Blog, tehát őszintén:
Még nem láttam a Leányvásárt. Sajnos. Régen szerettem volna, de Pécs és Kistelek, nem a szomszédban van. Sőt!
Szóval minden összerakva az ország különböző tájáról érkezve Budapest, Zalaegerszeg,Eger, Felvidék, Balaton…
15 óra. Még kinn fagyoskodunk. Későn engedik be a közönséget az épületbe, jócskán későn. Egyértelmű, hogy valami zűr van. Ruhatár, indulunk fölfelé a nézőtérre, ekkor valaki fölfedezi, hogy Gregorovics neve van kiírva. Megtorpanunk, első reakció a düh. (Többen még délelőtt is megnézték neten és Imi neve szerepelt) Nándi (kedvenc , illetve kedvenccé vált nézőtéri rendészünk) elmagyarázza, hogy közbejöhet betegség, bármi, ezért van a kettős szereposztás. Délutánin és estin is Gregorovics lesz. Mi ezt persze, nem vesszük szó nélkül tudomásul. Persze, elmondjuk azt is, hogy biztos ,hogy Gregorovics jó színész, mi ezt nem vitatjuk, de mi Imit szerettük volna látni a Leányvásárban. Kedvenc rendészünkre hirtelen rázúdítjuk, hogy ki vizsgát halasztott, ki Egerből jött, ki Szegedről,ki Zalaegerszegről, ki nem utazott haza, stb. emiatt a két előadás miatt. Már ott akarjuk hagyni az egészet. Persze igyekszik bennünket rábeszélni, hogy menjünk be, végül így döntünk. Eddigre már többünk agyában a dühöt egyre jobban háttérbe szorítja az aggodalom. Mi van? Délelőtt neten még Vadkerti... A színház kapuját későn nyitják... Egyértelmű idegesség a jegyszedők, ruhatárosok részéről... Nándi... Mire gondol az ember lánya… valami baj történt…
Leülünk. Indul az előadás. Duhaj Jim a színpadon. Kiabál a serif-kocsmáros: Tom Migles! Beront a cowboy, dörren a pisztoly… Hisz Imi van a színpadon… Látjuk, de nem hisszük. Megszólal, pláne mikor elkezd énekelni, onnantól nincs kétség….
Hát, így indult.
Az hogy az első felvonás utáni szünetben Nándi elmondta, hogy ő nézte el a szereposztást és írta ki rosszul, mire elmagyaráztuk neki, hogy emiatt nemhogy majd a délutánira nem mentünk be, és nem vártuk volna be az estit, hanem hajszálon múlt, hogy nem hívtuk fel az estire érkezőket, hogy mi a helyzet… már egy külön tévedések vígjátékával felér.
Visszatérve: én először láttam a Leányvásárt, nincs összehasonlítási alapom. Maga a történet, az elkeseredés, szerelem, bosszú, ezek összeütközése akár tragédia, zenés műfajban opera is lehetne. De ez operett.
Az első felvonásban ha nem tudná az ember, hogy Tom Migles valójában a kifosztott és sorsára hagyott Fleetwood fia, akkor is rájönne. Tom Migles egyszerre kemény cowboy, vagány, vigyori csibész, és elkeseredett ember. (A seriffel való párbeszéde Harrisonról, illetve Fleetwood sorsáról, aki a serif emberei szedtek össze) Lucy és Tom találkozásánál – még nem tudja, hogy Harrison lánya – Bessyt menti meg, de Lucy varázsolja el. Vagy mégsem? Egyszerre a kettő. A Leányvásárnál Tom már tudja, hogy ellensége lánya, akibe beleszeretett. Ekkor már háttérbe szorul a bosszú. Játék. Évődés. Lágyság és bosszúvágy. Szépen szólnak a lírai dalok. Itt még csak a kemény cowboy – lírai szerelmesnél tartunk. A többiekről szólva fergeteges a Bessy – Fritz páros. Harrison tenyérbemászóan politikus. Az öreg gróf…. Esek kelek – eladó az egész világ és mégsem tud rá az ember haragudni(Végkielégítéses poén…)
Nem megyek végig a történeten, ezt már megtették sokan előttem. Imitől már az első felvonásban hallunk olyan dalokat, pl. Kérdezd a fát, stb. amelyek nagyon szépen énekel, és nem meglepetés, hogy tudja.
A második felvonásban nagyon jól megkoreografált jelenet ahogy Lucy és Tom egymásról álmodozik. És nagyon szépen szól. Visszatérve, az estélyjelenetben az ember halálra neveti magát Fritz és Bessy kettősén és a koreográfia a Giloloban. (összességében az öreg gróf és a titkár is nagyszerű)
Rég volt – ez az a bizonyos Lonka által említett frakkos megjelenést követően elénekelt dal. Hát itt aztán – ível és szárnyal – szépen tisztán, kitartott hangokkal. Ezt a dalt ismertem korábban. Szinte operai szint. És ahogy ez szól... Meglepetés. Ahhoz képest, hogy előtte mit össze szurkapiszkálta a „papit” csibészes vigyorral, ez dráma. Egy ember drámája. Nem tombol. Közöl. Közben megsimítja Lucy arcát. Téged akkor is szeretlek, ha az apád…. megölte az én apámat
Tényleg kár ezt a drámát, két ember drámáját, hisz az egyik szeret, de saját identitásáért küzd (a meghalt apjáért), a másik szeret, de a saját identitását nem akarja elveszteni, (az élő apját), megtörni a komikus jelmezbe öltözött Fritz előrángatásával. A délutáni előadáson Imi minden szavát lehetett ebben a dalban érteni, az első sorból. Az estin páholy – jobb oldal már nem. (Tegyem hozzá, onnan a fél színpadot nem lehet látni, pl. a söntést egyáltalán nem, a felső erkély kétharmadát nem. Ha délután nem láttam volna, sok mindent nem is értek. Ezt a rendezőnek kéne mérlegelni, illetve különböző helyekről megnézni).
Utolsó felvonás: végre egy pillanat, ahol ember volt Lucy. A Bessyvel való párbeszédnél igen, Egyébként nem éreztem belőle a primadonna mögött az embert.
A Lucy levelére megjelenő Tom és Lucy kettőse, megint nagyon szép
Még rengeteg apró részletről lehetne írni , pofon és társai, vagy szinte mindenki tévesztett szöveget, stb.
De az a lényeg, hogy mindkettő nagyon jó hangulatú előadás volt. az elsőn vastapssal és sikítással az estin konszolidált tapssal történő ünnepléssel, de vastapssal.. És Imi dalban is és prózában is gyönyörűen hozta az darab minden pillanatának az adott érzelmi állapotát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése