Levél egy ismeretlenhez, Mezőkövesdről.....

Mezőkövesden Kormorán koncert volt, a múlt hét végén. Várakozás közben, majd a koncert kezdetekor akarva-akaratlan hallottam, hallgattam a hátam mögött állók beszélgetését. Nem mondom, hogy nagyon meglepett már, csak talán itt lett tele kicsit az a bizonyos hócipő. Nem tudom, kik voltak, kik álltatok mögöttem, de igen, rátok gondolok, két nő, és három férfi, talán harmincas éveitek közelében. Fehér felsőben mindnyájan, a nadrágokat nem figyeltem. Főleg a hölgyek közül volt valaki, aki nagyon határozott véleményt nyilvánított, illetve hangadóként szerepelt. Soraim talán neked szólnának a leginkább.....persze kétséges, valaha eljut e hozzád.....

Tehát, Kedves Ismeretlen... nagy Kormorán rajongó lehetsz, ahogy hangoztattad, te az összes Kormorán koncerten ott voltál, és az összes lemezed is megvan. Ami persze erős túlzásnak tűnik, akkor is úgy éreztem, és most is. Főleg akkor lettem hitetlen, amikor közölted, .. ez nem az a szőke lány, aki szokott lenni, és a pasi se a fejkendős. Ezek újak.. megdöbbentett a felismerésed... valóban. Tudod, én nem voltam ott az összes koncerten, egy kezem pont elég arra, hogy megszámoljam, ez év márciusáig hányszor is hallgattam élőben Kormoránt. Igaz, volt ebben olyan időpont is, amikor te még Kedves Ismeretlen, biztosan nem jártál koncertre. Semmilyenre.. talán a játszótéri homokozót látogattad. Nem vagyok erre büszke, kicsit fájlalom is, de ez a helyzet. És az összes lemezem sincs meg a zenekartól, arra is elég egy kezem, hogy megszámoljam. Persze egyéb helyekről jól ismerem a dalaikat, és fújom is őket. Tehát, Kedves Ismeretlen, bár sokkal rosszabb helyzetben vagyok mint te, ezek szerint, mégis képzeld el, én tudom, hogy a szőke lányt Géczi Erikának hívják. Na mit szólsz??? Ez a barna hajú lány, akit most látsz, valóban nem ő... Fehér Nórának hívják. Kérlek, jegyezd meg ezt a nevet, biztos vagyok benne, jól teszed, ha tudod, ki ő, mert még sokat fogsz róla hallani. A mellette lévő, ahogy te mondod, pasi, valóban nem Mr. Basary, akire te emlékszel fejkendősként. Ő Vadkerti Imre, na róla már hallhattál, és ezt a nevet is nagyon jegyezd meg, mert szép dolgok várnak még rá, és megérdemli, hogy ne pasiként emlegesd. Mondj legalább énekest... mert az a javából. Az sem volt jogos, hogy legalább lenne bennük annyi becsület, hogy frissítik a honlapjukat. Ne haragudj, Kedves Ismeretlen, én megnéztem a honlapot, oldalakat, ami köthető az együtteshez, és mindenütt már az új formációt látom. De lehet, hogy te, aki nálam sokkal jobban ismerheted őket, másutt is tudsz Kormorán oldalakat. Azért gyanítom, hogy inkább nem néztél alaposan szét, és ezért lepődsz meg a felálláson. De ha már itt tartunk, egyéb új zenekari tagok is vannak a színpadon ám, őket észre sem vetted. Vagy nem tűnt fel a tagcsere, persze biztos azért, mert az eddig látogatott sok fellépésen mindig elterelte valami a figyelmedet. És nem ismerted nagyon a többieket. Pótold kérlek, megéri . Egyébként mindezért nem haragszom én, csak beszélek egy jelenségről, és nem is állítom, hogy te vagy az első, akitől ezt tapasztalom, Az talán kicsit sok, amikor a másfél órás késésért is a zenekart okolod, hiszen ők ott voltak időben, az, hogy az előttük színpadra lévő együttes akkor kezdte műsorát, amikor be kellett volna fejezni, nos, valószínű nem a Kormorán tehet. Mint ahogy azért se volt illendő őket hibáztatni - na, alig vannak, nem csoda, hisz ezek nem is azok - hogy talán 2-300 ember hallgatta dalaikat. Tudod, én megérkezésünkkor végig sétáltam a város jó részén, és milyen érdekes, egy plakátot, hírhordozót, reklám anyagot nem találtam. Ja, kérem, ha nincs hirdetve, akkor legfeljebb füstjelekkel lehet kommunikálni a Kormorán érkezését. Vagy gyakorolni kell a gondolatátvitel képességét. De ezt is inkább sokalltam, amiért viszont haragudtam, az, hogy egy fiatal párt, ismerőseiteket, le tudtátok beszélni a koncert meghallgatásáról. Ők elmentek, .. elmentek, és így nem lehettek részesei annak az élménynek, amit te, ti végül is átéltetek. Mert te, Kedves Ismeretlen, már a harmadik vagy a negyedik számnál nem fanyalogtál, hanem tapsoltál. Láttam, észrevettem. Mint ahogy azt is, amikor már énekelgettél a hátam mögött. Néha vedd azért elő azt a sok sok lemezt, és hallgatgasd őket, akkor jobban megy majd a szöveg, de nem akarok rosszmájú lenni. És kedves ismeretlen, hogy lásd, jóindulatú vagyok, elmondom neked, még örültem is, amikor a finálé alatt, tudod.. Oh mani padme hum.... már mellettem álltál, és táncikáltál, tapsoltál, és énekeltél. Láthatóan élvezted. És én gondolatban nem kérdeztem meg tőled, Kedves Ismeretlen, hogy miért nem mész már haza, vagy miért nem fanyalogsz tovább.. hanem arra gondoltam, győzelem. Kicsi, de győzelem. És ha tetszett, tudod mit tegyél??? menj el a barátaidhoz, akik hazamentek, és mondd el nekik, hogy tévedtél, és nagyon jó koncertet hallgattál. Mondd el az ismerőseidnek, hogy jó az új Kormorán, és ha tehetik, menjenek el a legközelebbi alkalommal, hallgassák meg őket. Neked pedig, Kedves Ismeretlen kívánom, hogy ez az este valóban adjon olyan élményt, amiért megvásárolod az új lemezt, a Magyar kettőst, és a jövőben megjelenőket is, és ha valaki majd nem tudja, akkor te is el fogod mondani, hogy a színpadon két nagyon tehetséges, jó énekest látnak... tudod, Fehér Nóra, és Vadkerti Imre. Viszlát, Kedves Ismeretlen a legközelebbi koncerteken :)

Lonka: Bemutatták a Honfoglalás című, új magyar rockoperát..

" Száll a madár ágrul ágra,
száll az ének szájrul szájra..."

Hónapokig tartó várakozás után június 24.én a Sziget Színház bemutatta Koltay Gergő és Szűts István új rockoperáját, a Honfoglalást. A főpróbával együtt négy előadást láthatott a közönség, szabadtéri színházi estéken. A szerencsések közé tartozom, mert három alkalommal is ott ültem a közönség soraiban, izgultam, hogy sikerüljön, hogy jó legyen, lelkesedtem, amikor elindultak a vezérek hazát keresni, és magasztos érzések dúltak bennem, amikor hosszú, szenvedésekkel teli út után megérkeztek. :) Nincs még nagyon messze az élmény, nincs ez még leülepedve, de mesélni kell róla, mert fontos, értékes, szép darabot láttam, és hiszek benne, hogy sokaknak látni kell.

Honfoglalás az, mondja a magyarázat, amelynek során valamely nép egy kiválasztott területet birtokba vesz, abból a célból, hogy ott hazát alapítson. A magyar történelemben ez a folyamat, amely során a magyarok birtokba vették a Kárpát medencét. Egyes történészek szerint két lépcsőben zajlott a folyamat, először már 670 körül éltek itt, értek ide magyarok, az ő emlékük fennmaradt, és utánuk 895-ben érkeztek Árpád vezetésével a törzsek erre a tájra.
A honfoglalás mindig kedvelt témája volt a művészeteknek, legyen az irodalmi vagy képzőművészeti alkotás. Az elmúlt években filmet is láthattunk, és most rockopera íródott e meghatározó eseményről.

