Hát eljött.. Vadkerti Imre első előadói estje... 2010. március 28. Gúta.....és mi itt vagyunk. Ez az első állomás, Imi itt mindenkinek ismerős, névről, hírből, és a legtöbbjüknek személyesen. Ismerik, látták itt felnőni, látták, hallották az első próbálkozásokat, majd az azt követőket. Zenekarral énekelni, közben színpadon játszani, izgultak a társulatos időkben, szorítottak az IAK előadások alatt, és most eljöttek, hogy két év után először újra gútai színpadon hallgassák Jimmyt. Ne is beszéljünk arról, hogy miért volt ilyen hosszú a kihagyás, miért nem lehetett otthon fellépni, és most arról sem, hogy bomlik a Társulat, utolsó István, a király előadások jönnek, és a Leányvásár is ki tudja, mikor jut el a darabtemetésig. Most, két év után Imi itt áll a színpadon, új zenekarral, akik maguk is Felvidék szerte ismert, tehetséges zenészek. És mi itt vagyunk.
Tudom, Imi izgulsz, mindig mondod, itthon még inkább.. de tudod, akik ma itt vannak, azok érted, miattad vannak itt. És tudod, az első hang után már tiéd a színpad, tiéd ez a mai este, és uralni fogod a szíveket. Gyere.. éld át, éld meg.. hogy sose felejtsd el ezt a mai estét. Már tapsolunk, nagyon várunk..
Kigyulladtak a fények, játszik a zenekar, már itt van, már szól a dal,.. Imi énekel.
".kiskoromban, ha jól tudom, nem jött ki hang a torkomon" , ami hihetetlen, de eszembe jut az a tanító néni, aki először látta meg benne a tehetség szikráját, vajon tudta-e, hogy kincs van a kezében? ..
" ha együtt énekelsz velem, kell, hogy a szíved is erős legyen"... " a szád alakítja a dallamát, de a szíved veri a ritmusát, nem egy éjszakán, de egy életen át".... és csak .. " fújom a dalt....fújom a dalt.."
Homok a szélben.. azon gondolkodom, hogy a sodródó homokszemek milyen képeket idézhetnek bennünk, sodródó életekről, emberekről, nemzetekről..." mert sehol sem tudtam megnyugodni még, de ha nem lennék szabad , élni sem tudnék " értem...
Kevés voltam neked...ejha, latinosan, kicsit felpörgetve.. táncolva, ez az, nincs igaza azoknak, akik azt hiszik, ez nem megy neked.. ó, dehogynem.. a közönség már énekel, ütemre mozog a székeken.." pedig én úgy szerettelek, jobban nem lehet, s ha nem is voltam mindig veled, sose voltam ellened.."
A következő percekben emlékezzünk Kaszás Attilára, 50 éves lenne, hamar ment el.. és már szól a Fényév távolság..
" Zengő fényország, hogy láss csodát egy életen át".. "Nekem itt van dolgom, nekem itt vannak álmaim.." való igaz, álmaid vannak, és te mindig teszed a dolgodat.
Jön a Sárga rózsa, .. " azt ne hidd, hogy megváltoztunk vezényszóra.." mély értelmű sorok..,
majd jön a Kergesd el a felhőt a házamról... . Ezt tudtam, amikor mondtad, melyik lemezről válogatsz, ezt tudtam, hogy énekelni fogod. "Ne sírj értem, mama.. " a te szemed is könnyes Imi, halljuk is, de a mi szemünk is csillog, folytatódik.. " ne félj, én se félek.." és a végén .....
" meglehet, hogy álmok nélkül, meglehet, hogy áldás nélkül, de holnap is élni fogunk még..".
Azért mi sokszor féltünk, tudod, és az a holnap, az áldással jöjjön el.
Már a Kisfiút énekeled, a Légy jó mindhaláligból. Ezt sokan ismerik tőled, van, aki a színpadról, van aki a társulatos döntőből, és utána is sokat lehetett hallani. Tudod mi a legnagyobb dícséret? Móni, akiről tudjuk, nem kedvence ez a dal, mikor a koncert után szóhoz tud jutni, azt mondja, hogy még a végén megszereti !!
Jön a Ha én rózsa volnék, majd A költő visszatér.. Énekelünk, csodás a hangulat.. csillognak a szemek. igen, " hol magyar él, hol magyar fél, Petőfi visszatér!"
Ó, egy Bojtorján dal .. Vigyázz magadra , fiam!.. le is szólsz a színpadról: Bálint , ez neked szól.!
Na, szegény gyerek.. nevet ő is a közönséggel együtt. Még meg is fenyegeted tréfásan az ujjaddal.. családi jelenetnek vagyunk tanúi, élvezzük is.
Ezek után a Ma lesz a holnap tegnapja című Bergendy számot énekled.. könnyeden, hangulatosan
És eljön a nagy pillanat.. a színpadon Vikidál Gyula. Felkonferálod: a nagy elődöm, és hallani, hogy szinte óvatosan mondod az elődömet, hiszen ez azt jelenti, hogy most te képviseled mindazt, amit valamikor ő. Óriási taps, Gúta fenntartások nélkül üdvözli őt.
Három számot énekel, az Oliverből, majd Dobó esküje,..
" Ne csak akkor szeresd, mikor téged ünnepel"
" Akkor is szeresd, mikor könnyebb volna idegenbe menni, akkor szeresd legjobban a hazát!"
" Akkor legyél férfi, akkor mutass példát, hogyan kell szeretni a szülőhazát!"
És végül a Szegény Magyarország.. hosszas vastaps, állva ünnepel a közönség, itt minden szó a szívekig ért.
És újra Imi.. és a Nyomorultak.. és hogy senkinek ne legyen kétsége, ha valakinek is az itt lévők közül lett volna, három dalt énekelsz.. Három dal, három szerep.. nagyon odatéve. És már tudjuk, hogy ebből az álomból nem lesz valóság.. és soha nem fogják tudni, hogy mekkorát alakítottál volna ebben a darabban. Azt mondtad, ne sajnáljam, te se sajnálod.. rendben, elhiszem.. de akkor miért sírok?? Lehet, hogy Javert nem te vagy, Jaen Valjaen másé lett, hosszasan lehetne taglalni miért, de Máriusz... ilyen Máriusz nem lesz.. de előre kell nézni, előre.
Az a Vidd haza is, hogy zeng, bong.... a fülemben van még a 10 évvel ezelőtti felvétel is.
És már István, a király.." Mondd, te kit választanál.. segítsetek, segítsetek.."
hát segítünk, énekelünk, kiabálunk.. az oly sokszor hallott dal milyen jól szól itt is, a koronaékszert emelő mozdulat, vagy ahogy hátratáncolsz a színpadon, ez mind ismerős.. ó, hányszor láttam már!
És Vikidál Gyula ismét, jön, és üdvözli Magyarország nagyurát, az ifjú Koppányt . Nagyon megható, amint elmeséli, hogy jó látni, hogy olyan ember az utódja, akiben bízni lehet, aki jó úton halad, népét, hazáját szerető, elkötelezett férfi. Testvérévé fogad, holott a fia lehetnél. Imi, nem tudom, mit élsz át akkor, ott, csak sejthetem.. a meghatottságodat látom, és azt gondolom, neked ez minden díjnál, minden első helynél nagyobb kitüntetés.. Ja, bort is kapsz, annyi időset, ahány idős az IAk, Koppányért, és még egyet.. igen, Istvánért.. mert ez is a torkodban, és a lelkedben van, mondja Vikidál.
Már dübörög a Szállj fel... szív Koppánya?? lehet.. de ez most harci kürt, ez most erő.. itt most a Vezér van előttünk... megint állunk, énekelünk, dobog a nézőtér..
" Szállj fel, szabad madár... " Percekig zúg a taps.
Érkezik Derzsi Gyuri, és azzal kezdi, hogy ez nem ér, már harmadszor kell sírnia.. igen, Gyuri mi is így vagyunk ezzel, bizony nem először könnyeztem én sem ezen az estén. Milyen kedvesen beszél Gyuri, a barátságotokról, , megismerkedésetekről, és olyan jó, hogy egy másfél hónapja ugyan ilyen szép szavakkal beszéltél ide több száz kilométerre, egy másik színpadon Gyuriról. Emberek.. ma a színház világában ilyen is van??
Derzsi György az Istvánból énekli az Oly távol vagy tőlem.. kezdetű dalt.
Ezek után rock ismét, az elhunyt rockzenészek emlékére .. A zöld a bíbor, és a fekete.. na gyerünk, mondod, Imi, és én nagyon örülök, hogy ilyet is énekelsz, mert szeretem tőled ezeket a dalokat is.. NAGYON!!
És utána felcsendül.. " Amikor vége az utolsó dalnak is.. .. mondd, hogy lehet, ha nem is tudod, hogy hiszek neked... mi lesz velem, ha egyedül hagy a zajos tömeg.." " maradj velem, segíts nekem"" Imi, nem vagy egyedül, nagyon sokan szeretnek, ezt biztos tudod, érzed. És akkor se vagy egyedül, ha majd elalszanak a színpad fényei..
Mindjárt vége, már tudjuk.. még egy vers a helyben maradásról, majd ezt megerősítendő, a hovatartozásról szól a Honfoglalás betétdala. " Kell még egy szó.. " természetesen állunk, integetünk, énekelünk, mi akik itthonról jöttünk, és felvidéki barátnőm összekapaszkodunk, úgy énekelünk.. mert itt is otthon vagyunk , egy közösség része vagyunk.. hihetetlen.. hatalmas érzés.
Mikor is mondtad, hogy ne legyek szomorú.. mindegy is.. nem vagyok, a mai este sok mindent megértettem, amit eddig csak sejtettem. Egyik ismerősöd mondta, hogy te itt álmok megtestesítője vagy.. elhittem, de most érzem is.
Azt viszont nagyon kívánom, hogy a saját álmaid is váljanak valóra, és a pódium mellett legyen részed a színpad örömében is, hisz ott is varázsolsz. És nagyon sokan szeretnénk ott is látni.
És vége.. újra percekig tartó, zúgó taps. Köszönöd, mi köszönjük, én köszönöm. Nem tudom, ezzel az érzéssel hogy birkózol meg, nem teher-e néha ez a hatalmas szeretet, amely ott áramlott feléd, de azt, hogy ez életed egyik felejthetetlen élménye lett, azt tudom. Nekem is, nekünk is.
Másnap még sétálunk Gútán, fényképezünk, olyan helyeket nézünk meg, amikről először tőled hallottak sokak, fényképezünk, és közben a tegnap estéről beszélgetünk. Gyönyörű hétvégénk volt. Köszönet érte neked, köszönet azoknak, akik oly közvetlenül fogadtak, bántak velünk. Jó volt ezen a hétvégén Gútán lenni.
Mára jutottam el addig, hogy egyáltalán ülepedtek az érzések, és valamennyire össze tudtam a gondolataimat fogni. Ma már tudom azt is, hogy azért is volt ez ilyen csodálatos koncert, mert nemcsak kiálltál a színpadra, hanem közel engedtél mindenkit magadhoz, mert ezek a dalok rólad meséltek, ezekbe a dalokba bele lehet téged képzelni, ezek a tieid.
Hát, Imi... hajrá, tovább.. az álmok felé, és addig is csak fújd azt a dalt!!!!!!!!
Tudom, Imi izgulsz, mindig mondod, itthon még inkább.. de tudod, akik ma itt vannak, azok érted, miattad vannak itt. És tudod, az első hang után már tiéd a színpad, tiéd ez a mai este, és uralni fogod a szíveket. Gyere.. éld át, éld meg.. hogy sose felejtsd el ezt a mai estét. Már tapsolunk, nagyon várunk..
Kigyulladtak a fények, játszik a zenekar, már itt van, már szól a dal,.. Imi énekel.
".kiskoromban, ha jól tudom, nem jött ki hang a torkomon" , ami hihetetlen, de eszembe jut az a tanító néni, aki először látta meg benne a tehetség szikráját, vajon tudta-e, hogy kincs van a kezében? ..
" ha együtt énekelsz velem, kell, hogy a szíved is erős legyen"... " a szád alakítja a dallamát, de a szíved veri a ritmusát, nem egy éjszakán, de egy életen át".... és csak .. " fújom a dalt....fújom a dalt.."
Homok a szélben.. azon gondolkodom, hogy a sodródó homokszemek milyen képeket idézhetnek bennünk, sodródó életekről, emberekről, nemzetekről..." mert sehol sem tudtam megnyugodni még, de ha nem lennék szabad , élni sem tudnék " értem...
Kevés voltam neked...ejha, latinosan, kicsit felpörgetve.. táncolva, ez az, nincs igaza azoknak, akik azt hiszik, ez nem megy neked.. ó, dehogynem.. a közönség már énekel, ütemre mozog a székeken.." pedig én úgy szerettelek, jobban nem lehet, s ha nem is voltam mindig veled, sose voltam ellened.."
A következő percekben emlékezzünk Kaszás Attilára, 50 éves lenne, hamar ment el.. és már szól a Fényév távolság..
" Zengő fényország, hogy láss csodát egy életen át".. "Nekem itt van dolgom, nekem itt vannak álmaim.." való igaz, álmaid vannak, és te mindig teszed a dolgodat.
Jön a Sárga rózsa, .. " azt ne hidd, hogy megváltoztunk vezényszóra.." mély értelmű sorok..,
majd jön a Kergesd el a felhőt a házamról... . Ezt tudtam, amikor mondtad, melyik lemezről válogatsz, ezt tudtam, hogy énekelni fogod. "Ne sírj értem, mama.. " a te szemed is könnyes Imi, halljuk is, de a mi szemünk is csillog, folytatódik.. " ne félj, én se félek.." és a végén .....
" meglehet, hogy álmok nélkül, meglehet, hogy áldás nélkül, de holnap is élni fogunk még..".
Azért mi sokszor féltünk, tudod, és az a holnap, az áldással jöjjön el.
Már a Kisfiút énekeled, a Légy jó mindhaláligból. Ezt sokan ismerik tőled, van, aki a színpadról, van aki a társulatos döntőből, és utána is sokat lehetett hallani. Tudod mi a legnagyobb dícséret? Móni, akiről tudjuk, nem kedvence ez a dal, mikor a koncert után szóhoz tud jutni, azt mondja, hogy még a végén megszereti !!
Jön a Ha én rózsa volnék, majd A költő visszatér.. Énekelünk, csodás a hangulat.. csillognak a szemek. igen, " hol magyar él, hol magyar fél, Petőfi visszatér!"
Ó, egy Bojtorján dal .. Vigyázz magadra , fiam!.. le is szólsz a színpadról: Bálint , ez neked szól.!
Na, szegény gyerek.. nevet ő is a közönséggel együtt. Még meg is fenyegeted tréfásan az ujjaddal.. családi jelenetnek vagyunk tanúi, élvezzük is.
Ezek után a Ma lesz a holnap tegnapja című Bergendy számot énekled.. könnyeden, hangulatosan
És eljön a nagy pillanat.. a színpadon Vikidál Gyula. Felkonferálod: a nagy elődöm, és hallani, hogy szinte óvatosan mondod az elődömet, hiszen ez azt jelenti, hogy most te képviseled mindazt, amit valamikor ő. Óriási taps, Gúta fenntartások nélkül üdvözli őt.
Három számot énekel, az Oliverből, majd Dobó esküje,..
" Ne csak akkor szeresd, mikor téged ünnepel"
" Akkor is szeresd, mikor könnyebb volna idegenbe menni, akkor szeresd legjobban a hazát!"
" Akkor legyél férfi, akkor mutass példát, hogyan kell szeretni a szülőhazát!"
És végül a Szegény Magyarország.. hosszas vastaps, állva ünnepel a közönség, itt minden szó a szívekig ért.
És újra Imi.. és a Nyomorultak.. és hogy senkinek ne legyen kétsége, ha valakinek is az itt lévők közül lett volna, három dalt énekelsz.. Három dal, három szerep.. nagyon odatéve. És már tudjuk, hogy ebből az álomból nem lesz valóság.. és soha nem fogják tudni, hogy mekkorát alakítottál volna ebben a darabban. Azt mondtad, ne sajnáljam, te se sajnálod.. rendben, elhiszem.. de akkor miért sírok?? Lehet, hogy Javert nem te vagy, Jaen Valjaen másé lett, hosszasan lehetne taglalni miért, de Máriusz... ilyen Máriusz nem lesz.. de előre kell nézni, előre.
Az a Vidd haza is, hogy zeng, bong.... a fülemben van még a 10 évvel ezelőtti felvétel is.
És már István, a király.." Mondd, te kit választanál.. segítsetek, segítsetek.."
hát segítünk, énekelünk, kiabálunk.. az oly sokszor hallott dal milyen jól szól itt is, a koronaékszert emelő mozdulat, vagy ahogy hátratáncolsz a színpadon, ez mind ismerős.. ó, hányszor láttam már!
