Czéh Lonka: Hétvégék II.

Szeptember első hétvégéje is érdekesnek ígérkezett. Szombaton este csókakői látogatás, Operett gála néven hirdetett műsor, majd a zoboraljai Kolon a cél. Másnap pedig Kaposvár, lemezbemutató koncert.
Csókakő nevezetessége, a vár, a XII században már állt, nagyon jó stratégiai helyen, később is jelentős hatalmi , igazgatási központ volt, a mai 81-es út lehetett történészek szerint a "hadút". A török időkben végvárként használták, hol török, hol magyar kézen volt. Az alatta elterülő falu többször elnéptelenedett, de 1461-ből már vannak írásos emlékek, a török adóbehajtók pedig 1581-ben említik. Most, 2010 szeptemberének első szombatján ismét megrendezik 11. alkalommal a várjátékokat. A vár alatti területen kézművesek kínálják portékájukat, borkóstolásra van lehetőség, fegyver kiállítás, borrendek felvonulása, várjáték, könnyűzenei műsorok, és népi tánccsoport bemutatkozása a program, egyebek mellet. Estefelé érkezünk, az Operettgála néven hirdetett műsorra. Egész úton esik, bizony sáros az út, csúszkálni kell kicsit. A várat nem másszuk meg, ezért sem. :) A gála kicsit késve kezdődik, addig népzenére mozgolódunk, dudorászunk. Majd hamar kiderül, és mosolygunk is eleget, mert azért erre számítottunk, hogy az operettgála sok minden, de hogy nem operettet hallok, az biztos. :) Fellépők.. Derzsi Gyuri és barátai. Szeretettel fogadja a közönség Gallusz Nikit, Vadkerti Imrét, és Arany Tamást. Elhangzanak kedvencek, és régen hallott, vagy eddig nem hallott dalok. Gyuri rock and rollt énekel,.Utcabál..már nem fázik senki, aki mozog. Behívja kedvesen Arany Tamást, hogy ő is menjen énekelni, és táncikálni, így is történik. Jó a hangulat, közben eszembe jut, hogy azt megnézném, amikor Gyuri egyszer Imit hívja be rockizni .. ! :D remélem, ha ez egyszer megtörténik, ott leszek. Aki hallja adja át az ötletet!! És szól a Fényév távolság, Az élet szép.. és persze, jön Koppány, és a Szállj fel... Az itteniek is tudnak énekelni, és ujjongani, igen. És persze, hogy itt is szeretik őket.. már közhely ez lassan. A műsor végén mindnyájan a színpadon, és szól a Felkelt a mi napunk.. közösen...

