István, a király , 2009. október, Eger ( visszaemlékezés)

Már törvényszerű, ha ha utolsó pillanatban esek be egy IAk előadásra, mindig nagyszerű előadást látunk. Most is így történt, bár tagadhatatlan, voltak érdekességek.
Helyünk a pogány táborban, bal oldal első sor, szélen. A székek közel a színpadhoz, ám mi úgy gondoljuk, nem férnek el a hátunk mögött, ezért még közelebb húzódunk, majd még közelebb, Szinte a színpadon vagyunk. Készülünk a nagy esésre.
A délutáni előadást később a " tévedések vígjátéka " néven emlegetjük, nem bántóan, inkább humorosan. Valóban, alig akadt, aki nem tévesztett volna. Szöveget, mozdulatot, stb. Nekünk legkedvesebb, mikor Koppány Tordát javasolja a trónra, a Szemtől szemben alatt.
"Minden eszköz, mely a trónra téged juttat..Az igazságunk győzni fog, ne félj " énekli Imi, és szemünk kerekedik, egyrészt a szövegtől, másrészt, hogy milyen profin oldja meg. Aki nem látott annyi IAK-ot mint mi, lehet, fel sem tűnik neki. De nem ő az egyetlen, ez egy ilyen nap. Műszaki problémák jönnek, portok mennek. A közönség mindenért hálás, időről időre közbe tapsolnak. Figyelek, most nem fotózok. Szempárbaj. Igen, Koppány és Sarolt " szemezése" mennyire hátborzongató. Réka szemei, ahogy Istvánt vagy épp Koppányt nézi. Vagy a végén, amikor Koppány követi szemével Istvánt, aki fel le járkál, ezzel is aláhúzva tehetetlenségét, bizonytalanságát. Koppány, amint lázít, Szállj fel, szabad madár... nekem szól, hozzánk szól. Itt már nem kell hiányolni a kapcsolatot a közönséggel, már rég nem kell.
Imi hangja zeng, zúg. Már van kitartott hang is,. .. Színészileg nagyot alakít, a bizonytalanság , jó döntést hozott-e, harc az ősi törvényekért, vagy mégis a trón, a kereszténység, papság segítségével megtartani az országot. Vívódik, látni arcán, tartásán, mozdulatain,. Erős Koppányt hoz hoz ennek ellenére, néhol már durvát. Tombol, ha kell. Mikor végre úgy tűnik, dönt, egyenesedik a tartás, tárul a kar, akkor jön a háló. Szörnyű. De az is, hogy mennyi por csapódik Imi arcába ebből a hálóból. Az asszonyos jelenet ma más, talán sok a gyerek a nézőtéren, ezért visszafogottabb. Lehet, hogy ezzel hagy kívánnivalót , de ismét újítás benne. Az asszonyok tánca, finoman táncnak fogalmazom, de Imi arcán a szétterülő eddig nem látott mosoly?! , és az ezt követő mozdulat szinte korhatáros. Ez a mozdulat ugyan az esti előadás alatt nincs, engem arról győzködnek, a délutánin is csak véletlen volt. Lehet, de nagyon hatásos volt. !
A várva várt esés nem ott történik, ahol szokott, kb50x, hanem fejjel a színpad belseje felé, és két méterre a szélétől. Persze volt ott egy lépcső, annak a szélével nem lett volna tanácsos találkozni. Esti előadásban a színpad széléhez jóval közelebb tántorog, van is egy pillanat, amikor önkéntelenül mozdulunk. Azt nézem, milyen érdekes, ez nem az elkaplak mozdulat, hanem a védekezésé. A kivégzés ebben a verzióban a bal szélen történik, Koppány jön, szemben velünk, még így is méltóságteljes, arca, pillantása elborult. Letérdel, kicsi várakozás, hátha mégse, majd a kard lesújt. Kárpótlás ez a jelenet az esésért. Nekem egyébként is, ez már nyílt titok, attól a perctől, hogy Koppány megjelenik rabszíjon, szájában a pecekkel, homályos a kép, és csak az előadás végén tisztul fel. A végén nagyon hálás a közönség, nagy taps, kicsit sikítozunk, elvégre kell a hang estére. Összekapaszkodunk, billegünk, énekelünk a színpadon állókkal.
Az esti előadás hatalmas siker. Ha a színészi játék fokozható, akkor ők fokozzák. Koppány szerepében Imi is. Itt már tudjuk, beteg. De hangján talán egyszer, vagy kétszer hallani ezt. Mindenki belead mindent, tudásuk legjavát akarják nyújtani, és ezt teszik. Hatalmas erőssége a Társulatnak, hogy nemcsak énekesek, de színészek is. És honnan hova jutottak, és közben mennyi emlék.A közönség szereti őket.Kisebb zűrök vannak, esés, rosszul pattanó dárdahegy, kicsit rosszkor eldobott dárda. Nem számít. A közönség közbe tapsol, néha előfordul, nem jókor. És egyszer vége. Ováció, sikítunk, tapsolunk, énekelünk, és tánc újra velük. Flóra két csokor virággal áll, egyiket Imi nyújtja, másikat Pali. Jön a zeneszerző, Szörényi Leventét vastaps, ütemes lábdobogás köszönti. Majd tényleg vége.
A himnusz hangjaira egyszerre áll fel az első sor. Egyszerre. És énekeljük. A közönség is.

Én nem tudom,mikor lesz legközelebb társulatos István, a király,. Én szeretném, ha lenne. De értem,hogy várják a szabadulásukat. Sikert nekik mindenképpen továbbra is! És természetesen együtt vagy külön, de Hajrá, Imi!