Czéh Lonka: Elmúlt hétvégék I.

Az idei augusztus 20.-i hétvége, valamint szeptember első hétvégéje szép élményeket tartogatott nekünk.

Augusztus 20.-a nemzeti ünnep. Nem csupán államalapításunk, de az új kenyér ünnepe is. Országszerte ünnepeltek az emberek, kis és nagyobb közösségek. Ez az a nap, amikor biztosan létjogosultsága van első szent királyunkat, Istvánt ünnepelni. Tették is ezt, helyenként ünnepi műsorral, másutt szoboravatással, és nem múlhatott el az ünnep István, a király előadások nélkül sem. A magyar televízió is műsorára tűzte a rockopera filmváltozatát, de sokan élőben, személyes élményekre vágyva Szekszárdon nézik meg, persze elsősorban helybeliek, és mi, akik ma már teljes természetességgel követjük a darab útját országszerte.

Szekszárd - a legkisebb megyeszékhely, borváros, 4500 pincével. De most nem ezért gyülekeztünk, hogy tájjellegű borokkal ismerkedjünk. A város nevezetességei közül a Prométheusz park ad majd otthont az előadásnak.

Estefelé gyülekezni kezd a közönség, nem kapkodják el, van idő még a parkban szétnézni, a bazárosokat megszemlélni.

Aztán fél kilenckor felcsendülnek a jól ismert dallamok. Ötvenhetedszer. Mellettem álló ismerősöm ötvenhetedszer énekli a dalokat, ötvenhetedszer ismétli a jellegzetes mozdulatokat. És mi mindannyian ugyanezt tesszük. A közönség is énekel, és minden elhangzó dal után nagy tapssal ünnepel. Közben a színpadon zajlik a játék, Gizella szűziesen pillant Istvánra, aki örül nagybátyja elismerő tekintetének, melyet a menyasszony kap. Ez igen, fiú, jól választottál. Réka ismét menekülne a bemutatás elől, de apja ismét fegyelmezi. Azonban a lány másodszor már ügyesebb, és elfut, nem akar tanúja lenni az esküvőnek. Koppány fékezi haragját Géza pillantására. nem sokkal később Réka Istenhez imádkozik a pogány tábor közepén, de Laborc ezt nem könnyen tűri. És jön a temetési jelenet, majd István és Koppány vitája a trón örökléséről. Ötvenhetedszer látjuk István őrlődését, és Koppány villogó tekintetét, halljuk a tízezer fegyverest emlegetni. Sok-sok szempár követi, amikor kettejük tenyere ezt követően a levegőben összecsap, majd igyekeznek visszatartani harcosaikat. Szállnak utánuk a palástok, és a Vezér karizma ötvenhetedszer feszül embereinek. A közönség mindenre reagál, minden tetszik, taps és taps mindig. És tovább, tovább, követik egymást a jelenetek, a végtelenségig ismert mozdulatok, gesztusok, beállítások, és mégis, mindig találunk valamit, amire azt mondjuk.. láttad?? hú, ezt most nagyon jól csinálta egyikük, vagy másikuk, és így még sosem. .. pedig dehogynem, csak mi is újra és újra elvarázsolódunk. Elvarázsol minket Sarolt és István párbeszéde, a magyar urak ármánykodása, Torda mindenkire ható gyújtóbeszéde, a táltosasszony transzba esése, Koppány álomlátása. És hatnak ránk a harc pillanatai, az azt követő siralom, Asztrik megrendülése, és a királyi udvar ünnepe. De ezek előtt az, ahogyan a Vezér és asszonyai csábítják egymást, forróvá téve az augusztusi éjszakát. Ez a jelenet is azok közé tartozik, amit nem lehet megunni, és ami mindig tartogat egy kis meglepetést, egy újabb mosolyt, mozdulatot.

