Egy év telt el... A Capellában ültünk (de jó a fagyija) és fogtuk egymás kezét... Mert féltünk...Féltünk hogy mi lesz...
És akkor és ott mindegy volt ki imista, ki palista... akkor még vagy újra kölcsönösen tiszteletben tudtuk tartani...
Azt az éjszakát nem felejtem el... Most itt ülök a számítógépnél és átélem újra...
Nézem a képeket és ugyanazt érzem...
Megint ott ülök a Dóm téren...
A nézőtéren...
Nyirkos a tenyerem... Drica karja majd összetörik... És indul: Mondd, Te ki választanál?
Itt még Imi Koppány. Pali István.
Aztán változik...
Esküvői jelenet, majd Géza temetése...Itt megszűnt az a fajta izgalom... Ott már István volt és Koppány... És magával ragadott az egész... Második felvonás... Ott már Kristóf mellettem ült... A tabló jelenet, az elkésett békevágy, Réka könyörgése, István robbanása... És a következő emlékkép, hogy összenézünk... És folynak az arcán a könnyek... A Király...
Felkelt a napunk...Igen, és a Te csináltad meg gesztus...
Állunk a két rampánál. Mehetek, aztán mégse... Dia már a rampán fut.. Az nem lehet...Fel kell jussak... Félre, kétajtős szekrény... Fölmegyek, akkoris fölmegyek...És a nézőtéren újra... Felkelt a napunk... és Összekapaszkodva énekelünk... És ők is a színpadon...

Lonka: Évforduló.. egyszer, és soha többé??

Egy évvel ezelőtt ki félelemmel, ki örömmel, ki vegyes érzelmekkel indult útnak Szeged felé. Szeged, Szabadtéri Játékok, István, a király. Különlegesség, István szerepében ezúttal Vadkerti Imre. Jómagam, egy augusztus 1.-re szóló jeggyel a zsebemben, azt hittem, a nyár nagy élménye már az enyém, amikor megjelent a hír a "szerepcserés" előadásról. Nem volt kérdés.. annál inkább az, miként jutok el a helyszínre, és éjszaka haza? Megoldódott. A mai napig nagyon köszönöm, és szeretettel gondolok Fótos Évire, és párjára, aki azóta már nincs közöttünk. Ismeretlenül vállalták a fuvart. Nélkülük, szándék ide vagy oda, nem láttam volna ezt az egyestés eseményt.

Egy év telt el.. olvasgatom az akkori véleményünket, írásainkat.. mosolygok. Egy év távlatából érdekesek. Ma már arról beszélni, ki kit féltett jobban, kellett -e valakit egyáltalán félteni, vagy csak túlragoztuk a dolgot.. kár is beszélni. Mindegyikünknek megvan a maga elképzelése, miért is jött létre ez az előadás, és miért csak egyszer. De ma már... emlék.

Szeged rekkenő hőséggel készül. Miközben elfoglaltuk helyeinket, én a 2. sorban, persze bal oldal, gondolkodtam, szegények ott fenn a színpadon, hogy fogjátok bírni ezt a meleget? Nehezen telt az idő, láttam jönni ismeretlen ismerősöket virágcsokorral, és lassan megteltek a nyitott szektorok.
A rendező lépett a színpadra. Szikora is fontosnak tartotta elmondani, miért ez az érdekes előadás. Némi magyarázat, később az ő szavait is mindenki másként értékeli, de ez is a múlt ködébe vész már.
Az előadás hangulata, a szereplők játéka örök élmény. Emlékszem, mennyire vártuk, jöjjön már István.. és egyszer csak ott állt.. a király... és kiderült, nem csupán mi izgulunk a nézőtéren. :) Aztán az izgalom, a szorongás oldódott fenn, és lenn egyaránt. Miközben mindenkit magával ragadott a történet. Halad a mese, a cselekmény, .. elvarázsolódunk újra. Az előadás szünetében, és azt követően nekem sikerül olyan ismeretségeket kötnöm, amelyek mai napig élnek, sőt, napjaim egyik meghatározójává váltak azóta is. Akkor persze ki hitte volna ezt..

