Most inkább pár szót a tegnapi Trójáról…
A zenéjét az utóbbi időben már egészen kezdtem megszeretni… Maga a darab… Sem azt nem mondom, hogy szerintem jó, sem azt hogy rossz. Hogy miért?
A kerettörténet: valaki beleálmodja, beleképzeli magát egy történetbe… Nagyon régi és – valljuk be – sokszor fölhasznált irodalmi klisé. Magát az Iliászt meg belezsúfolni két felvonásba… Reménytelen vállalkozás. Aki nem ismeri az Iliászt, a görög mitológiát, az sok mindent nem, vagy nehezen ért meg. Hogy jönnek ide az istenek, miért énekel Paris arról, hogy mit ígért neki Aphrodité és miért? A dolgok megértésében viszont segítenek a tanári magyarázatok. Valószínűleg ez volt az alkotók célja az időnként a gyerekcsapattal fölbukkanó tanárral, aki a történetben egyben Odüsszeusz (Bencze Sándor).
De mégis nem áll össze egységes egésszé a történet. Inkább epizódok, egymás után… Érdekessége a darabnak, hogy igazán ki benne a pozitív hős? Nincs teljesen pozitív hős. Akhilleusz (Pintér Tibor) sem az. Hisz tudja, Agamemnon (Vadkerti Imre) valódi indítékait, mégis harcol. Ez véleményem szerint erőssége a darabnak, mármint az, hogy nem fekete-fehér képet rajzol a mitológiai történet szereplőiről.
Egyre kíváncsibb vagyok, hogy mindez egy nagyobb színpadon hogy fog mutatni. Több harcossal, több táncossal… Ugyanis a harci jelenetek, sőt néha a táncbetétek sem tudtak kellően érvényesülni.
A táncbetétekről még annyi, hogy hátborzongatóak a halálfátylas táncjelenetek, amit még fokoz Thetis istennő (Papadimitriu Athina) éneke. Viszont visszagondolva az eredeti történetre, a többi isten megjelenítése hiányzik a darabból. Bár ez a filmből is hiányzott.
Néha öncélú, nem a történet része, több momentum. Például mikor áll egymással szemben nyolc ember és csak a pajzsukat ütögetik egy percen keresztül.
A tegnapi, kiskőrösi előadásról tudok beszélni, hiszen azt láttam. Igazából nem tudom megmondani, mi zavart, vagy mi hiányzott. Vannak nagyon jó pillanatok… Nem is kevés. Erre megint csak példa: Paris (Hábencius György) és Helené (Janza Kata) kettőse alatt a lassított felvétel szerint ábrázolt mulatozás… Ahogy ünneplik a vezetők a békekötést, de közben két ember kívül kerül időn és téren és felrúg mindent a bennük támadt érzelem miatt…
Megint egy jó pillanat, mikor Agamemnon és Menelaosz (Berecz György) kettőse alatt egyértelműen kiderül, hogy Agamemnonnak Trója kell, nem egy nőért folyik itt a harc, hanem a hatalomért. Az ismert világ birtoklásáért… Agamemnonnak csak ürügy a testvére sérelme. Ez nagyon jó jelenet volt.
Priamosz (Makrai Pál) ezt tudja. Épp oly megrázó, a Trójáért fiát harcba szólító királyként, mint a fia holttestéért könyörgő apaként.
Akhilleusz mint az eredeti történetben is, beleszeret Briseisbe (Taskovits Judit) és ezért marad távol a harctól. És megváltozik… Mint ember…
Visszatérve a darabra… Engem nem zavartak a habszivacs szikladarabok, a fakardok, a műanyag pajzsok… Ugyanis pont a fiú (Mohácsi Márk) csodálkozik rá a végén, hogy fa volt a kard és műanyag volt a pajzs…
És ami kérdés maradt bennem a végén, hogy a sorsunk valóban meg van írva a csillagokban? Vagy az úton, amit mi választottunk végig kell-e menni?