Az István, a király rockopera mindig is gondolat ébresztő volt, mióta csak Szörényi Levente és Bródy János megalkotta. Több mint negyed százada hódít, és generációk nőttek fel István és Koppány csatáján, a dalok pedig klasszikussá váltak. Nemzedékek éneklik együtt őket, minden helyszínen. A hangfelvételekből minden harmadik háztartásban találunk egy statisztika szerint.
Ennek az akkor rendhagyó műfajnak az ősbemutatója, mint tudjuk 1983. augusztusa, a Királydombon. A szereplők jó része rockzenész, akiket az akkori politika nem szeret igazán, dalaikat sokszor betiltják, megjelenésüket ellehetetlenítik. Ráadásul a mű tartalmaz olyan áthallásokat, amelyek aggodalomra adhattak okot. De a bemutató óriási siker, és a rendszer tűri, ahogy egy évvel később a Szegedi Szabadtéri Játékokon is, és az azt követő előadásokon is. Diadalút ez.
Az első sikerek után csendesebb évek következnek, de a darab sosem szűnik meg létezni, a színházak Pesten és vidéken sorba tűzik műsorukra, és mindig mindenütt a közönség szeretete övezi úgy a darabot, mint a szereplőket. A rendszerváltás aztán természetes módon ismét előtérbe emeli, és sor kerül a Népstadionbeli előadásra, mely a rockopera életében meghatározó ismét. A két előadáson egy gombostűt nem lehetett leejteni, a közönség végig énekelt a szereplőkkel, örömünnep, és könnyek. Mindenki tele álmokkal, tervekkel, .. a rabok legyünk, vagy szabadok alatt dübörög, hogy szabadon.. :) Külföldre is eljut a rockopera, Sevilla, Németország, Ausztria..... majd ismét csendesebb évek után 2003. júliusában Csíksomlyón csendülnek fel a dallamok. Ez az erdélyi előadás mind máig egyszeri, és egyenlőre megismételhetetlen.... Majd négy év után újabb szenzáció, a negyedszázados jubileumra felújítva mutatják be a rockoperát..a Társulattal. Ez már a jelen. Mint ahogy a jelen a Magyar Színház 200, jubileumi előadása is. Sokan az elmúlt években itt ismerték meg a darabot, itt találkoztak annak meghatározó gondolataival. Első színrevitele a még akkori Nemzeti színházban, 1985-ben volt, és ez a darab hivatalos kőszínházi ősbemutatója is. Ezt követően 2000. márciusában kerül sor a második bemutatóra, a legendás Iglódi féle rendezésben. majd napjainkban az Őze Áron által felújított színházi előadást láthatjuk.
Ezek tudatában vártam a 200. IAK-ot a Magyarban. :) Főleg, miután megtudtam, hogy Őze Áron itt is meglepetést tervez, és hívja és várja a darab eddigi szereplőit is. István és Koppány megformálóit a színpadra, a többieket pedig díszvendégként.
Azon az estén nagy várakozással ültünk többen be a színház nézőterére, kíváncsian várva a frissített, de mégis jubiláló előadást, és a nézőkre váró meglepetéseket. persze előtte megint majdnem elkéstünk, rohanás, szóval mindaz, ami egy jól sikerült este előhírnöke szokott lenni. :P
Nos, érdekes színházi élményben volt részem. Annyira igyekeztem mindenre figyelni, arra is , hogy mikor melyik szegletből tűnnek fel a vendég művészek, de biztosan van, ami elkerülte a figyelmemet. Ami feltűnő volt, hogy több jelenetben véltem a szikorai rendezés, tehát a társulatos IAK momentumait felfedezni, és ezek jól illeszkedtek a magyaros produkcióhoz. :) A szünetben a beszélgetésekből el -elkapva foszlányokat,azt hallottam, a közönség is jól fogadta a változtatásokat. Azonban meglepett, hogy az első felvonásban egy alkalommal se hallottam felcsattanni a tapsot, ott és azokon a helyeken, ahol ez már megszokott. Persze, tudjuk, a bemutatók, reprezentatív előadások közönsége mindig hűvösebb, de itt azért jó részt törzsközönség foglalt helyet. Az új Koppány, a fiatal Koppány nagy feladattal találta magát szemben, de biztosan nagyon igyekszik megtalálni a helyét, és a szerepet a jövőben. Sok sikert hozzá!