A második felvonás alatt is érezzük, nem mindennapi előadást látunk, nem mindennapi munkát, akarást, és nem mindennapi embereket. És egyszer vége.. a Himnusz hangjai elhalnak.. és kitör a taps, dobog a nézőtér.. a szokásos üdvrivalgás. Körülöttem is vannak könnyező emberek, és ahogy homályosan látom, a színpadon is. Az emlékezetes mozdulat, amikor az egyik főszereplő azt mutatja a másiknak, ez a taps a tiéd, megcsináltad.. és milyen jól megcsináltad. Majd könnyeik, összeölelkezésük.. és a két lány, aki virágcsokorral szalad feléjük, a biztonsági őrök minden ellenkezése mellett. És taps, és taps tovább..

Direkt nem írtam ma szerepformálásról, érdekességekről, hibákról. Mindenki, akit érdekel, különböző oldalakon részletesen olvashat mind a mai napig ezekről. De ezek akkor voltak fontosak. Ma pedig az, hogy volt egy ilyen előadás, hogy részesei lehettünk, talán sokkal fontosabb. És mennyire sajnálhatják azok, akik nem jutottak el. Sokszor társaságban ma is téma, hogy ebből az előadásból maradt e valami, az emlékeinken kívül.. egyenlőre úgy tűnik, nem. És itt eszembe jut, hogy minden tiltás ellenére, nem egyedü,l én is próbáltam felvételt készíteni.. és a nagy izgatottságban, miután elindítottam a felvételt, pár másodperc múlva elfelejtettem, és újra rányomtam a gombra, hogy hopp, el is kell indítani. Na, akkor kapcsoltam ki a masinát.. így otthon szomorúan kellett tudomásul vennem, képi emlékem nekem sincs. Nem sikerült a videó. A fejemben, a fülemben azonban ott van, és a képeken is.

Lonka: Egy éve történt..

Baráti társaságban beszélgetve jutott eszünkbe, hogy bizony eltelt már annyi idő megismerkedésünk óta, hogy évfordulókról lehet beszélni. Találkozásaink, összejöveteleink, nagy élményeink egy része tagadhatatlanul az István, a király rockopera előadásaihoz fűződött, fűződik. Mindannyiunk életének része ez a darab, és lelkesedésünk töretlen. Ezen belül mindig figyelemmel kísértük Vadkerti Imre színre lépését, alakítását, ahogy tesszük ezt mai napig. Tehát évfordulók.. mindig is igyekeztem anyagot gyűjteni az előadásokról, így most egy kis visszaemlékezés kapcsán van honnan, miből meríteni.
Egy évvel ezelőtt, Gombaszögön, Felvidéken láthatta a közönség az Istvánt. Úgynevezett kisszínpados előadás volt, a gyönyörű zöld háttér előtt felállított díszletek között. Akik ott voltak, bizonyos dolgok feltűntek, némi kívánnivalót néhány port, és pár hangfal hiánya hagyott maga után. A közönség azonban ott is szerette a fellépőket, és a végén nagy lelkesedéssel, és tele érzelemmel énekelték közösen a Himnuszt. Pár kép készült itt is, egy összefoglaló képi montázson láthatjátok.
http://kepfeltoltes.hu/100715/koll_3_www.kepfeltoltes.hu_.jpg

Következő emlékünk a ma egy éve, Győrben látott István, a király. Nai napra is hűlt az idő, de egy évvel ezelőtt, a rekkenő kánikulai hőmérséklet Győr és környékén 10 fok körülire esett vissza. Mindez óriási vihar után. A vonat, amelyre felszálltunk, valahol félúton megállt, mert a sínre fa dőlt.. és nem ez volt aznap az egyetlen. Jókora késéssel értünk Győrbe, de semmiről nem késtünk le. A színpad épp hogy állt a Rába felett, minden csurom víz, szél, hideg.. nem is biztos , hogy lesz előadás. Aztán végül is hét óra helyett kilenc óra után beengedték a nézőket. Becsületére váljon a rendezőknek, ma is állítom, hogy szárazra törölt székekkel várnak minket. Kihoztak mindent a helyszínből, amit akkor lehetett. Ugyanez mondható el a szereplőkről is, emlékszem, nagyon hálásak is voltunk. Mostoha körülmények voltak akkor ott. És ennek ellenére fontosak voltunk mi, nézők, értünk, nekünk megoldották azt, amit pár órával azelőtt nem is hittünk már. Legtöbbünk addigra már megszáradt, de nagyon sokan fáztak. Humoros ma már, de emlékszem, egyik ismerősöm a lábára nylon zsákot kötött, mert nagyon fázott a lába, és tartalék harisnya senkinél sem volt. :) persze a helybeliek takarókkal is készültek. A kicsi színpadhoz nagyon közel ültek a nézők, van is egy kép, amelyen ez jól látszik.
http://kepfeltoltes.hu/100718/P5020441_www.kepfeltoltes.hu__www .kepfeltoltes.hu_.jpg

Egy pár dolog nem valósulhatott itt meg, tánc, koreográfia terén. Átöltözésre nem nagyon volt hely.. a takarás nem mindig volt megfelelő.. de senkiben sem ez hagyott nyomot, remélem. Hanem az, hogy a nehézségek ellenére egy jó előadást láthattunk. Utána azért jó volt beülni egy kis külső és belső melegedésre a közeli presszóba.
Itt láthattuk például azt is, hogy Koppány a kivégzésre nem a véres ruhában érkezik..
http://kepfeltoltes.hu/100718/P1140504_www.kepfeltoltes.hu_.jpg

Eszembe jut két akkori mondatom, amin sokat mosolyogtunk. Szóvá tettem, ha Koppány egy kicsit jobban fegyelmezi lányát, Rékát.. vagyis Imi kevéssé figyel, és jobban visszapenderíti Flórát a helyére, könnyen lehet, hogy Flóra a Rábában köt ki. Ez persze túlzás, ma már mindenképpen, de ott határozottan volt egy ilyen érzése az embernek, sokszor a táncosokkal kapcsolatban is. :)
A másik ahhoz kötődik, hogy a sötétben óriási felhőket láttam felettünk, és megijesztettem a szomszédaimat is, hogy hatalmas eső lesz mindjárt. Aztán az eső váratott magára, a felhők csak álltak felettünk, nem is mozogtak nagyon, a szél ellenére sem. Elég sok idő kellett hozzá, mire rájöttem, hogy a fölénk boruló hatalmas fák lombját néztem felhőknek...
Nem lennék igazságos , ha nem említeném azonban annak hangulatát, amikor a fények visszatükröződnek a vízről, különleges éjszakai képet mutatva.

Készültek olyan fotók, amik nagyon ismertek voltak, és ma nem is mindenki tudja már, hogy ezek a győri előadás képei.
http://kepfeltoltes.hu/100718/P1140435_www.kepfeltoltes.hu_.jpg
http://kepfeltoltes.hu/100718/P1140438_www.kepfeltoltes.hu_.jpg
http://kepfeltoltes.hu/100718/P1140449_www.kepfeltoltes.hu_.jpg

http://kepfeltoltes.hu/100718/gy_r_koll_3_www.kepfeltoltes.hu_. jpg

És a felvételek, amelyek akkor készültek... szép emlék..

http://www.youtube.com/watch?v=nGU2zhE_DRA
http://www.youtube.com/watch?v=1egB7xMUcGU
http://www.youtube.com/watch?v=9OKLWcC28fU
http://www.youtube.com/watch?v=je90lZv8v5U&feature=related
http://www.youtube.com/watch?v=sPkVhvHb3O8
http://www.youtube.com/watch?v=6g-Gwc2rzoM