Ezen a hideg, szürke napon többen indultunk Pécs felé. Szegedtől a Felvidékig, Egertől Veszprémig, és Pestről is. Nem gondoltuk, hogy milyen negatív élménnyel leszünk gazdagabbak, illetve terheltebbek.
A színházba eleve jókora késéssel engedtek be minket, és ott a rendész megerősítette azt, amit kiírva láttunk, miszerint a férfi főszereplő nem Vadkerti Imre, hanem Gregorovics Tamás lesz. Hitetlenül álltunk, a döbbenettől szólni nem tudtunk, de a rendész úr nagyon hivatalosan elmagyarázta nekünk, hogy ehhez a színháznak joga van, ha bármi közbejön, vagy történik, megváltoztathatja az aznapi szereposztást. Közbejön? Történik? Egyre vadabb gondolatok kergették egymást a fejünkben, később bevallottuk egymásnak.
Gyors egyeztetés, ha már itt vagyunk, megnézzük a délutáni előadást, az estire szóló jegyeket megpróbáljuk visszaváltani, és indulunk haza. Persze a véleményünket is elmondtuk, hogy ha van jog, akkor létezik kötelesség is, és korrekt tájékoztatást kértünk volna, neten, pénztárnál, és ahol erre mód van.
Fájó szívvel, lógó orral, mindenki saját vérmérsékletének megfelelő érzelmekkel foglaltuk helyünket az első sorban, zömmel bal oldalon. A legjobb helyek.
Függöny fel, kezdődik. És akkor a kocsmai verekedés zajának elhalása után megjelenik színpadon Tom Miggles… Vadkerti Imre. Az első szavak némelyike nem tűr nyomdafestéket, az én első szavaim bennrekednek. A következő 10 perc eltelik úgy, hogy az egymásnak szóló integetések, sóhajok, sugdolózás eltereli figyelmünket, nem is tudjuk, mi történik a színpadon. Az első sor egymást lökdösi, egymás lábát veregetjük.
Majd helyre áll a béke. Már az eseményeket figyeljük. Minden előadás más, és más. Ez is. Megszokott gesztusok hiányoznak, és soha nem látott mozdulatok jelennek meg. Mintha a szövegkönyv is más lenne. Hja! a művész szabadsága. Pálma először látja, súgom neki, a darabnak ezt a változatát én sem láttam még.:) Jól szórakozunk, mindazok, akik nem látták annyiszor, mint én, nem is értik mit kuncogok folyamatosan.
Az első felvonás után alig várjuk, hogy a rendészt lekaphassuk a tíz körméről. Bosszúnktól az menti meg, hogy szánom-bánom arccal vár ránk az aulában. Kiderül, ő rontotta el, mert elnézte a fellépőket! Már nevetünk, és arra kérjük, ha legközelebb bizonytalan ebben a kérdésben, forduljon hozzánk, nálunk jobban senki sem tudja a szereposztást. Közös fénykép is készül a nagy megkönnyebbülés örömére.
kedvenc rendészünk....
2. felvonás. A hajó, kedvenc felfogásom. Most is nagyon jó. A tévedések folytatódnak, kimarad az „api”, és az ezt körülölelő mondatok, sokak kedvence. Imi csillogtatja humorát, de ez akkor is hiányzik, igaz, mondta volna ő, de nem hagyták szóhoz jutni. Kéretik nem kihagyni!!
Amikor „Tom” megjelenik frakkban, Pálma szeme tágra nyílik. Innen őt figyelem. Egyre előrébb hajol, majd megmarkolja a karomat. Eszembe jut egy karszorítás, amelyről sokat hallottam, egy másik előadáson. Itt nem kell félteni Imit, az előadást, én tudom, de Pálma nem. Izgul. Az utolsó hang után azt mondja ….. ezt nem hittem volna….ez megvan… ez nagyon jó… . Imi gyönyörűen énekelt. Ez az a jelenet, amely drámaiságával nagy hatással van rám. Vannak, akik ugyanakkor azt mondják, hogy ez alatt a jelenet alatt olyan gegek vannak, egy-kettő, amely ugyan arra hivatott , hogy az operett klasszikus típusjegyeit megőrizze, de itt inkább zavaró. Ezen érdemes lenne arra illetékesnek elgondolkodnia, talán. Amikor ebbe a feszült, komoly helyzetbe Lucy berángatja fűszoknyába bújt új vőlegényét, felkacag a nézőtér. nem odaillő. Ugyan ebben a jelenetben hívták fel figyelmemet egy szép mozdulatra, amely eddig elkerülte figyelmemet. Ami alatt Tom Lucy apját hibáztatja, vádolja keményen, odalép Lucyhoz, és gyengéden megsimítja a karját. Jelzés, dühös vagyok, bántom az apádat, de téged szeretlek.
A 3. felvonás a szokásos hapyend. És aztán a szokásos siker. A magyarországi színpadokon új szokás van kialakulóban. Ahol egy társulatos színész is színpadra lép, és legalább egy drukker ott van, ott a vastaps mellett sikítozás is várható.
Taps és sikoly, sikoly és taps. Szinte otthon érzem magam.
Az esti előadás is sikeres, de látványos, mennyivel visszafogottabb a közönség. Taps itt is, de konszolidáltan. Összességében a nagy ijedtség után, nagyon jól szórakoztam. És mielőtt hazaindultam, megvettem a legközelebbi előadásra is a jegyet, tehát február 19-re.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése