Mária Evangéliuma 2010. nov. 29.

Mária Evangéliuma 2010. november 29. Érsekújvár

Egy olyan darab, aminek a zenéjét nagyon régen ismerem… Egy olyan darab, amit – bármennyire szerettem volna – színpadon eddig még sosem láttam…
Az előadás helyszíne: Érsekújvár
Az előadók: Az Érsekújvári Rockszínpad tagjai
Az Érsekújvári Rockszínpad 2005-ben alakult. Nem úgy kezdték, hogy társulatot alakítanak. Egyszerűen szerettek volna eljátszani egy darabot, amit szerettek… És azóta: öt év, öt darab… És ami a legfontosabb, egy közösség…
Az első előadásnak öt éve… és emiatt öt estén ennek az öt évnek öt darabját mutatják be.
A jubileumi előadássorozat első előadása, az annak idején, először bemutatott darab Tolcsvay László-Müller Péter-Müller Péter Sziámi: Mária evangéliuma volt.
Ezen, a 2010. november 29-i előadáson meglepő a kezdés: Vadkerti Imre – civilben – bejön, és elkezdi olvasni a – fiktív – naplóját, amiben „leírja”, hogy hogyan került sor, annak idején, hogy fölkérték János szerepére, milyen volt a mindennapi élete és mit jelentett számára az Érsekújvári Rockszínpad és a Mária Evangéliuma első előadása.
Maga a színpadkép egyszerű. Két oldalt két paraván, rajta (ezt persze később állapítja meg az ember) János apostol és az apostolok, a tömeg jelmezeinek földszíneit ismétlő színű és anyagú drapériák. Középen egy egyszerű, háromlépcsős sötétbarna emelvény. Ezen ülve olvassa Vadkerti Imre a naplót. Mintha egy baráti társaságban mesélné el… Természetesen, szép, tiszta prózával…
Mögötte a kivetítő. Ennyi a díszlet. És ezek között az egyszerű díszletek között fog majd megelevenedni a történet…
Ami tulajdonképpen mi is? János (Vadkerti Imre) elmondja Mária (Gál Teodóra) történetét. János, aki az elején nem érti a keresztre feszített Jézus (Sotkovszky Lajos) szavait: hogy Asszony, íme a Te fiad… és János, íme, a Te anyád…
A darab Mária drámája, aki hisz, szeret, elenged… De legalább ennyire Jánosé … Aki, az evangéliumok szerint Jézus halálát követően pártfogásába vette Máriát és fiaként gondozta haláláig…
János végigszenvedi a történetet, amit elmesél… Az angyali üdvözlettől, Mária haláláig és mennybemeneteléig. Az ő saját bosszúszomjas indulatától, (Harag napja) a teljes elfogadásig (Ima a gyilkosokért)… Nem elmeséli… Újra átéli…
Maga a rendezés azért is nagyon jó, mert az emberi érzelmekre koncentrál. Nem fokozza túl, nem csöpögteti el, sőt, a maga visszafogottságával hiteles. A rendezés (Stugel Tibor), a jelmezek (Borka Dávid) egy teljesen érthető és értékelhető ívet adnak. Heródes (Borka Dávid) jelenete több szempontból figyelmet érdemel. Heródes, teliaggatva láncokkal, kissé celebes megjelenéssel: Nem kell Messiás… majd bethlehemi gyermekgyilkosság… és közben Heródes a háttérben elkezd remegni… Jó.
A kivető pedig ott is van és nincs is ott. Öncélúan nincs. De hol a zene ütemére van vibrálás, hol pedig pont a pillanathoz illő képek vibrálnak. Egy virág. Egy fa, egy száraz ág…
Egy problémám van: a besúgók… A nyakba akasztott telefon, a gumikakas… Kár egy ennyire jó rendezésbe ilyen céltalanul disszonáns képet vinni… Heródes jelmezileg, mozgásilag kilógásának van tartalma, a besúgóknak nincs. Túlzás.
Jók a jelmezek. János „föld” színű jelmeze, az apostolok hasonló árnyalata. Jézus: életében matt fehérben, a megdicsőülését követően csillogó fehérben. Mária élete jelmezekben: az angyali üdvözletnél csillogó fehér, a királyok üdvözlésénél fehér és bíbor, az elengedésnél a fényjáték miatt zöld, aztán a fekete… a Mennybemenetelnél arany… Az egyik legszebb kép. Mikor Jézus a megkoronázott Máriát, a fénybe viszi… János mindig, végig, a földszínekben marad…
Látványvilág: Ez az előadás bebizonyította, hogy a kevesebb sokszor több. Nem kellenek látványos díszletek. A jelmezek, a kivetítőn látott effektusok, képek itt kifejezték, amiről szól az egész… A képek a kivetítőn mögötte, a virágok, a faág, a kiszáradt fa…
Ez a darab elsődlegesen mégis a zenében mondja el, amit elmond: és épp úgy szól Mária fájdalmáról, mint Jánosról
János, az ember… János, aki lázad… János, aki várja tanítást…. János, aki Máriát anyjaként kezeli… És Vadkerti Imre, mindezeket hozza… A prózában épp oly hitelesen, mint éneklésben:
A harag napja, az Ima gyilkosokért…
ÉS játékban…
Zeneileg a darab többi része: Mária és Jézus kettőse…, Heródes jelenete, Mária halála…
Egyet tudok, próbálhatnék még írni. sokat…
De igen kevésszer fordult velem elő, hogy átéljek egy olyan élményt a nézőtéren, ami a katarzis. Most megtörtént. És most ez volt nehéz, hogy írjak valamiről, ami nagy élmény volt.