A darab befejezéseként, a megbékélést szimbolizálva újra megjelenik Koppány, és a Himnusz hangjainak elhalltával Istvánnal kézen fogva fogadják az azonnal kirobbanó ovációt. Zajos, nagy siker, a közönség hálás. És a színpadon felcsendül a felkelt a mi napunk, és mi ötvenhetedszer velük együtt énekelünk, és összefogódzva ringatózunk, akár csak ők odafenn. Most eszembe jutott, hogy sose kérdeztem meg, nekik jó e látni minket, ahogy még mindig izgulunk, énekelünk, tapsolunk, összekapaszkodunk, és persze sikítunk. De bízom benne az ötvennyolcadik után megtehetem... A hírek ugyan megint felröppentek, hogy vége, nincs több IAk, ebben a formában.. nos, én ezt egyszer már elhittem, most nem teszem.. inkább reménykedek abban, hogy újra felcsendülnek ezek a dallamok. Talán nem a távoli jövőben. :)
A tüzijátékot követően indulunk vissza Kistelekre, jó időt megyünk, jól nyomjuk. De menni is kell, pihenni hamar, mert holnap folytatódik a kaland, Ópusztaszerre megyünk, Emlékparkot, és István, a király Keresztmetszetet nézni.

Hamar eljön a reggel. Az előző nap élményei élénkek még, de indulunk, irány az Emlékpark. Ma mindenre nyitott vagyok, nem jártam még itt. Hamar rájöttünk, a park egy délelőtt alatt bejárhatatlan. Így villanyautót béreltünk, és azzal igyekeztünk felderíteni a nevezetességeket. A látvány is, de az autózás is felejthetetlen volt, mondhatom ! :) Csak körbe körbe, ismerősök jönnek szembe, ki tudja hanyadszor találkozunk, meg is kérdezik, ez az autó csak így tud menni?? nem, biztos nem, csak nincs meg a hátramenet.. ha meg megtaláljuk, épp nem lehet tolatni.. a nevetéstől könnyünk folyik . Alig vagyunk túl ezen, újabb élmény vár.. a körkép. A Feszty Körkép.. várakozunk a bebocsátásra. Csoda ez, gondolom, amikor meglátom. Persze, az ember hallott eleget róla, részletesen is, na de mégis más ez így, saját szemmel. Igen, ezt mindenkinek látni kell. Egyszer azt olvastam róla, annyira szép, hogy már giccs. Nos, ez a fogalom mindenkinek mást takar, én jelentem, kicsit sem találtam giccsesnek. Persze, ellenkezőleg indulok körbe, mint amerre kellene, de ez nem von le semmit a látványból. Fél óra, és vége. Fél óra?? már eltelt?? Mindenkinek a viszontlátásra.. de mennünk is kell, mert kezdődik a Keresztmetszet, amelyet szintén most látok majd először.

Délután van, ragyogó napsütés.. messze a színpad.. de nincs mese, az előadás kezdődik. Persze, tudom, mire számítsak, hallottam eleget róla, felvételeket is láttam. Jönnek, énekelnek, éneklik a dalokat sorban. Érdekes. Egészen más ez így, mint tegnap este volt. Jól énekelnek, kedvesek, de valami azért hiányzik. Az, amiért első perctől morgok, a délutáni korai kezdés miatt, a napos délutáni perecezés miatt, a gyerekek zsivaja miatt, és azért, igen, mert ebben a hangulatban, helyzetben nem lehet elkezdeni énekelni, csápolni, és kicsit megőrülni. Így nem lehet interaktív a dolog. Azért vannak érdekességek is, csemegék. Ez a környezet, és az, hogy ez nem teljes darab, megenged némi egyéni, új megoldást, megnyilvánulást. Nézem a Vezért, aki ilyen fennsőbbségesen, és egyben ilyen lekicsinylően nem nézhet a darabban Istvánra, mint itt. Megsemmisítő, ledaráló.. itt látszik, ki is igazából a trónra termett. És az asszonyos jelenet, mint minden keresztmetszetben, itt is, nagyon újszerű, és hatásos. De ahogy Torda és Koppány összeütik öklüket, az is sokatmondó, nemcsak a darabról, Tordáról, de egyéb körülményekről is.
nagyon hamar vége.. nagyon.. még mondanám, állj.. hát most kezdődött, most kezdik az emberek beleélni magukat.. de ez a mai napra ennyi volt.. Rövid, ebben a formában nagyon rövid.. mint ahogy nagyon rövidnek tűnt, hiába volt három napos az augusztus 20.-i hétvége is. A napok elmúltak, élményeink maradnak.. jó volt együtt, ismét!!