Az utóbbi idők lelkiekben legfelemelőbb előadását láttam: Tolcsvay László-Müller Péter-Müller Péter Sziámi: MÁRIA EVANGÉLUMA- Érsekújváron,az Érsekújvári Rockszínpad művészeinek előadásában, Stugel Tibor rendezésében.
Kezdés: Vadkerti Imre civilben a színpadon.Visszaemlékezés, miként jött össze a csapat azért, hogy egy közös álmot megvalósítsanak. Természetesen, Vadkerti Imre is megtalálta benne amit szeretett volna, János apostol lenni a Mária Evangéliumában.
Most újra láthatta a közönség, amit már öt éve színrevittek.
János, Jézus tanítványa, elmeséli, Mária történetét, életét, és halálát.
Kezdődött a történet a keresztrefeszítéssel, amikor valóban János még nem érti Jézus szavait "asszony, íme a Te fiad… és János, íme, a Te anyád…
Jánost láthatjuk szenvedő emberként, lázadóként,félő, rettegő emberként,aki anyjaként szereti, tiszteli, imádja, Máriát.
Vadkerti Imre maga volt az élő János a színpadon, átélte minden porcikájával, aki nézve őt nem úszhatta meg az ember szívdobogás, könnyek nélkül.
Visszafelé forog a történet, az angyali üdvözlettől kezdődően, a kis Jézus megszületéséig, Heródes bosszúhadjárata a kisdedek ellen, , menekülés Egyiptomba.
Jézus élete, Mária haláláig, Mária mennybeviteléig, a megdícsőülésig, Mária megkoronázásáig látjuk peregni a jeleneteket.
Jézus megszületésekor az angyalok mondták Máriának, készülj szenvedésre, árulásra,gyalázatra, boldoságra, dicsőségre, a világ áldani fog téged !
Úgy is lett, Mária élete nem volt boldog, tele volt egyszerűséggel, lemondással, szenvedéssel, várakozással.
Mutasd meg Jézus az arcodat!-várta egy életen át, mig Jézust keresztre nem feszítették- akkor látta meg Mária Jézus igazi arcát!
Bevégeztetett, hangzott el az utolsó sóhaj.
Máriának útjára kellett engedni fiát, adj vissza sorsomnak! Igy is lett.
Heródes jelenete, jól sikerült, (nem kell Messiás), félti a hatalmát egy ismeretlen nagy Királytól. Hátborzongató a katonák ahogy lemészárolják a kisdedeket.
Félelmetesre sikerült Jézus a leprások között jelenet. Mária imádkozik Jézusért, mentsd meg Uram Őt!
A lázadó, bosszút szomjazó ember , János - a harag napja- félelmetesen szólnak most is Imre szájából a hangok! Van-e rosszabb az embernél?
Ima a gyilkosokért-a beletörödés a sorsba, az elrendelésbe.Gyönyörű volt.
Tanits meg minket Jézus jelenet: - taníts minket a szeretetre! Jézus tanítványai között.
Szép volt.
Még most is lúdbőrös vagyok ahogy visszagondolok a jelenetekre, visszhangzik a fülemben Imre hangja,látom magam előtt az arcát, arcait.
Máriát alakító művésznő Gál Teodóra,nagy hatással volt rám is, varázslatosan szép Mária volt, szép hangja van.
Látjuk ahogy a gyermek Jézus felcseperedik. Mária imádattal nézi,gondozza istengyermekét .
A háttérben a felállított lépcsőre áll fel a kis Jézus, (a felnőtt Jézust Sotkovszky Lajos keltette életre ),"átváltozik" felnőtt férfivá. Milyen egyszerű szép színpadi megoldás!
Számtalan kedves vetített képpet láthatunk, kiszáradt fát, virágot, kéklepkét,városképet, János és az apostolok képeit,
Hátborzongató a "feszítsd meg"jelenet, vagy Jézus a leprások között, ahogy Mária imádkozik, mentsd meg Uram Őt!
Mária várja az időt, hogy újra találkozhasson szerelmetes Istenfiával újra, míg el nem jő az idő.