A két felvonás alatt végig pörögnek az események, mozgalmas, színes színpadképet látunk. Keretbe fogja a történetet a Táltos meséje, emlékezése, álma... valahol Etelközben indulva. Ez az álom jelzi Álmos vezérnek, és fiának Árpádnak, itt az idő... indulni kell oda, ahol Arany János szerint "... selyem a fű, édes a víz, fa-odúból csöpög a méz....", és ahogy most halljuk.. ".Hol még tiszta a forrás, hol virággal teli a rét..".


Látjuk a vezéri tanácsot , az induljunk - ne induljunk dilemmáját. Majd a döntést, melyet vérszerződéssel pecsételnek. Tanúi vagyunk a búcsúzásnak, az ottmaradottaktól való elválás fájdalmának. Árpád is búcsúzik elhalt feleségétől, Rékától, de érzi, tudja, hogy Réka támogatná az új haza keresését, és szelleme mellette áll majd az úton. Apja, Álmos, és fia Levente is vele tart. Még nem tudni, hogy egyikük sem ér el az álmodott földre. Álmos egyes leírások szerint Vereckéig eljut, de onnan tovább nem. A színpadon zajlik tovább a vándorlás, fáradtságos, küzdelmes vonulás, harcokkal, ellenségekkel körülvéve. megjelenik a színpadon a fájdalom, a félelem, ahogy a szerelem is.
Elhangzik a mondat, .. a magyarok nyilaitól ments meg Uram, minket.... és azok a nyilak többször emelkednek képzelt célok felé. Az egyik harcban, tudjuk a bolgárok ellen vívták, Levente is elesik.
Talán a legmegrázóbb jelenet, Árpád haldokló fiát siratja, majd saját kézzel szúrja le, hogy további szenvedéseitől megszabadítsa. Felcsendül... nincs szó, nincs jel.... nem szállhat az égen szárnya tört madár... . Árpádot a Táltos emeli fel, erősíti hitét, hogy tovább kell menni... mert ő lesz a remény... és őt követik, merre jár, és hegyeken, tengereken túl értik majd szavát... feladata van a vezérnek, népét vezetni kell az új hon felé, .. ahol lesz olyan idő, hogy a közös akarat áttör minden gátat.. . Látjuk, amint az előbb még összetört Árpád felemelkedik, és mindenki fölé magasodik, mikor pajzsra emelik a társak. Szavai messzire szállnak... szállj, sólyom, a három hegyen túl is, és mondd meg a jó istennek, megérkeztünk!!


Megérkeztünk, és azóta is itthon vagyunk a Kárpát medencében. Ez a mi hazánk, melyet vérben és vérrel szereztek az ősök. El nem vehetik.. és bár a jövőnk küzdelem, virág nyílhat újra magyar földeken !

Bízom abban hogy sikeres lesz a rockopera útja, sokan látjátok majd, és mindenki hasonló jó érzésekkel telve, feltöltődve indul majd haza :)

Hétvége...Nemzeti Emléknap és Kormorán koncert

Június negyedikén a Kormorán Baráti Kör klubjába indultam, előtte egy-két dalt tettem fel kedvenc közösségi oldalamra, olyanokat, amelyek illenek ennek a napnak a hangulatához. Meglepett, hogy egy ismerősöm szinte azonnal reagált, és megkérdezte, nem bántóan, inkább kíváncsian, miért is magyarkodok nyilvánosan? Először ugye mindig a meglepődés, utána kicsit a düh, de már tudom, hogy várni kell, és csak később szólni. Megbeszéltük azóta. De a történtek írásra késztettek. Mert mi az, hogy magyarkodok? Egy nekem kedves embert idézve, amikor a német azt énekli például, hogy " Deutshland, Deutshland, über alles..." vagyis Németország mindenek felett.. akkor ő németkedik??? Nem öltözöm én a nemzeti trikolorba, és a számat se mossa a nemzet szó folyamatosan, de történetesen június 4.-e ismert dátum számomra. Én is olyan családból jövök, ahol a családi legendárium része, hogy a nagy család egy része hogy maradt a Délvidéken, és azóta eltépett, elszakadt szálak Erdélyben. Az én nagyapám is elénekelte minden évben több alkalommal,, június negyedikén is a székely himnuszt. Nagyanyám sírdogált is, ..Vince, Vince elvisznek a rendőrök... nem vitték el. Viszont egy egy ilyen alkalommal, amikor lehet, több bor is jutott az asztalukra, meséltek. Történeteket, elhagyott tájakról, ottmaradt emberekről. Ők nem jutottak többé vissza a szeretett tájakra, én felnőtt fejjel bebarangolhattam nagyapám kedvenc vidékét, Erdély egy részét. És szintén felnőttként tudom, merre is van Újvidék.. A nagyszüleim voltak, akik azt is megtanították, hogy túl kell tudni élni, nem a múltban kell élni, de soha nem szabad elfelejteni a gyökereket. Álmodoztak, hogy egyszer hazajutnak még, és lesz olyan idő, amikor szabad erről beszélni is. Nyíltan. Nekem valami ilyesmi járt eszembe most szombaton, és nem holmi magyarkodás, pláne mert az mesterkélt is, én meg szeretném természetesen megélni a magyarságomat. Nem kérkedek ezzel, de büszke vagyok rá. Azért is, mert.. " nagyapám bennem él.." és "harang szól a vágyaiért.."

Folytatva, a kobak klubban trianoni megemlékezés volt, együtt a baráti kör. Kicsit mosolyogva mondom, milyen jó is.. a Vadkerti Baráti Kör találkozik, kapcsolatot épít a Kormorán Baráti Körrel. :) És milyen jó,, hogy a végén Bea azt mondja, és Peti is azt mondja, rég volt ez ennyire igazi, és ehhez mi is kellettünk, mert csak így lehet ennyire jó. Mert az volt, egymást szerető, kedves emberek a székekben, valamint Nóri a Délvidékről, Imi a Felvidékről, a TransylMánia együttes Erdélyből. A fellépők. És ismert dalok, hiteles előadásban. Szép délután, élményeket adó. A remek délután végén pedig érkezik egy üzenet, amely mindannyiunkat megindít. Azóta Koltay Gergő levele a baráti körhöz nyilvános. :)

Trianon... kell róla beszélni. Amiről az ember nem beszél, azt titok övezi, és elferdítések. Ha beszélünk róla, tisztul a kép, mindenki számára ismert lesz, mi is történt, mit vesztettünk, mennyire befolyásolta életünket, és talán gyerekeinkét is. Amit szüleink, nagyszüleink elmeséltek, tovább kell adni gyermekinknek. Beszélni kell, egy igazságtalan békekötésről is, és arról is, mi vezetett egy ország, egy nemzet szétszóródásához. Tudniuk kell, hogy majdan ők is tovább adhassák. Az én fiam, aki már a nyitott Európában nőtt fel, és kínlódja annak minden keservét, de élvezi előnyeit is, amikor Erdélyben jár, amikor a csíksomlyói búcsún Himnuszt énekel, tudja, hova tartozik. De tudja ezt a pesti panell második emeletén is. Mert nagyapám benne is él....:)

Ne az legyen már a kérdés, hogy kicsik merjünk e lenni, vagy nagyok, hanem az, hogy merjünk magyarok lenni.. Mert ". emeld fel fejedet, büszke nép... " Határon túl is lehessenek azok, akik ott élnek, anyanyelvük használata ne legyen gond, vagy ne tűzzék ezt mondva csinált okként a politika zászlajára. Hát, így legyen ! :)

A szombati nap kellemes, estébe nyúló találkozásai után a vasárnap fesztiváli légkörben, hangulatban zajlott. Fellép a Kormorán...! Reméltük, pont akkor nem fog esni. Az égiek végül is velünk voltak, elintézték, nem esett. Pedig előtte a biztosítók jégesőre, viharra hívták fel a figyelmet. Elkerült bennünket. Értő közönség gyűlt össze, szép számmal Újpesten, ahol folkfesztivál zajlott a napokban. Persze, élveztük az első sor előnyeit, jó volt ott látni magunkat, kicsiny "vándor"zászlónkkal együtt. Most Móni lengette, bíztattuk is, jó magasra emelje:) Belevaló hangulat, jó hangosítás, a tér akusztikája is jó.