Műsor után nem nagyon van idő örömködni, rohanás a Felvidékre, Zoboralja, Kolon a következő helyszín. Nyitrától 10 km. Ennek a tájegységnek a legrégibb települése. A honfoglalás óta vannak róla emlékek. Temploma a XII. században épült.
Nincs rettenetesen messze, de sötét van, és a térképről tájékozódás nem erősségünk. :) Sejtjük, hogy kalandos utunk lesz. Nos, azt , hogy leérve a vár alól, merre is forduljunk, nem tévesztjük el, vagy csak majdnem, tehát félig nyert ügyünk van. Nyitráig semmi baj.. itt meg tudjuk, mondták, hogy csak le kell kanyarodni.. jó, de hol?? Biztosan nem ott, ahol mi tettük, mert akkor elsőre megtaláljuk a települést. Így viszont megismerjük Nyitra belvárosát is, mire találunk egy olyan táblát, amely a Zoboralját jelöli.. erre indulunk, és egyszer csak látjuk a leágazást is. Számításaink szerint Imiék most kezdik a műsort a Gasztrofesztiválon. Áthágunk pár közlekedési szabályt, de megérkezünk. Íme , Kolon. És most merre?? Először a füstszag irányába haladunk, hisz ott biztos főznek.. ezek után Gyuri hangját hozza felénk a szél.. na akkor menjünk arra.. azt hiszem, kis túlzással ma is bolyonganánk, ha nem találkozunk egy kedves családdal, éjjel, akik útba igazítanak minket. Megérkeztünk, a színpad mögött hagyjuk a kocsit, kivágódunk, és már halljuk is.. A költő visszatér.. kb fél órája megy a műsor. Nem vagyunk sokan, de mindenki jól érzi magát, nagyon közvetlen a hangulat, és már megint közhelyesen azt tudom írni, szeretet áramlik a színpad felé. Imi és Gyuri énekelnek, Gyuri különben is formában van, beszél, énekelteti a közönséget. És újra Koppány dala. Nem tudom, hányan lehetünk, de teli torokból énekel mindenki. Azért Imi és Gyuri arcán is van valami, nyilván sokadszor élik át, és mégis melengeti őket az, ami feléjük sugárzik itt. Ugyanígy szól a Talpra magyar is..az Ébredj Felvidék is.. majd egyszerűen a zenei alap fogy el, már nincs mit énekelni.. de még kérik az emberek.. Nincs mit énekelni, mondom én.. nincs?? .. ők összenéznek fenn, majd zene nélkül Gyuri elkezdi.. Boldogasszony Anyánk.. egy hét telt el, de az érzés ma is bennem.. nem tudom, a többiek mit éreztek, de a hangunk szárnyalt ott az éjszakában, és ahogy körbelestem, nemcsak a mi szemünk csillogott. És ha lehet fokozni, fokozzuk.. ez után Himnusz, majd a Székely Himnusz.. Ehhez tehetség kellene, hogy leírjam, ki mit érzett, gondolt ott. Nekem, számomra meghatározó marad az élmény, és csak köszönni tudom, illetve hálás vagyok, mert eljutottam ebbe a kis faluba , és áldom az eszünket, mert nem fordultunk vissza Nyitrától, hogy már úgyse érünk oda.
És utána is, meglep, és magával ragad az itt élők közvetlensége, kedvessége. Nyilván feltűntünk, mint idegenek, de hogy egy percre se éreztem magam annak, azt elmondhatom. Csak köszönni tudom ezt is. És nagy élmény az is, hogy gyerekkorom óta nem láttam ennyi csillagot, persze a nagyváros fénye elhomályosítja őket, meg a szmog.. tudom.. de itt a magas fák fölött olyan csillagos volt az ég, hogy a számomra ismerős két csillagképet alig találtam köztük. :)Késő éjszaka van, indulás, haza is kell érni, Pest nincs a szomszédban. Szerencsére nem egyedül tartunk Pest felé, eltévedni nem fogunk, ez legalább biztos. Hajrá hazafelé, igyekszünk, mondhatom, így is fél hatkor állunk meg otthon a ház előtt. De kit érdekel... :)
És még aznap délután, indulás Kaposvárra, ahol Torma Emese lemezbemutató koncertje lesz, és sztárvendége Emesének Vadkerti Imre. Sajnos későn érkezünk, nagyon a várossal nincs idő ismerkedni, .. jaj, ott a színház, mennyi szép emlék :).. aztán a felújított gyönyörű Főtér, sétáló utca, és már foglaljuk is el helyeinket.. nem lepődik senki meg, első sor. Nincs meleg, mondhatom, de nagyon izgulunk, így nem érezzük. Emesének nagyon jó,és igényes lett a lemeze, kíváncsian várom élőben is, és azt is, hogy énekelnek Imivel közösen. Elkezdődik, nagyon jó.. jó dalok, jó előadás, gyönyörű hang.. Emese! veled énekel mindenki.
Aztán egyszer érkezik a sztárvendég, .. fogadjátok szeretettel Vadkerti Imrét, azaz Koppányt, mondja Emese, és úgy hallom Kaposvár nem felejtett. Imi népszerű, ki lehet jelenteni. A megszokott dalok. És duett, Réka és István, majd ahogy az utolsó hangok elülnek, Imi arcán már kis félmosoly, és jön, újra jön, a megunhatatlan.. Szállj fel, szabad madár.. hát, Kaposváron is ismerik, nincs mese. Ezután Emese énekel tovább, és hamar, nagyon hamar jelzi, hogy itt a vége, örül, hogy ennyien itt voltak, és búcsúzik. Még hallgatnánk. Szól a koncert utolsó dala.. Te és én.. Imi is a színpadon, és a végét közösen éneklik, egymással, és velünk..."..te és én, csak arról álmodunk, te és én, megtaláljuk a Földön a csillagunk.. " Méltó befejezése ez a dal egy nagyon jól sikerült koncertnek. Mit lehet mondani még.. igen, megérdemlitek, találjátok meg a csillagotokat, ti is, mi is, és mindenki itt e Földön. Gyönyörű hétvége volt ez is, elkényeztetett élményekben, szép emlékeket hagyva . :)

Czéh Lonka: Elmúlt hétvégék I.

Az idei augusztus 20.-i hétvége, valamint szeptember első hétvégéje szép élményeket tartogatott nekünk.

Augusztus 20.-a nemzeti ünnep. Nem csupán államalapításunk, de az új kenyér ünnepe is. Országszerte ünnepeltek az emberek, kis és nagyobb közösségek. Ez az a nap, amikor biztosan létjogosultsága van első szent királyunkat, Istvánt ünnepelni. Tették is ezt, helyenként ünnepi műsorral, másutt szoboravatással, és nem múlhatott el az ünnep István, a király előadások nélkül sem. A magyar televízió is műsorára tűzte a rockopera filmváltozatát, de sokan élőben, személyes élményekre vágyva Szekszárdon nézik meg, persze elsősorban helybeliek, és mi, akik ma már teljes természetességgel követjük a darab útját országszerte.

Szekszárd - a legkisebb megyeszékhely, borváros, 4500 pincével. De most nem ezért gyülekeztünk, hogy tájjellegű borokkal ismerkedjünk. A város nevezetességei közül a Prométheusz park ad majd otthont az előadásnak.

Estefelé gyülekezni kezd a közönség, nem kapkodják el, van idő még a parkban szétnézni, a bazárosokat megszemlélni.

Aztán fél kilenckor felcsendülnek a jól ismert dallamok. Ötvenhetedszer. Mellettem álló ismerősöm ötvenhetedszer énekli a dalokat, ötvenhetedszer ismétli a jellegzetes mozdulatokat. És mi mindannyian ugyanezt tesszük. A közönség is énekel, és minden elhangzó dal után nagy tapssal ünnepel. Közben a színpadon zajlik a játék, Gizella szűziesen pillant Istvánra, aki örül nagybátyja elismerő tekintetének, melyet a menyasszony kap. Ez igen, fiú, jól választottál. Réka ismét menekülne a bemutatás elől, de apja ismét fegyelmezi. Azonban a lány másodszor már ügyesebb, és elfut, nem akar tanúja lenni az esküvőnek. Koppány fékezi haragját Géza pillantására. nem sokkal később Réka Istenhez imádkozik a pogány tábor közepén, de Laborc ezt nem könnyen tűri. És jön a temetési jelenet, majd István és Koppány vitája a trón örökléséről. Ötvenhetedszer látjuk István őrlődését, és Koppány villogó tekintetét, halljuk a tízezer fegyverest emlegetni. Sok-sok szempár követi, amikor kettejük tenyere ezt követően a levegőben összecsap, majd igyekeznek visszatartani harcosaikat. Szállnak utánuk a palástok, és a Vezér karizma ötvenhetedszer feszül embereinek. A közönség mindenre reagál, minden tetszik, taps és taps mindig. És tovább, tovább, követik egymást a jelenetek, a végtelenségig ismert mozdulatok, gesztusok, beállítások, és mégis, mindig találunk valamit, amire azt mondjuk.. láttad?? hú, ezt most nagyon jól csinálta egyikük, vagy másikuk, és így még sosem. .. pedig dehogynem, csak mi is újra és újra elvarázsolódunk. Elvarázsol minket Sarolt és István párbeszéde, a magyar urak ármánykodása, Torda mindenkire ható gyújtóbeszéde, a táltosasszony transzba esése, Koppány álomlátása. És hatnak ránk a harc pillanatai, az azt követő siralom, Asztrik megrendülése, és a királyi udvar ünnepe. De ezek előtt az, ahogyan a Vezér és asszonyai csábítják egymást, forróvá téve az augusztusi éjszakát. Ez a jelenet is azok közé tartozik, amit nem lehet megunni, és ami mindig tartogat egy kis meglepetést, egy újabb mosolyt, mozdulatot.