Ennek az akkor rendhagyó műfajnak az ősbemutatója, mint tudjuk 1983. augusztusa, a Királydombon. A szereplők jó része rockzenész, akiket az akkori politika nem szeret igazán, dalaikat sokszor betiltják, megjelenésüket ellehetetlenítik. Ráadásul a mű tartalmaz olyan áthallásokat, amelyek aggodalomra adhattak okot. De a bemutató óriási siker, és a rendszer tűri, ahogy egy évvel később a Szegedi Szabadtéri Játékokon is, és az azt követő előadásokon is. Diadalút ez.
Az első sikerek után csendesebb évek következnek, de a darab sosem szűnik meg létezni, a színházak Pesten és vidéken sorba tűzik műsorukra, és mindig mindenütt a közönség szeretete övezi úgy a darabot, mint a szereplőket. A rendszerváltás aztán természetes módon ismét előtérbe emeli, és sor kerül a Népstadionbeli előadásra, mely a rockopera életében meghatározó ismét. A két előadáson egy gombostűt nem lehetett leejteni, a közönség végig énekelt a szereplőkkel, örömünnep, és könnyek. Mindenki tele álmokkal, tervekkel, .. a rabok legyünk, vagy szabadok alatt dübörög, hogy szabadon.. :) Külföldre is eljut a rockopera, Sevilla, Németország, Ausztria..... majd ismét csendesebb évek után 2003. júliusában Csíksomlyón csendülnek fel a dallamok. Ez az erdélyi előadás mind máig egyszeri, és egyenlőre megismételhetetlen.... Majd négy év után újabb szenzáció, a negyedszázados jubileumra felújítva mutatják be a rockoperát..a Társulattal. Ez már a jelen. Mint ahogy a jelen a Magyar Színház 200, jubileumi előadása is. Sokan az elmúlt években itt ismerték meg a darabot, itt találkoztak annak meghatározó gondolataival. Első színrevitele a még akkori Nemzeti színházban, 1985-ben volt, és ez a darab hivatalos kőszínházi ősbemutatója is. Ezt követően 2000. márciusában kerül sor a második bemutatóra, a legendás Iglódi féle rendezésben. majd napjainkban az Őze Áron által felújított színházi előadást láthatjuk.
Ezek tudatában vártam a 200. IAK-ot a Magyarban. :) Főleg, miután megtudtam, hogy Őze Áron itt is meglepetést tervez, és hívja és várja a darab eddigi szereplőit is. István és Koppány megformálóit a színpadra, a többieket pedig díszvendégként.
Azon az estén nagy várakozással ültünk többen be a színház nézőterére, kíváncsian várva a frissített, de mégis jubiláló előadást, és a nézőkre váró meglepetéseket. persze előtte megint majdnem elkéstünk, rohanás, szóval mindaz, ami egy jól sikerült este előhírnöke szokott lenni. :P
Nos, érdekes színházi élményben volt részem. Annyira igyekeztem mindenre figyelni, arra is , hogy mikor melyik szegletből tűnnek fel a vendég művészek, de biztosan van, ami elkerülte a figyelmemet. Ami feltűnő volt, hogy több jelenetben véltem a szikorai rendezés, tehát a társulatos IAK momentumait felfedezni, és ezek jól illeszkedtek a magyaros produkcióhoz. :) A szünetben a beszélgetésekből el -elkapva foszlányokat,azt hallottam, a közönség is jól fogadta a változtatásokat. Azonban meglepett, hogy az első felvonásban egy alkalommal se hallottam felcsattanni a tapsot, ott és azokon a helyeken, ahol ez már megszokott. Persze, tudjuk, a bemutatók, reprezentatív előadások közönsége mindig hűvösebb, de itt azért jó részt törzsközönség foglalt helyet. Az új Koppány, a fiatal Koppány nagy feladattal találta magát szemben, de biztosan nagyon igyekszik megtalálni a helyét, és a szerepet a jövőben. Sok sikert hozzá!
A második felvonásban is ez a csendes közönség várja a színre lépőket. És elérkezünk a pogány táborba ismét, a béke utolsó napj ai, a harcra készülődés elkezdődött.. és a háttérben végre feltűnik valaki, akit a mellettem ülő Pálma nem fedez fel. Nem is értem, egész előadás alatt kapkodta a fejét, és most úgy kell mutatni, hova nézzem.. a kezem ettől a pillanattól nincs biztonságban. :)) .. tehát a színpadon Vadkerti Imre, és szól az Elkésett békevágy.
Új a díszlet, új a jelmez, új a partner, .. csak az nem újdonság, ahogy ez a dal megszólal. Élmény hallani, és jó ezen a színpadon látni. Mi, akik ismertük a régit, tudjuk, mégiscsak a volt Nemzeti Sz
ínház színpada ez, nagy elődök hagyták itt lábnyomukat, szellemüket. :) Zökkenőmentesen megy minden, Auksz Évával nagyon jó párost alkotnak. A megszokott, erős Koppányt látjuk, a Vezért . Aki nem csupán erős, hanem érzelmekkel teli, népéért elkötelezett férfi is. És a dal végén ezen az estén először nyílt színi taps, és ováció a nézőtérről, .. jó látni, hogy a közönség így értékeli és mutatja ki tetszését. :)
Új a díszlet, új a jelmez, új a partner, .. csak az nem újdonság, ahogy ez a dal megszólal. Élmény hallani, és jó ezen a színpadon látni. Mi, akik ismertük a régit, tudjuk, mégiscsak a volt Nemzeti Sz
ínház színpada ez, nagy elődök hagyták itt lábnyomukat, szellemüket. :) Zökkenőmentesen megy minden, Auksz Évával nagyon jó párost alkotnak. A megszokott, erős Koppányt látjuk, a Vezért . Aki nem csupán erős, hanem érzelmekkel teli, népéért elkötelezett férfi is. És a dal végén ezen az estén először nyílt színi taps, és ováció a nézőtérről, .. jó látni, hogy a közönség így értékeli és mutatja ki tetszését. :)A darab pereg tovább... csata, elbukás egyik részről, győzelem a másikról. És a végén Koppány kiterített teste a színpadon.. majd feltűnik mellette István, és felcsendül.. Ó, jó uram.. Varga Miklóst hallgatjuk. Néma, megilletődött csend a nézőtéren, a dal végén a vendég István távozik, főhajtással búcsúzva a másik Istvántól, Tóth Sándortól, aki ugyanígy köszönti a nagy elődöt. És a közönség ez
en az estén másodszor ünnepel... :)
en az estén másodszor ünnepel... :)Ezután gyorsan itt a vége, koronázás, tétel mondatok, és Felkelt a mi napunk, majd Himnusz. A nézőtér csöndbe burkolózik... rossz érzés. Igazából érthetetlen. Nem tudom, a színpadon mit éreznek, nekem hiányérzetem van, és ez már mindig elkísér, ha erre az estére fogok gondolni.
Azért a végén nem lehet ok panaszra, végül is siker, nagy taps, és a színpadra szólítanak mindenkit. Az este szereplőin kívül akit felfedezek, Bodnár Vivien, és Pápai Erika, és Pelsőczi László, biztosan vannak még, elnézést tőlük, de egyemlőre két ember foglalja le a figyelmemet, akik várnak egy harmadikat.
Azért a végén nem lehet ok panaszra, végül is siker, nagy taps, és a színpadra szólítanak mindenkit. Az este szereplőin kívül akit felfedezek, Bodnár Vivien, és Pápai Erika, és Pelsőczi László, biztosan vannak még, elnézést tőlük, de egyemlőre két ember foglalja le a figyelmemet, akik várnak egy harmadikat.
A harmadikat, aki sehogy se akar a nézőtérről a színpadra menni, de ez lehetetlen ezen az estén... és egyszer csak mind a hárman együtt. Vikidál Gyula, Varga Miklós, és Vadkerti Imre. Jó ezt látni, és tudjuk, hamarabb is sor kerülhetett volna erre, de ki érti meg egyesek döntéseit. Azonban az élet megadta, Őze Áron elérte ezt.. bár, hagy jegyezzem meg, valakik most is hiányoznak. Nem csupán azok, akik már nincsenek közöttünk, de hiányzik más is, a névsor teljesebb lenne Feke Pállal, és Gazdag Tiborral. És persze hiányzik Szörényi Levente, és Bródy János is. Rájuk is gondolunk közben. Őze Áron a színpadon, a darabról, az elmúlt 200 előadásról beszél, és arról, hogy minden híresztelés ellenére István a király ... lesz!!! Nos, ez az egy biztos.. a Magyarban is kell, és másutt is. Olyan mű ez, amit nem lehet már levenni a színházak műsoráról. :)Felemás érzésekkel, de boldogan távozunk. Lehet, hogy a mai előadás hagyott bennünk hiányérzetet, bár biztos vagyok abban, hogy mindenki a lehető legjobbat akarta adni, de a vendégművészek fellépése nagy élmény volt. És mindannyian megérdemeltem álltak ott.. :)))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése