István, a király , 2009. október, Eger ( visszaemlékezés)

Már törvényszerű, ha ha utolsó pillanatban esek be egy IAk előadásra, mindig nagyszerű előadást látunk. Most is így történt, bár tagadhatatlan, voltak érdekességek.
Helyünk a pogány táborban, bal oldal első sor, szélen. A székek közel a színpadhoz, ám mi úgy gondoljuk, nem férnek el a hátunk mögött, ezért még közelebb húzódunk, majd még közelebb, Szinte a színpadon vagyunk. Készülünk a nagy esésre.
A délutáni előadást később a " tévedések vígjátéka " néven emlegetjük, nem bántóan, inkább humorosan. Valóban, alig akadt, aki nem tévesztett volna. Szöveget, mozdulatot, stb. Nekünk legkedvesebb, mikor Koppány Tordát javasolja a trónra, a Szemtől szemben alatt.
"Minden eszköz, mely a trónra téged juttat..Az igazságunk győzni fog, ne félj " énekli Imi, és szemünk kerekedik, egyrészt a szövegtől, másrészt, hogy milyen profin oldja meg. Aki nem látott annyi IAK-ot mint mi, lehet, fel sem tűnik neki. De nem ő az egyetlen, ez egy ilyen nap. Műszaki problémák jönnek, portok mennek. A közönség mindenért hálás, időről időre közbe tapsolnak. Figyelek, most nem fotózok. Szempárbaj. Igen, Koppány és Sarolt " szemezése" mennyire hátborzongató. Réka szemei, ahogy Istvánt vagy épp Koppányt nézi. Vagy a végén, amikor Koppány követi szemével Istvánt, aki fel le járkál, ezzel is aláhúzva tehetetlenségét, bizonytalanságát. Koppány, amint lázít, Szállj fel, szabad madár... nekem szól, hozzánk szól. Itt már nem kell hiányolni a kapcsolatot a közönséggel, már rég nem kell.
Imi hangja zeng, zúg. Már van kitartott hang is,. .. Színészileg nagyot alakít, a bizonytalanság , jó döntést hozott-e, harc az ősi törvényekért, vagy mégis a trón, a kereszténység, papság segítségével megtartani az országot. Vívódik, látni arcán, tartásán, mozdulatain,. Erős Koppányt hoz hoz ennek ellenére, néhol már durvát. Tombol, ha kell. Mikor végre úgy tűnik, dönt, egyenesedik a tartás, tárul a kar, akkor jön a háló. Szörnyű. De az is, hogy mennyi por csapódik Imi arcába ebből a hálóból. Az asszonyos jelenet ma más, talán sok a gyerek a nézőtéren, ezért visszafogottabb. Lehet, hogy ezzel hagy kívánnivalót , de ismét újítás benne. Az asszonyok tánca, finoman táncnak fogalmazom, de Imi arcán a szétterülő eddig nem látott mosoly?! , és az ezt követő mozdulat szinte korhatáros. Ez a mozdulat ugyan az esti előadás alatt nincs, engem arról győzködnek, a délutánin is csak véletlen volt. Lehet, de nagyon hatásos volt. !
A várva várt esés nem ott történik, ahol szokott, kb50x, hanem fejjel a színpad belseje felé, és két méterre a szélétől. Persze volt ott egy lépcső, annak a szélével nem lett volna tanácsos találkozni. Esti előadásban a színpad széléhez jóval közelebb tántorog, van is egy pillanat, amikor önkéntelenül mozdulunk. Azt nézem, milyen érdekes, ez nem az elkaplak mozdulat, hanem a védekezésé. A kivégzés ebben a verzióban a bal szélen történik, Koppány jön, szemben velünk, még így is méltóságteljes, arca, pillantása elborult. Letérdel, kicsi várakozás, hátha mégse, majd a kard lesújt. Kárpótlás ez a jelenet az esésért. Nekem egyébként is, ez már nyílt titok, attól a perctől, hogy Koppány megjelenik rabszíjon, szájában a pecekkel, homályos a kép, és csak az előadás végén tisztul fel. A végén nagyon hálás a közönség, nagy taps, kicsit sikítozunk, elvégre kell a hang estére. Összekapaszkodunk, billegünk, énekelünk a színpadon állókkal.
Az esti előadás hatalmas siker. Ha a színészi játék fokozható, akkor ők fokozzák. Koppány szerepében Imi is. Itt már tudjuk, beteg. De hangján talán egyszer, vagy kétszer hallani ezt. Mindenki belead mindent, tudásuk legjavát akarják nyújtani, és ezt teszik. Hatalmas erőssége a Társulatnak, hogy nemcsak énekesek, de színészek is. És honnan hova jutottak, és közben mennyi emlék.A közönség szereti őket.Kisebb zűrök vannak, esés, rosszul pattanó dárdahegy, kicsit rosszkor eldobott dárda. Nem számít. A közönség közbe tapsol, néha előfordul, nem jókor. És egyszer vége. Ováció, sikítunk, tapsolunk, énekelünk, és tánc újra velük. Flóra két csokor virággal áll, egyiket Imi nyújtja, másikat Pali. Jön a zeneszerző, Szörényi Leventét vastaps, ütemes lábdobogás köszönti. Majd tényleg vége.
A himnusz hangjaira egyszerre áll fel az első sor. Egyszerre. És énekeljük. A közönség is.

Én nem tudom,mikor lesz legközelebb társulatos István, a király,. Én szeretném, ha lenne. De értem,hogy várják a szabadulásukat. Sikert nekik mindenképpen továbbra is! És természetesen együtt vagy külön, de Hajrá, Imi!

És akkor jöjjön egy kis nosztalgia...

Pálma: Vadkerti Imre Koppány-alakításáról

.

Nagyon sokszínű Koppány volt pénteken Imi. Méltóságteljes már az esküvői jelenetnél. De félelmetes is, ahogy a dacosan kiszaladni készülő lányát visszapenderítve megfegyelmezi. (Azért Flóra szemei is villogtak, rendesen. "Apja lánya".) Kedves, szinte cinkosan odakacsintó, mikor gratulál Istvánnak. "Öcsi, mázlista vagy!" - fejezik ki a gesztusai, az arca, ahogy Gizella felé mutat. Bemutatásnál Flóra mégis elrohan. Bár szégyelli a lánya viselkedését, a meghajlása bocsánatkérés, nem megalázkodás. Temetésnél egyenrangúként üdvözli Istvánt. Betartja a formákat. Középút. Letérdel, meghajtja a fejét, de nem vet keresztet, viszont vért sem áldoz. Majd robban. ... A düh: "István, mondd csak mit képzelsz magadról..." A jogos trónkövetelő indulata. Az "Árpád népe, hej!" zeng, lázít. Mégis az Adj békét, Uramnál visszafogja a pogánytábort. A szempárbaj Enikővel. Felemelt fej, büszke tartás, Sarolt keze egyre jobban ökölbeszorul... A Szállj fel, főleg este nagyon jól szól. Tisztán, szépen, érthetően.Nagyon szép kitartott hangokkal. Az igazában biztos ember "beszéde". És nemcsak jól szól. Igazi "kortesbeszéd". Nemcsak a táncosokra néz, hanem a közönséget is bevonja. Az asszonyos jelenet délután visszafogottabb, de ott is van szexus rendesen. A megjelenő asszonyok láttán az a frivol mosoly, biztos, hogy nem véletlen. Az estin még jobban érződik, hogy hajlik a "szeretkezz, ne háborúzz!" gondolat követésére. Aztán mégsem, "mindent megkaptok, majd most menjetek!" Egyébként itt nagyon sokszor hallhatóak voltak lágy hangok is, szintén tisztán, szépen.

A magyar urak jelenet megint más szín. Indulat, de más indulat. Undor és harag. Kihajítja őket. Hát igen. Torda duett... Szemtől szemben... A délutánin valóban elhangzik, hogy "Minden eszköz, mely a trónra téged juttat, igazságunk győzni fog ne félj!" Profin hidalja át a szövegtévesztést. Meggyőződésem, hogy a közönség 90 %-a észre sem vette. Az estin félelmetes. Ahogy kikapja a táncosokat a sorból (nem szeretnék a táncos helyében lenni), ahogy odavágja a lándzsát. Igazságom van, nem kellenek aljas eszközök. Mindezt a szövegen és az erős éneklésen felül átütő színészi játékkal érzékelteti. Utasítja Tordát, "menj hát és tudd meg az istenek szándékét!" Nem kéri. Utasít. Ő az első számú vezető. A táltosasszony "imája" alatt a révület hamarabb elkezdődik, mint ahogy bájitalt megissza. A félig pogány Vezér a pogányszertartás alatt teljesen pogánnyá válik. Érdemes megnézni ahogy Koppány áll az emelvényen és ökölbe szorul a keze, lendül és átszellemül az arca. De ki nem válik pogánnyá? Ahogy Szandi transzba hoz mindenkit... Megissza a bájitalt, az ember tényleg fél, hogy mindjárt lezuhan a színpadról. Mesteri módon koreografált jelenet.
Az Elkésett békevágy az egyik csúcspont volt pénteken is. Réka elmondja az álmát, könyörög. Koppány először lágyan fogja meg a lánya arcát, próbálja elmagyarázni, hogy miért van kényszerpályán. Sokan nem értik miért löki el? Szerintem, a tehetetlenség miatt. Ő sem akarja a háborút, de nem lát más utat. Nem a hatalomért akar fejedelem lenni. Úgy érzi az idegenektől, a papság hatalmától így kell megmenteni a népét. Mint ember fél, de vállalja a sorsát. Megjelenik István. Már sehol sincs a cinkos nagybácsi - unokaöccs viszony. Két politikai vélemény, két világrendbe vetett hit feszül egymásnak. A tragédia, hogy mind a ketten ugyanezt akarják. A magyarság fennmaradását. Csak az egyik a nyugati világhoz csatlakozást látja kivezető útnak, a másik attól tart, hogy ez a magyarság megszűnését jelenti. Ahogy Imi énekli - miközben Réka szeme reménykedve, majd egyre kétségbeesettebben jár egyikükről a másikukra - hogy kényszerpályán a világ... Csodálatos kitartott hanggal. Annak az embernek a kiáltása, aki nem akarja, de vállalja a sorsát. A küldetését. Jön a Véres kardot hoztam... Áll a dombon, Torda lázít, a tömeg egyre jobban lázad, Koppány kitárja a karját, az Elkésett békevágy alatti gyötrődő ember egyre jobban kihúzza magát, már ő is hiszi, hogy győzhet. Kitárja a karját, repül a háló. A pogányok küzdenek, nem tudják, hogy a Vezér fogoly.
Derzsi Gyuri nagy jelenete, a meghasonlott Asztrik. (Az is megér egy misét, hogy Gyuri hány színt tesz bele Asztrik figurájába. A következő esszém tárgya ez lesz.)
A Halld meg, Uram-nál megint a színészi alakítások. Réka könyörgése, István gyengéd mozdulata, ahogy felemeli a földről, Gizella féltékenysége. Egyikőjük sem tudja, hogy Koppány él. Sarolt int. Bevezetik Koppányt. Külsőleg megalázottan, megkötözve, szájpecekkel. Megalázottságában is méltóságteljes. Réka velőtrázó, fájdalmas sikolya. István döbbenete. Réka szaladna. Sarolt ellöki. Koppány lendül, összekötözött kézzel is. Félelmetesen. Felnégyelni… Koppány áll. Kihúzott vállal, egyenesen. Büszkén. István az anyjához fordul, ezt nem akarhatod, hogy gyilkos legyek, Réka némán könyörög, a tömeghisztéria a felnégyelést követeli, a lovagok szintén. Repül a teríték. "Hagyjatok magamra…" Ezt Luna remekül leírta.

Tabló. Kezet fog Koppány és István. Ez csak remény. Istvánnak dönteni kell. Ketten maradnak a színpadon. Arcok. Két, mindent kifejező arc. István feldúltan jár fel s alá. Keresi a „helyes utat”. Koppány áll. Kihúzott vállal, egyenesen. Rezzenéstelen arccal, csak szemmel követi Istvánt. És elindul. Vállalja a mártírumot. István vállán a döntés súlya. Koppány térdel. De még térdre kényszerítve is méltóságteljes. István int. Koronázás. István, a király. És a vége. Mindenki civilben. Csak István jelmezben. Himnusz. Bejön Koppány. Kinyújtott kéz. Ugyanaz a kézfogás, mint az esküvői jelenetnél, az Adj békét-nél, a tablónál. Felemeli Istvánt. Könnyesek a szemek. Megrendültek az arcok. Vége. Tapsrend. Felkelt a napunk, már mosolyognak, mosolygunk. Egy ütemre mozgunk. Ők a színpadon, mi az első sorokban. Virágok, lábdobogás. Még egy ismétlés. Felkelt a napunk… Gyuriék integetnek. Mosolygunk. És könnyes a szemünk. Vége. Vége?