Jézus magához veszi Őt, halála után,felviszi a mennybe őt, fejére tétetik a korona,- a Világ és a Menny Királynője - újra helyet foglal Jézusa melett a trónon,igy tudjuk.
János feloldozást nyer, elmerül a fénybe, Jézus és Mária fényében, a szeretetben,lelke megnyugszik.
Imre arca , lénye is megnyugodott, (János )átélte a világ, a hit legnagyobb misztériumát.
Katarzis. Szabad folyást engedtem a visszatartott könnyeimnek.
Pazar előadást láthattam. Nagyon kivételes alkalom volt ez, kicsit résztvehettem Imre boldogságában, ünnnepében, egy újabb előadás erejéig.
Nagyszerű művészek kovácsolódtak itt egy csapattá. Kifelé is lehetne tekinteni, nagyobb megmérettetések felé! Szép volt.
Köszönöm Imre!
Gratulálok minden Művésznek aki résztvett a produkció létrehozásában, színpadraállításában!
Gratulálok! Igy tovább!!!
Taps, taps... taps.
2010. december 1., szerda
Mária Evangéliuma 2010. nov. 29.
Mária Evangéliuma 2010. november 29. Érsekújvár
Egy olyan darab, aminek a zenéjét nagyon régen ismerem… Egy olyan darab, amit – bármennyire szerettem volna – színpadon eddig még sosem láttam…
Az előadás helyszíne: Érsekújvár
Az előadók: Az Érsekújvári Rockszínpad tagjai
Az Érsekújvári Rockszínpad 2005-ben alakult. Nem úgy kezdték, hogy társulatot alakítanak. Egyszerűen szerettek volna eljátszani egy darabot, amit szerettek… És azóta: öt év, öt darab… És ami a legfontosabb, egy közösség…
Az első előadásnak öt éve… és emiatt öt estén ennek az öt évnek öt darabját mutatják be.
A jubileumi előadássorozat első előadása, az annak idején, először bemutatott darab Tolcsvay László-Müller Péter-Müller Péter Sziámi: Mária evangéliuma volt.
Ezen, a 2010. november 29-i előadáson meglepő a kezdés: Vadkerti Imre – civilben – bejön, és elkezdi olvasni a – fiktív – naplóját, amiben „leírja”, hogy hogyan került sor, annak idején, hogy fölkérték János szerepére, milyen volt a mindennapi élete és mit jelentett számára az Érsekújvári Rockszínpad és a Mária Evangéliuma első előadása.
Maga a színpadkép egyszerű. Két oldalt két paraván, rajta (ezt persze később állapítja meg az ember) János apostol és az apostolok, a tömeg jelmezeinek földszíneit ismétlő színű és anyagú drapériák. Középen egy egyszerű, háromlépcsős sötétbarna emelvény. Ezen ülve olvassa Vadkerti Imre a naplót. Mintha egy baráti társaságban mesélné el… Természetesen, szép, tiszta prózával…
Mögötte a kivetítő. Ennyi a díszlet. És ezek között az egyszerű díszletek között fog majd megelevenedni a történet…
Ami tulajdonképpen mi is? János (Vadkerti Imre) elmondja Mária (Gál Teodóra) történetét. János, aki az elején nem érti a keresztre feszített Jézus (Sotkovszky Lajos) szavait: hogy Asszony, íme a Te fiad… és János, íme, a Te anyád…
A darab Mária drámája, aki hisz, szeret, elenged… De legalább ennyire Jánosé … Aki, az evangéliumok szerint Jézus halálát követően pártfogásába vette Máriát és fiaként gondozta haláláig…
János végigszenvedi a történetet, amit elmesél… Az angyali üdvözlettől, Mária haláláig és mennybemeneteléig. Az ő saját bosszúszomjas indulatától, (Harag napja) a teljes elfogadásig (Ima a gyilkosokért)… Nem elmeséli… Újra átéli…
Maga a rendezés azért is nagyon jó, mert az emberi érzelmekre koncentrál. Nem fokozza túl, nem csöpögteti el, sőt, a maga visszafogottságával hiteles. A rendezés (Stugel Tibor), a jelmezek (Borka Dávid) egy teljesen érthető és értékelhető ívet adnak. Heródes (Borka Dávid) jelenete több szempontból figyelmet érdemel. Heródes, teliaggatva láncokkal, kissé celebes megjelenéssel: Nem kell Messiás… majd bethlehemi gyermekgyilkosság… és közben Heródes a háttérben elkezd remegni… Jó.
A kivető pedig ott is van és nincs is ott. Öncélúan nincs. De hol a zene ütemére van vibrálás, hol pedig pont a pillanathoz illő képek vibrálnak. Egy virág. Egy fa, egy száraz ág…
Egy problémám van: a besúgók… A nyakba akasztott telefon, a gumikakas… Kár egy ennyire jó rendezésbe ilyen céltalanul disszonáns képet vinni… Heródes jelmezileg, mozgásilag kilógásának van tartalma, a besúgóknak nincs. Túlzás.
Jók a jelmezek. János „föld” színű jelmeze, az apostolok hasonló árnyalata. Jézus: életében matt fehérben, a megdicsőülését követően csillogó fehérben. Mária élete jelmezekben: az angyali üdvözletnél csillogó fehér, a királyok üdvözlésénél fehér és bíbor, az elengedésnél a fényjáték miatt zöld, aztán a fekete… a Mennybemenetelnél arany… Az egyik legszebb kép. Mikor Jézus a megkoronázott Máriát, a fénybe viszi… János mindig, végig, a földszínekben marad…
Látványvilág: Ez az előadás bebizonyította, hogy a kevesebb sokszor több. Nem kellenek látványos díszletek. A jelmezek, a kivetítőn látott effektusok, képek itt kifejezték, amiről szól az egész… A képek a kivetítőn mögötte, a virágok, a faág, a kiszáradt fa…
Ez a darab elsődlegesen mégis a zenében mondja el, amit elmond: és épp úgy szól Mária fájdalmáról, mint Jánosról
János, az ember… János, aki lázad… János, aki várja tanítást…. János, aki Máriát anyjaként kezeli… És Vadkerti Imre, mindezeket hozza… A prózában épp oly hitelesen, mint éneklésben:
A harag napja, az Ima gyilkosokért…
ÉS játékban…
Zeneileg a darab többi része: Mária és Jézus kettőse…, Heródes jelenete, Mária halála…
Egyet tudok, próbálhatnék még írni. sokat…
De igen kevésszer fordult velem elő, hogy átéljek egy olyan élményt a nézőtéren, ami a katarzis. Most megtörtént. És most ez volt nehéz, hogy írjak valamiről, ami nagy élmény volt.
Egy olyan darab, aminek a zenéjét nagyon régen ismerem… Egy olyan darab, amit – bármennyire szerettem volna – színpadon eddig még sosem láttam…
Az előadás helyszíne: Érsekújvár
Az előadók: Az Érsekújvári Rockszínpad tagjai
Az Érsekújvári Rockszínpad 2005-ben alakult. Nem úgy kezdték, hogy társulatot alakítanak. Egyszerűen szerettek volna eljátszani egy darabot, amit szerettek… És azóta: öt év, öt darab… És ami a legfontosabb, egy közösség…
Az első előadásnak öt éve… és emiatt öt estén ennek az öt évnek öt darabját mutatják be.
A jubileumi előadássorozat első előadása, az annak idején, először bemutatott darab Tolcsvay László-Müller Péter-Müller Péter Sziámi: Mária evangéliuma volt.
Ezen, a 2010. november 29-i előadáson meglepő a kezdés: Vadkerti Imre – civilben – bejön, és elkezdi olvasni a – fiktív – naplóját, amiben „leírja”, hogy hogyan került sor, annak idején, hogy fölkérték János szerepére, milyen volt a mindennapi élete és mit jelentett számára az Érsekújvári Rockszínpad és a Mária Evangéliuma első előadása.
Maga a színpadkép egyszerű. Két oldalt két paraván, rajta (ezt persze később állapítja meg az ember) János apostol és az apostolok, a tömeg jelmezeinek földszíneit ismétlő színű és anyagú drapériák. Középen egy egyszerű, háromlépcsős sötétbarna emelvény. Ezen ülve olvassa Vadkerti Imre a naplót. Mintha egy baráti társaságban mesélné el… Természetesen, szép, tiszta prózával…
Mögötte a kivetítő. Ennyi a díszlet. És ezek között az egyszerű díszletek között fog majd megelevenedni a történet…
Ami tulajdonképpen mi is? János (Vadkerti Imre) elmondja Mária (Gál Teodóra) történetét. János, aki az elején nem érti a keresztre feszített Jézus (Sotkovszky Lajos) szavait: hogy Asszony, íme a Te fiad… és János, íme, a Te anyád…
A darab Mária drámája, aki hisz, szeret, elenged… De legalább ennyire Jánosé … Aki, az evangéliumok szerint Jézus halálát követően pártfogásába vette Máriát és fiaként gondozta haláláig…
János végigszenvedi a történetet, amit elmesél… Az angyali üdvözlettől, Mária haláláig és mennybemeneteléig. Az ő saját bosszúszomjas indulatától, (Harag napja) a teljes elfogadásig (Ima a gyilkosokért)… Nem elmeséli… Újra átéli…
Maga a rendezés azért is nagyon jó, mert az emberi érzelmekre koncentrál. Nem fokozza túl, nem csöpögteti el, sőt, a maga visszafogottságával hiteles. A rendezés (Stugel Tibor), a jelmezek (Borka Dávid) egy teljesen érthető és értékelhető ívet adnak. Heródes (Borka Dávid) jelenete több szempontból figyelmet érdemel. Heródes, teliaggatva láncokkal, kissé celebes megjelenéssel: Nem kell Messiás… majd bethlehemi gyermekgyilkosság… és közben Heródes a háttérben elkezd remegni… Jó.
A kivető pedig ott is van és nincs is ott. Öncélúan nincs. De hol a zene ütemére van vibrálás, hol pedig pont a pillanathoz illő képek vibrálnak. Egy virág. Egy fa, egy száraz ág…
Egy problémám van: a besúgók… A nyakba akasztott telefon, a gumikakas… Kár egy ennyire jó rendezésbe ilyen céltalanul disszonáns képet vinni… Heródes jelmezileg, mozgásilag kilógásának van tartalma, a besúgóknak nincs. Túlzás.
Jók a jelmezek. János „föld” színű jelmeze, az apostolok hasonló árnyalata. Jézus: életében matt fehérben, a megdicsőülését követően csillogó fehérben. Mária élete jelmezekben: az angyali üdvözletnél csillogó fehér, a királyok üdvözlésénél fehér és bíbor, az elengedésnél a fényjáték miatt zöld, aztán a fekete… a Mennybemenetelnél arany… Az egyik legszebb kép. Mikor Jézus a megkoronázott Máriát, a fénybe viszi… János mindig, végig, a földszínekben marad…
Látványvilág: Ez az előadás bebizonyította, hogy a kevesebb sokszor több. Nem kellenek látványos díszletek. A jelmezek, a kivetítőn látott effektusok, képek itt kifejezték, amiről szól az egész… A képek a kivetítőn mögötte, a virágok, a faág, a kiszáradt fa…
Ez a darab elsődlegesen mégis a zenében mondja el, amit elmond: és épp úgy szól Mária fájdalmáról, mint Jánosról
János, az ember… János, aki lázad… János, aki várja tanítást…. János, aki Máriát anyjaként kezeli… És Vadkerti Imre, mindezeket hozza… A prózában épp oly hitelesen, mint éneklésben:
A harag napja, az Ima gyilkosokért…
ÉS játékban…
Zeneileg a darab többi része: Mária és Jézus kettőse…, Heródes jelenete, Mária halála…
Egyet tudok, próbálhatnék még írni. sokat…
De igen kevésszer fordult velem elő, hogy átéljek egy olyan élményt a nézőtéren, ami a katarzis. Most megtörtént. És most ez volt nehéz, hogy írjak valamiről, ami nagy élmény volt.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)