Két dolog is van, ami újra írásra sarkall. Az egyik egy karácsonyra kapott lemez, míg a másik ugyan ennek a lemeznek a kapcsán egy társaságban zajlott beszélgetés.
Az én karácsonyfám alatt is ott volt a Kormorán együttes legújabb lemeze, a Magyar kettős. Nem egyedül vártam nagyon ezt az albumot, hónapok óta szerettük volna már hallani. Valódi örömmel veszem végre kézbe, forgatom a CD-t. A címe Magyar kettős, eleve gondolat ébresztő. ...először mi jut eszembe, rögtön a legnyilvánvalóbb, a mindennapi téma, a kettős állampolgárság. Aztán természetünk kettőssége, a magyar virtus, és amit elhinni látszunk, a rossz hangulatú, depresszióra hajlamos nép arca. Vagy tudásunk, alkotó énünk híre a világban, és patópálságunk. Majd bevillan a magyar tánc, a magyar kettős képe. A tánc közbeni forgásról a magyarság fordulatos története, de a tánc közbeni összekapaszkodás, a tánclépések büszkesége, és játékossága is.
Nézem a borítót, lassan látni is kezdem, középütt mintha hazánk körvonalai látszanának, egy nagyobb tér, talán Európa közepén. És a mindenfelé ágazó sugarak mutatják, hányfelé, a föld hány tája felé indultak el honfitársaink boldogulásukat keresve, vagy épp félelmeik elől menekülve. Igazság szerint ez az első saját Kormorán albumom, persze a családban több is akad, de a legutóbbi időkben, a kornak megfelelően én is másolva, pendriveról, vagy épp a youtubról hallgattam a dalokat. Emlékszem, amikor először hallgattam ezt a lemezt, voltak döbbent pillanataim. Első hallásra nem is minden tetszett talán, ismerkedtem. Túl a jó érzésen, hogy végre azt a lemezt hallgatom, amelyen Vadkerti Imre énekel, valamint számomra a zenekar is kedves, nem tudtam, jól hallok -e. Hasonló, persze, folkrock, népzenei vonal, rockos hangzás, jó zene. De mégis más. Ez a zene ütős, zúzós, nem lehet lagymatagon - na, jól van, ezt is meghallgattam - alapon elintézni. Van, amire elsőre azt mondom, áá, igen, ez biztos siker, hisz arról szól, úgy szól, hogy megdobogtatja a magyar szíveket. És van, ami sokszori meghallgatás után lesz végül is kedvenc. Új idők új dalai mai aktuális problémákat is feszegetnek, bankok, hitelek, csőd, az aggódás miatti nehéz éjszakák, a félelem, hogy elúszik egy élet munkája. Mindez egy félelemmel és megasztárokkal terhelt világban. Jó hallgatni a dalokat, gondolatokat sugároznak, és optimizmusra sarkallnak. Véleményeket hallok persze... azon lehet vitatkozni, hogy valakinek tetszik-e ez a stílus, mondanivaló, ez szubjektív, de ha ez a lemez nem rólunk szól, akkor én alaposan félreértek valamit. És vannak a " csupán" érzelmeket mesélő, vállaló dalok, bensőséges érzésekről, szerelemről, szakításról, elhagyatottságról, vágyakról. Hallgatom a lemezt, hallgatom Vadkerti Imrét, majd minden dalban. Most egész karcosan énekel, valami újat mutatva, valami sikerízűt. Persze nincs egyedül, szerencsére nincs egyedül... nagy elődök nyomában jár a zenekaron belül, és nagyon jó énekesekkel énekel a lemezen is.
