Egy év telt el... A Capellában ültünk (de jó a fagyija) és fogtuk egymás kezét... Mert féltünk...Féltünk hogy mi lesz...
És akkor és ott mindegy volt ki imista, ki palista... akkor még vagy újra kölcsönösen tiszteletben tudtuk tartani...
Azt az éjszakát nem felejtem el... Most itt ülök a számítógépnél és átélem újra...
Nézem a képeket és ugyanazt érzem...
Megint ott ülök a Dóm téren...
A nézőtéren...
Nyirkos a tenyerem... Drica karja majd összetörik... És indul: Mondd, Te ki választanál?
Itt még Imi Koppány. Pali István.
Aztán változik...
Esküvői jelenet, majd Géza temetése...Itt megszűnt az a fajta izgalom... Ott már István volt és Koppány... És magával ragadott az egész... Második felvonás... Ott már Kristóf mellettem ült... A tabló jelenet, az elkésett békevágy, Réka könyörgése, István robbanása... És a következő emlékkép, hogy összenézünk... És folynak az arcán a könnyek... A Király...
Felkelt a napunk...Igen, és a Te csináltad meg gesztus...
Állunk a két rampánál. Mehetek, aztán mégse... Dia már a rampán fut.. Az nem lehet...Fel kell jussak... Félre, kétajtős szekrény... Fölmegyek, akkoris fölmegyek...És a nézőtéren újra... Felkelt a napunk... és Összekapaszkodva énekelünk... És ők is a színpadon...