Lelkes emberek, akik szeretik, értik a Kormoránt. Hallgatjuk őket, a régi és új dalokat. AZ ötödik koncertet hallgatom, látom, az új felállás időszámítása szerint. A legnagyobb élmény a nyitó koncertet követően ez a fellépés. A mosonmagyaróvári koncert különleges, ünnepélyes, izgulós, féltős hangulatát nem lehet felülmúlni, de ez a mostani annyira, de annyira jól szól. Mellettem egy hölgy videózik, könnyes a szeme, kérdezi, ez mindig ilyen jó? Mit lehet erre mondani...:) Mindig ilyen jó legyen...És ő az, aki a végén azt kérdi.. ugye lesz ráadás??? :) Körbenézek, mellettem a barátaim, a színpadon nekem kedves és fontos ember, emberek.. mögöttem is kedves ismerősök. És nem ám mindenki Pestről, az ország különböző pontjairól, és határon túlról is. Jó velük!! Távolabb is látok könnyeket, átélik az emberek, amit hallanak. Lelkesednek, vagy szomorúak, reménykednek, vagy útmutatást kapnak.
Nagy a felelőssége a zenekarnak. Minden szavuk, daluk gondolatindító lehet. És lelkesítő, tettekre sarkalló. A koncert felépítése is profi, a gyújtó dalok után mindig jön, ami elcsitít, gondolkodtat, felold- És csak a boldogságos érzés marad benned. Valami, ami olyan nagyon jó. Az emberek éhesek, ki vannak éhezve a szeretetre, ki vannak éhezve az érintésre, és itt lejön ez az érzés, itt megkapják a szeretetet. ".. ki szívét osztja szét.. ".. Talán ettől van bennünk az előbb leírt érzés. Folkrockot hallgatunk, anyanyelvünkből táplálkozó rockzenét. Vagy anyanyelvünket használó rockzenét. Mivel ez a nyelv mindannyiunké, belőle is táplálkozunk,talán ezért tűnik úgy, hogy mindenki ismeri ezeket a dalokat, akkor is, ha az új lemez dalairól beszélünk. A rock pedig, mint egyetemes zene, az utolsó humanista dolog, mert élő emberek, valódi hangszereken játsszák dalaikat, és amíg ez így lesz, addig az emberségből is marad köztünk. Mielőtt valaki megkérdezné, mióta értek ilyen szinten a zenéhez, bevallom Koltay Gergő egy tíz évvel ezelőtti interjújában olvastam, ki tudja hányszor ezeket a gondolatokat :) Az a Rockmagazin, melyben megjelent, ma is megvan.

És még egy gondolat motoszkál bennem, akkor is, és most is. Szerencsés párosítás, vagy egymásra találás ez, ami a zenekar életében bekövetkezett. Köszönhetően a daloknak, az együttesnek, Nóri személyének, és Imre magával ragadó egyéniségének.

A fesztivál egy kiállítással kezdődött, a 35 éves Kormorán együttest köszöntő, a múltat bemutató kiállítással. Benne zenekari létük relikviái, köztük az elmúlt időszaké is. Amit sokan az együttes legsikeresebb formációjának, időszakának tartanak. Lehet. Erről majd évek múlva lehet vitatkozni. Ha kell, de nem is biztos, hogy kell. Legyen.

De a leghitelesebb most kezdődik.......

Zsóka beszámolója a Kormorán mosonmagyaróvári koncertjéről

Gondolatok a Kormorán Mosonmagyaróvári koncertje kapcsán.
Tóth Tihamérné, 2011. március 15., 19:47
2011. március 13. Mosonmagyaróvár.

Az új Kormorán együttes Magyar Kettős albumának bemutatókoncertje Mosonmagyaróvárott. Ma , mikor ezeket a gondolatok leírom, ismét nagybetűs ünnep van , a Kormoránnak is - mert elkezdődik az új idők új dalai időszak, másrészt nemzeti ünnepünk Március 15-e van. Nehezen kezdem el, mert nehéz összeszedni a gondolataimat, ennyi új élmény kapcsán.

Lélekben ünneplőbe öltözve , és szerintem a szokottnál nagyobb kíváncsisággal , izgatottan várta a közönség a Kormorán Együttest. Mi már órákkal előtte ott voltunk, és izgatottak voltunk nagyon, mi lesz, hogy lesz. Szemmel láthatóan mindenki izgult, Gergő, a zenekar és az énekesek, Imre, Nóri, ami természetes is, hiszen nagy teher nyomja a vállukat, a bizonyítás kényszere.

Örömmel mondhatom el, hogy megugrották a mércét, sőt túl is teljesítették!

Március 15-e ünnepünkhöz méltó közös gondolatokkal , a hazaszeretetről, nemzetünkről, az összetartozásról, a szeretetről , az ünnepről szóltak a gondolatok a Magyar Kettős dalaiban, a Kormorán Együttes , Vadkerti Imre és Fehér Nóra előadásában.

Koltai Gergő kedves üdvözlő szavaival indult az est.

„ Nehéz éveket kellett átélnünk, de most úgy tűnik, tisztul a levegő, lehet nagyokat kortyolni, felszabadult tüdővel egy új világ érzéséből.

Voltunk már az idők folyamán ketten, hárman, öten, hatan sőt többen is, most ennyien vagyunk.”

A régebbi dalok közül a – Fel a forrás felé, Zöld rózsa, Csillagok, csillagok, stb. hangzott el. Aztán szóltak egymás után a Magyar Kettős dalai, és kiélveztük minden percét!!!

Hosszú ideje már, hogy nem érti magyar a magyart, és mostanában a lekiekben elfásult , agymosott, embertársaink nem akarnak, nem tudnak tenni a jövőnkért, az álmaikért, a vágyaikért, a hazánkért, nem merjük kimondani a szavakat, mert félünk. Mitől?

Talán azért, hogy hiába lesz a kimondott szó, mintha egy visszahúzó erő , a múlt , és az ősi magyar átok még mindig meggátolná meg az előrehaladásunkat. Ne hagyjuk, hogy béklyóba kössék , újra irányítsák gondolatainkat, cselekedeteinket- ilyen vagy olyan- politikai érdekek, befolyások. Legalább próbáljuk meg azt cselekedni ami népünk, nemzetünk felemelkedését szolgálja, ki így, ki úgy a saját eszközeivel.

Gondoljunk a márciusi ifjakra, bátor tettükre mely erőt ad mikor megszédülünk, és elesünk, és nincs erőnk felállni, gondoljunk példás eleinkre a történelem folyamán! Gyűjtsünk lelki erőt abból ami szép és értékes, keressük meg a MAGOT, az ősi magot, a gyökereinket újból,vessük el újból a MAGOT embertársaink szívébe. Új idők jönnek új dalok, élednek a gondolatok, Csipkerózsika álmából ébred- ahogy a magyar emberek is ébredni kezdenek a romokon. Ebben segít mindenkinek a Kormorán, aki szereti és hallgatja őket.

Emlékeztek még mikor 1985- március 15-én Koltay Gábor rendező megálmodott egy effektet, és meg is valósította? Egy börtön volt felfestve a vászonra a múzeum falain, és himnusz hangjaira, leomlott a börtön, és tiszta nemzeti színű hatalmas zászló borította be a falakat, a szabadság szimbólumaként! Akkoriban még tele volt piros zászlóval minden, és bizony lendület kellett felemelni a piros fehér zöld zászlót . ”Gyüjtsd a tépett zászlót, gyűjtsd össze dalait egy csokorba, s add át gyermekeidnek egy mosolyba”!

Jönnek új idők új szelek, élhetek végre az életed, Mária veled van, hogyha félsz- mondja az ének, ne felejtsük el mi sem!

Folytatva gondolataimat az előadásról, hallhattuk a Magyar Kettős új dalait, lépésről lépésre, dalról dalra felszabadultabban, és aztán már szinte robbanva , de mindig szívből szóltak a dalok, és megdobogtatták a szívemet. Nem sorolom el a dalokat, mert remélem , már ti is ismeritek őket, vagy meghallgatjátok majd őket innen, onnan.

Örülök, hogy nem voltak elégedetlenkedők a koncerten a változások miatt, szerintem őket is magával ragadták a dalok , és megszeretik az új Kormoránt.

Felemelő érzés volt hallani a Himnuszt, a Székely Himnuszt, és Imre előadásában a Miatyánkot, Kell még egy szó, ( még nem hallottam tőle élőben. ).

El kell hogy mondjam, külön örültem a kedves fogadtatásnak, Koltay Gergő részéről, Bucsuházi Péter, Szigyu, és minden szervező részéről, hogy ilyen barátságosak voltak hozzánk!

Szuper lett a sok felvétel, fénykép amiket már látni lehet az Info -Mosonmagyaróvár oldalon.

Remélem ezután is szaporodni fognak a programokról, koncertekről készülő képek ,beszámolók.

Van és lesz is itt jó csapat akikkel , és akikért, érdemes tenni a Kormoránért, ott lenni a koncerteken, netán véleményt mondani, gondolatainkat kicserélni, mert itt van egy tágabb „család”, akikkel, akikért- együtt álmodhatunk a jövőnkért.

Tiszteletem és köszönetem Koltay Gergőnek azért mert ilyen csodás álmokat , terveket sző,és megvalósítja azokat, és én csak csodálni tudom ezért a lendületért és kitartásért, és kívánom neki, hogy még sokszor jelenjenek meg meghatottság, az elégedettség, és öröm könnyei a szemében! (Bizony most is láttam azokban a nagy barna szemekben azokat a könnycseppeket…! ) Ahogy Gergő, Imre, és Nóra összeölelkeztek,- de jó volt látni, hallani őket. Sikerült, szépen, jól sikerült.

Őszintén remélem, hogy mind Vajdaságban, Kárpátalján, Felvidéken, Erdélyben, egyre több honfitársam vállalja fel ismét, újra büszkén a magyar származását, vagy tér vissza magyar gyökereihez, és teszi le az esküt, hogy hű lesz hazájához, és nemzethez.

Valami személyeset hadd mondjak el nektek, mert nagyon kikívánkozik belőlem.

Kormorán rajongóként, ott voltam a TF-en, a Sportcsarnokban, ahol lehetett, családommal együtt, mert mindig ünnep volt mikor őket hallhattam. Azóta történt valami más is az életemben ami újból éltet, és boldogságot , szép perceket hoz nekem, mert arról álmodtam eddig, hogy Vadkerti Imre énekeljen Kormorán együttesben. Nekem ez így dupla öröm. Így lett! Köszönet érte. Tudom, hogy ez volt Imre álma is , Nórié is, és most már csak HAjRÁ KORMORÁN!!!!

"Ez a kettős több nem csak egyszerű tánc,

a lassú zenére felfigyel a világ.

Lesznek sokan kik, nem értik, mi ez a szertartás,

miért sírnak kik táncolnak, kik várták a csodát."

/Koltay Gergely/

Megszületett!!!!

Köszönet érte nektek!!!!

Lonka: Gondolatok egy magyar kettős kapcsán.

Két dolog is van, ami újra írásra sarkall. Az egyik egy karácsonyra kapott lemez, míg a másik ugyan ennek a lemeznek a kapcsán egy társaságban zajlott beszélgetés.

