Április hónapban sok érdekes, nekem kedves esemény zajlott, zajlik a Felvidéken. Tudtam, március 28. után ismét többször eljutok erre a számomra eddig ismeretlen helyre.
Gúta... ahol már a VIII. - V. században is emberek éltek, a régészeti emlékek szerint. Mint hazánk szinte valamennyi települése, volt török uralom alatt, majd habsburg fennhatóság köszöntött rá.
A háborút megelőzően a XX. század első felében kezdett fellendülni. A viharos XX. században elcsatolták, majd vissza 1938-ban és aztán újra el. Lakóit ugyanúgy háború, kitelepítés sújtotta, mint e vidéken oly sok embert.
Látnivalói között ott szerepel a katolikus templom, amit sajnos csak kívülről volt szerencsém látni. Lám, még vissza kell oda térni, hiszen meg kell azt nézni.
Sétánk alatt meglátogattuk a régi temetőt, és az 1750-ben épült barokk kápolnát. Aki nem volt ott, nem tudja, milyen látvány várja. Belépsz a kert kapuján, és egyszer csak meglátod körben, a napsütötte régi sírkereszteket. Én földbe gyökerezett lábakkal álltam, mert nem tudtam, akkor még, hogy egy temetőbe lépek. A parkban nem messze padok, megpihenni, játszótér, gyerekek játszanak ... őseik, régen elhalt gútaiak mellett. Éles a kontraszt, de mégis itt természetesnek érzem. Különös érzések dúlnak bennem, hallgatom a gyerekeket, és közben sétálok a régi régi keresztek között. Természetesen megnézzük a kápolna mellett állított kopjafát, majd kifelé jövet megállunk az emléktábláknál. Azok neve szerepel itt, akiket annak idején koncentrációs táborba hurcoltak a lakosok közül. A parkkal szemben a II. világháborús emlékmű. Sétánk alatt eljutunk a vízimalomhoz, amely szép természeti környezetben áll, és várja a látogatókat. Udvarában pici kiállítás régi használati eszközökből. A kukoricadarálótól, a malacperzselőn át a faesztergáig. Közép -Európa leghosszabb fedett fahídján át visszasétálunk a parkolóig, majd hazafelé vesszük utunkat. S hogy miért voltam itt??
Március 28... erről már írtam, az élmény ma is meghatározó, még élénken él bennem.
Április 16, Fülek...
A vár környéke már a török időkben lakott volt. Természetes nekünk, itt is a török, majd a labanc, a habsburg volt az uraság, és magyar kézen is volt. Itt is elcsatoltak, visszacsatoltak területet, embereket. A vár valamikor teljesen a föld színével vált egyenlővé, majd felépítették, és ma újra restaurálják folyamatosan. A Bebek bástya teljes pompájában áll, de a többi rész is szépül. Jó volt sétálni itt, napsütésben, csendben. Szép a kilátás innen a városra, és a 1513-ban épült ferences templomra.
S hogy mit kerestem itt?? Felvidéken kampány van, ennek része a "Mit ér az ember, ha magyar?" című szórakoztató est is. Nos, ezt nekem is látnom kellett. A fellépők, Fodor Zsóka, Benkő Géza, Derzsi György és Vadkerti Imre gondoskodtak a jó hangulatról, szórakozásról. Leírtam már, de itt újra, tartottam attól, hogy nem fogom érteni, miről is beszél a színpadon Géza összekötő szövegében. És itt is el tudom mondani, a hatalom, és a politika nem különbözik egymástól.. azon a pár mondatom kívül, ami szlovákul hangzott el, mindent értettem, és minden " ült " , mondhatom!! Gyuri és Imi.. hogy ne higgye senki azt, ilyet ők nem tudnak,és persze, hogy mindenki igénye meglegyen, operettet is énekelnek, a Jaj, cica.. és a Hejj, cigány.. nagyon szereti őket a közönség, mind két dal nagy nagy tapsot kap.Itt van hely lemenni a közönség közé énekelni, Gyuri meg is teszi, értékeljük!! A Hejj cigány talán kevésbé duhaj ma, de jól szól, és kellően erős, férfias, illetve pár pillanatig mulatós! De Bicska Maxi is jön, és a "Rákóczi megtérése" gyönyörű Gyuri előadásában. Közben persze Petőfi visszatér, és Hazám, .. Európa, és Kell még egy szó. Eljön az a pillant is, amikor a nekem kicsit hűvösnek tűnő közönség már
" megpuhítva " , már együtt énekel a színpadon állókkal. Fodor Zsóka közel fél órán át szórakoztatja az embereket, székely vicc, történetek, kicsi pajzánság, és pikantéria. Nos, nagy a rajongótábora, kétségtelen. Én pihenek közben, a sokat
" dolgozó " fényképezőgéppel is bíbelődök. A finálé előtt pedig... " írta Benkő Géza verse.. Felvidék, én így szeretlek " fergeteges, elgondolkodtató, és szívhez szóló.
Két érdekes történetem van Fülekről.. az egyik a kultúrházban történt. Kedvesen üdvözölnek, leültetnek minket, holott mi itt idegenek vagyunk, nem mondják, hogy várakozzunk odakinn. Ellenkezőleg. Beszélgetünk, rendes, kedves emberek. Előadás után férjem beül az autóba.. mikor én is jóval később arrafelé tartok, látom, beszélget valakivel. Megállok, kivárok. Két gyermek áll ott, és egy felnőtt, idősebb férfi.. kiderül, a gyerekek pénzt kértek volna, vagy ennivalót... szomorú ez, sajnos, ma már bármerre mész, mindenütt találkozol ezzel. Örülnek a szendvicseknek, miközben odalép az idősebb úr, és a világ legtermészetesebb módján rászól a két gyerekre, hogy kilenc óra bőven elmúlt, gyereknek semmi keresnivalója az utcán, indulás haza.. meglepődök, majd még inkább.. a gyerekek nem hangoskodnak, esetleg szitkozódnak, hanem nagyon gyorsan köszönnek, és elindulnak.. bízom benne hazafelé. Milyen érdekes, vajon itthon, Pesten ,lenne -e aki hazazavarja a csavargó gyerkőcöket??! És vajon a gyerekek elindulnának e szó nélkül hazafelé .... folyt köv..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése