környéke már a török időkben lakott volt. Természetes nekünk, itt is a török, majd a labanc, a habsburg volt az uraság, és magyar kézen is volt. Itt is elcsatoltak, visszacsatoltak területet, embereket. A vár valamikor teljesen a föld színével vált egyenlővé, majd felépítették, és ma újra restaurálják folyamatosan. A Bebek bástya teljes pompájában áll, de a többi rész is szépül. Jó volt sétálni itt, napsütésben, csendben. Szép a kilátás innen a városra, és a 1513-ban épült ferences templomra.
S hogy mit kerestem itt?? Felvidéken kampány van, ennek része a "Mit ér az ember, ha magyar?" című szórakoztató est is. Nos, ezt nekem is látnom kellett. A fellépők, Fodor Zsóka, Benkő Géza, Derzsi György és Vadkerti Imre gondoskodtak a jó hangulatról, szórakozásról. Leírtam már, de itt újra, tartottam attól, hogy nem fogom érteni, miről is beszél a színpadon Géza összekötő szövegében. És itt is el tudom mondani, a hatalom, és a politika nem különbözik egymástól.. azon a pár mondatom kívül, ami szlovákul hangzott el, mindent értettem, és minden " ült " , mondhatom!! Gyuri és Imi.. hogy ne higgye senki azt, ilyet ők nem tudnak,és persze, hogy mindenki igénye meglegyen, operettet is énekelnek, a Jaj, cica.. és a Hejj, cigány.. nagyon szereti őket a közönség, mind két dal nagy nagy tapsot kap.Itt van hely lemenni a közönség közé énekelni, Gyuri meg is teszi, értékeljük!! A Hejj cigány talán kevésbé duhaj ma, de jól szól, és kellően erős, férfias, illetve pár pillanatig mulatós! De Bicska Maxi is jön, és a "Rákóczi megtérése" gyönyörű Gyuri előadásában. Közben persze Petőfi visszatér, és Hazám, .. Európa, és Kell még egy szó. Eljön az a pillant is, amikor a nekem kicsit hűvösnek tűnő közönség már
" megpuhítva " , már együtt énekel a színpadon állókkal. Fodor Zsóka közel fél órán át szórakoztatja az embereket, székely vicc, történetek, kicsi pajzánság, és pikantéria. Nos, nagy a rajongótábora, kétségtelen. Én pihenek közben, a sokat
" dolgozó " fényképezőgéppel is bíbelődök. A finálé előtt pedig... " írta Benkő Géza verse.. Felvidék, én így szeretlek " fergeteges, elgondolkodtató, és szívhez szóló.
Két érdekes történetem van Fülekről.. az egyik a kultúrházban történt. Kedvesen üdvözölnek, leültetnek minket, holott mi itt idegenek vagyunk, nem mondják, hogy várakozzunk odakinn. Ellenkezőleg. Beszélgetünk, rendes, kedves emberek. Előadás után férjem beül az autóba.. mikor én is jóval később arrafelé tartok, látom, beszélget valakivel. Megállok, kivárok. Két gyermek áll ott, és egy felnőtt, idősebb férfi.. kiderül, a gyerekek pénzt kértek volna, vagy ennivalót... szomorú ez, sajnos, ma már bármerre mész, mindenütt találkozol ezzel. Örülnek a szendvicseknek, miközben odalép az idősebb úr, és a világ legtermészetesebb módján rászól a két gyerekre, hogy kilenc óra bőven elmúlt, gyereknek semmi keresnivalója az utcán, indulás haza.. meglepődök, majd még inkább.. a gyerekek nem hangoskodnak, esetleg szitkozódnak, hanem nagyon gyorsan köszönnek, és elindulnak.. bízom benne hazafelé. Milyen érdekes, vajon itthon, Pesten ,lenne -e aki hazazavarja a csavargó gyerkőcöket??! És vajon a gyerekek elindulnának e szó nélkül hazafelé .... folyt köv..

Szereposztás változás

Április 24.én a Pécsi Nemzeti Színház Leányvásár előadásában Tom Miggles-t Vadkerti Imre helyett Gregorovics Tamás alakítja.