És Vikidál Gyula ismét, jön, és üdvözli Magyarország nagyurát, az ifjú Koppányt . Nagyon megható, amint elmeséli, hogy jó látni, hogy olyan ember az utódja, akiben bízni lehet, aki jó úton halad, népét, hazáját szerető, elkötelezett férfi. Testvérévé fogad, holott a fia lehetnél. Imi, nem tudom, mit élsz át akkor, ott, csak sejthetem.. a meghatottságodat látom, és azt gondolom, neked ez minden díjnál, minden első helynél nagyobb kitüntetés.. Ja, bort is kapsz, annyi időset, ahány idős az IAk, Koppányért, és még egyet.. igen, Istvánért.. mert ez is a torkodban, és a lelkedben van, mondja Vikidál.
Már dübörög a Szállj fel... szív Koppánya?? lehet.. de ez most harci kürt, ez most erő.. itt most a Vezér van előttünk... megint állunk, énekelünk, dobog a nézőtér..
" Szállj fel, szabad madár... " Percekig zúg a taps.
Érkezik Derzsi Gyuri, és azzal kezdi, hogy ez nem ér, már harmadszor kell sírnia.. igen, Gyuri mi is így vagyunk ezzel, bizony nem először könnyeztem én sem ezen az estén. Milyen kedvesen beszél Gyuri, a barátságotokról, , megismerkedésetekről, és olyan jó, hogy egy másfél hónapja ugyan ilyen szép szavakkal beszéltél ide több száz kilométerre, egy másik színpadon Gyuriról. Emberek.. ma a színház világában ilyen is van??
Derzsi György az Istvánból énekli az Oly távol vagy tőlem.. kezdetű dalt.
Ezek után rock ismét, az elhunyt rockzenészek emlékére .. A zöld a bíbor, és a fekete.. na gyerünk, mondod, Imi, és én nagyon örülök, hogy ilyet is énekelsz, mert szeretem tőled ezeket a dalokat is.. NAGYON!!
És utána felcsendül.. " Amikor vége az utolsó dalnak is.. .. mondd, hogy lehet, ha nem is tudod, hogy hiszek neked... mi lesz velem, ha egyedül hagy a zajos tömeg.." " maradj velem, segíts nekem"" Imi, nem vagy egyedül, nagyon sokan szeretnek, ezt biztos tudod, érzed. És akkor se vagy egyedül, ha majd elalszanak a színpad fényei..
Mindjárt vége, már tudjuk.. még egy vers a helyben maradásról, majd ezt megerősítendő, a hovatartozásról szól a Honfoglalás betétdala. " Kell még egy szó.. " természetesen állunk, integetünk, énekelünk, mi akik itthonról jöttünk, és felvidéki barátnőm összekapaszkodunk, úgy énekelünk.. mert itt is otthon vagyunk , egy közösség része vagyunk.. hihetetlen.. hatalmas érzés.
Mikor is mondtad, hogy ne legyek szomorú.. mindegy is.. nem vagyok, a mai este sok mindent megértettem, amit eddig csak sejtettem. Egyik ismerősöd mondta, hogy te itt álmok megtestesítője vagy.. elhittem, de most érzem is.
Azt viszont nagyon kívánom, hogy a saját álmaid is váljanak valóra, és a pódium mellett legyen részed a színpad örömében is, hisz ott is varázsolsz. És nagyon sokan szeretnénk ott is látni.
És vége.. újra percekig tartó, zúgó taps. Köszönöd, mi köszönjük, én köszönöm. Nem tudom, ezzel az érzéssel hogy birkózol meg, nem teher-e néha ez a hatalmas szeretet, amely ott áramlott feléd, de azt, hogy ez életed egyik felejthetetlen élménye lett, azt tudom. Nekem is, nekünk is.
Másnap még sétálunk Gútán, fényképezünk, olyan helyeket nézünk meg, amikről először tőled hallottak sokak, fényképezünk, és közben a tegnap estéről beszélgetünk. Gyönyörű hétvégénk volt. Köszönet érte neked, köszönet azoknak, akik oly közvetlenül fogadtak, bántak velünk. Jó volt ezen a hétvégén Gútán lenni.
Mára jutottam el addig, hogy egyáltalán ülepedtek az érzések, és valamennyire össze tudtam a gondolataimat fogni. Ma már tudom azt is, hogy azért is volt ez ilyen csodálatos koncert, mert nemcsak kiálltál a színpadra, hanem közel engedtél mindenkit magadhoz, mert ezek a dalok rólad meséltek, ezekbe a dalokba bele lehet téged képzelni, ezek a tieid.
Hát, Imi... hajrá, tovább.. az álmok felé, és addig is csak fújd azt a dalt!!!!!!!!