A darab befejezéseként, a megbékélést szimbolizálva újra megjelenik Koppány, és a Himnusz hangjainak elhalltával Istvánnal kézen fogva fogadják az azonnal kirobbanó ovációt. Zajos, nagy siker, a közönség hálás. És a színpadon felcsendül a felkelt a mi napunk, és mi ötvenhetedszer velük együtt énekelünk, és összefogódzva ringatózunk, akár csak ők odafenn. Most eszembe jutott, hogy sose kérdeztem meg, nekik jó e látni minket, ahogy még mindig izgulunk, énekelünk, tapsolunk, összekapaszkodunk, és persze sikítunk. De bízom benne az ötvennyolcadik után megtehetem... A hírek ugyan megint felröppentek, hogy vége, nincs több IAk, ebben a formában.. nos, én ezt egyszer már elhittem, most nem teszem.. inkább reménykedek abban, hogy újra felcsendülnek ezek a dallamok. Talán nem a távoli jövőben. :)
A tüzijátékot követően indulunk vissza Kistelekre, jó időt megyünk, jól nyomjuk. De menni is kell, pihenni hamar, mert holnap folytatódik a kaland, Ópusztaszerre megyünk, Emlékparkot, és István, a király Keresztmetszetet nézni.

Hamar eljön a reggel. Az előző nap élményei élénkek még, de indulunk, irány az Emlékpark. Ma mindenre nyitott vagyok, nem jártam még itt. Hamar rájöttünk, a park egy délelőtt alatt bejárhatatlan. Így villanyautót béreltünk, és azzal igyekeztünk felderíteni a nevezetességeket. A látvány is, de az autózás is felejthetetlen volt, mondhatom ! :) Csak körbe körbe, ismerősök jönnek szembe, ki tudja hanyadszor találkozunk, meg is kérdezik, ez az autó csak így tud menni?? nem, biztos nem, csak nincs meg a hátramenet.. ha meg megtaláljuk, épp nem lehet tolatni.. a nevetéstől könnyünk folyik . Alig vagyunk túl ezen, újabb élmény vár.. a körkép. A Feszty Körkép.. várakozunk a bebocsátásra. Csoda ez, gondolom, amikor meglátom. Persze, az ember hallott eleget róla, részletesen is, na de mégis más ez így, saját szemmel. Igen, ezt mindenkinek látni kell. Egyszer azt olvastam róla, annyira szép, hogy már giccs. Nos, ez a fogalom mindenkinek mást takar, én jelentem, kicsit sem találtam giccsesnek. Persze, ellenkezőleg indulok körbe, mint amerre kellene, de ez nem von le semmit a látványból. Fél óra, és vége. Fél óra?? már eltelt?? Mindenkinek a viszontlátásra.. de mennünk is kell, mert kezdődik a Keresztmetszet, amelyet szintén most látok majd először.

Délután van, ragyogó napsütés.. messze a színpad.. de nincs mese, az előadás kezdődik. Persze, tudom, mire számítsak, hallottam eleget róla, felvételeket is láttam. Jönnek, énekelnek, éneklik a dalokat sorban. Érdekes. Egészen más ez így, mint tegnap este volt. Jól énekelnek, kedvesek, de valami azért hiányzik. Az, amiért első perctől morgok, a délutáni korai kezdés miatt, a napos délutáni perecezés miatt, a gyerekek zsivaja miatt, és azért, igen, mert ebben a hangulatban, helyzetben nem lehet elkezdeni énekelni, csápolni, és kicsit megőrülni. Így nem lehet interaktív a dolog. Azért vannak érdekességek is, csemegék. Ez a környezet, és az, hogy ez nem teljes darab, megenged némi egyéni, új megoldást, megnyilvánulást. Nézem a Vezért, aki ilyen fennsőbbségesen, és egyben ilyen lekicsinylően nem nézhet a darabban Istvánra, mint itt. Megsemmisítő, ledaráló.. itt látszik, ki is igazából a trónra termett. És az asszonyos jelenet, mint minden keresztmetszetben, itt is, nagyon újszerű, és hatásos. De ahogy Torda és Koppány összeütik öklüket, az is sokatmondó, nemcsak a darabról, Tordáról, de egyéb körülményekről is.
nagyon hamar vége.. nagyon.. még mondanám, állj.. hát most kezdődött, most kezdik az emberek beleélni magukat.. de ez a mai napra ennyi volt.. Rövid, ebben a formában nagyon rövid.. mint ahogy nagyon rövidnek tűnt, hiába volt három napos az augusztus 20.-i hétvége is. A napok elmúltak, élményeink maradnak.. jó volt együtt, ismét!!