A másik dolog, amit említettem az elején, egy társaságban zajlott beszélgetés, a lemez, de inkább az ő személye, vagy még inkább a zenekaron belüli tagcserék kapcsán kialakult vita. Persze vitáznak erről netes oldalakon többek, és nagyobb vehemenciával, de ha az embert személyesen szólítják meg, mégis más. Tehát a lemezt emlegettük, és voltak, akiknek még, bízom benne, hogy még nem annyira nyerte el a tetszését. És felemlegetődött, hogy a régi tagok másként csinálnák, nem is biztos, hogy új tagok kellettek. Mivel én fentebb leírt véleményemet mondtam ott is el, megtalált a kérdés. -- igen, de mit szólnál ahhoz, ha kedvenc darabod kedvenc szerepét egyszer csak más énekelné?? ugyanabban az előadásban, ugyanazok a dalok, de valaki egész más érkezik a színpadra, és azt mondják szeretned kell. Mert jó. ... - Hát értem én, az érzelmeket teljesen. Valóban elképzelem, István, a király... minden ugyanaz, és egyszer Koppány szerepében nem Imre jön, hanem valaki egész más. Nem is vitatom, puffognék, és biztos elkeseredett lennék, meg felháborodott, és csalódott. Ezért értek én mindenkit... az érzelmeket tekintve. De ha a darab továbbra is kedves nekem, ha a mondanivalója nem változik, akkor azt mondanám, na hagy halljam ezt az újat. Nézzem, mit tud. És elvárnám tőle, hogy ne okozzon csalódást. Hogy tudása legjavát nyújtsa. Hogy szerves részévé váljon a nagy egésznek. És ha ez megvalósul, akkor szép emlékeim, és bánatos érzelmeim ellenére, tovább szeretném a darabot, és elismerném az új szereplőt. Egyébként azoknak, akik most csalódottak, azt is tudtam mondani, hogy emlékezzenek, hány és hány embertől hallottunk már Kormorán dalokat énekelni, hány embert szerettünk meg a zenekarban. A teljesség igénye nélkül, nem örülünk-e Vikidál Gyulának, nem hallgatjuk-e lelkesen ma is Varga Miklóst, amikor ezeket a dalokat tolmácsolja. És itt bevillan a Fehérlófia, ahogy énekelte. ( Na, ha van valami, amit szeretnék Imrétől hallani egy koncerten, akkor ez az, :) persze a Honfoglaláson kívül. De ezt itt befejezem, mert véget nem fog érni a felsorolás:) ) De a régiek sorát folytatva, hát nem borzongunk-e bele, ma is, amikor Margit József énekel, de Pintér Tibor, Keresztes Ildikó, Kovács Kriszta....és elég, mert senkit sem akarnék bántani, ha véletlenül kimarad. Az új felállás semmivel sem rosszabb, semmivel sem hiteltelenebb. csak más. Új idők új dalainak tolmácsolásához olyan új előadók, akik hozzá fognak járulni a zenekar további sikereihez. Azzal a mondattal végképp nem tudtam mit kezdeni, hogy miért kellenek határon kívüli magyarok ahhoz, hogy magyar érzelmeket tolmácsoljanak. Ezt több internetes oldalon is kérdezik... hogy mitől magyarabbak ők?? Ez nem az én világom, eleve elborul a tekintetem, ha ilyet hallok, magyar, magyarabb, legmagyarabb.. miről beszélünk?? De ha már erről van szó, lehet, hogy az új tagok nem magyarabbak, de hogy legalább annyira magyarok, mint az eddigiek, az biztos. Egyébként tényleg van abban valami fájdalmasan szép, és jelentőséggel bíró, hogy Felvidékről, Erdélyből, Kárpátaljáról és a Vajdaságból érkeztek az énekesek. Vadkerti Imre esetében elmondható, hogy autentikus, hogy hitelességét többször megtapasztalhattuk, hogy mindig tudása legjavát adva képviselte szűkebb hazáját, és ha alkalom lesz rá, biztos ugyan így képviseli magyarságát a világban. Akik pedig attól ódzkodnak, hogy sikerül-e koncert hangulatot teremteni, .. őket csak nyugtatni tudom. Ettől igazán nem kell félni, és félteni őket. Akik ismerik Imre koncertjeit, előadói estjeit, azok ezen csak mosolyogni tudnak.
Tulajdonképpen az említett beszélgetésben sem tudtunk a vita végére pontot tenni. Nyilván élmények kellenek, aminek hatására mindenki elhiszi, hogy sikeres időszak következik, és mindenki elfogadja az új felállást. Ehhez én, ha tehetném, csak azt kívánnám, hogy legyen befogadó készség a közönség részéről, legyen elvárás a színpadon állók felé, és ők tudjanak megfelelni a kihívásnak. Erre gondolva nagyon várom, hogy végre koncertek híre érkezzen. Egy új dalból idézve " .. ez a tavasz, ez a tavasz a miénk... " ....