Az én karácsonyfám alatt is ott volt a Kormorán együttes legújabb lemeze, a Magyar kettős. Nem egyedül vártam nagyon ezt az albumot, hónapok óta szerettük volna már hallani. Valódi örömmel veszem végre kézbe, forgatom a CD-t. A címe Magyar kettős, eleve gondolat ébresztő. ...először mi jut eszembe, rögtön a legnyilvánvalóbb, a mindennapi téma, a kettős állampolgárság. Aztán természetünk kettőssége, a magyar virtus, és amit elhinni látszunk, a rossz hangulatú, depresszióra hajlamos nép arca. Vagy tudásunk, alkotó énünk híre a világban, és patópálságunk. Majd bevillan a magyar tánc, a magyar kettős képe. A tánc közbeni forgásról a magyarság fordulatos története, de a tánc közbeni összekapaszkodás, a tánclépések büszkesége, és játékossága is.

Nézem a borítót, lassan látni is kezdem, középütt mintha hazánk körvonalai látszanának, egy nagyobb tér, talán Európa közepén. És a mindenfelé ágazó sugarak mutatják, hányfelé, a föld hány tája felé indultak el honfitársaink boldogulásukat keresve, vagy épp félelmeik elől menekülve. Igazság szerint ez az első saját Kormorán albumom, persze a családban több is akad, de a legutóbbi időkben, a kornak megfelelően én is másolva, pendriveról, vagy épp a youtubról hallgattam a dalokat. Emlékszem, amikor először hallgattam ezt a lemezt, voltak döbbent pillanataim. Első hallásra nem is minden tetszett talán, ismerkedtem. Túl a jó érzésen, hogy végre azt a lemezt hallgatom, amelyen Vadkerti Imre énekel, valamint számomra a zenekar is kedves, nem tudtam, jól hallok -e. Hasonló, persze, folkrock, népzenei vonal, rockos hangzás, jó zene. De mégis más. Ez a zene ütős, zúzós, nem lehet lagymatagon - na, jól van, ezt is meghallgattam - alapon elintézni. Van, amire elsőre azt mondom, áá, igen, ez biztos siker, hisz arról szól, úgy szól, hogy megdobogtatja a magyar szíveket. És van, ami sokszori meghallgatás után lesz végül is kedvenc. Új idők új dalai mai aktuális problémákat is feszegetnek, bankok, hitelek, csőd, az aggódás miatti nehéz éjszakák, a félelem, hogy elúszik egy élet munkája. Mindez egy félelemmel és megasztárokkal terhelt világban. Jó hallgatni a dalokat, gondolatokat sugároznak, és optimizmusra sarkallnak. Véleményeket hallok persze... azon lehet vitatkozni, hogy valakinek tetszik-e ez a stílus, mondanivaló, ez szubjektív, de ha ez a lemez nem rólunk szól, akkor én alaposan félreértek valamit. És vannak a " csupán" érzelmeket mesélő, vállaló dalok, bensőséges érzésekről, szerelemről, szakításról, elhagyatottságról, vágyakról. Hallgatom a lemezt, hallgatom Vadkerti Imrét, majd minden dalban. Most egész karcosan énekel, valami újat mutatva, valami sikerízűt. Persze nincs egyedül, szerencsére nincs egyedül... nagy elődök nyomában jár a zenekaron belül, és nagyon jó énekesekkel énekel a lemezen is.

A másik dolog, amit említettem az elején, egy társaságban zajlott beszélgetés, a lemez, de inkább az ő személye, vagy még inkább a zenekaron belüli tagcserék kapcsán kialakult vita. Persze vitáznak erről netes oldalakon többek, és nagyobb vehemenciával, de ha az embert személyesen szólítják meg, mégis más. Tehát a lemezt emlegettük, és voltak, akiknek még, bízom benne, hogy még nem annyira nyerte el a tetszését. És felemlegetődött, hogy a régi tagok másként csinálnák, nem is biztos, hogy új tagok kellettek. Mivel én fentebb leírt véleményemet mondtam ott is el, megtalált a kérdés. -- igen, de mit szólnál ahhoz, ha kedvenc darabod kedvenc szerepét egyszer csak más énekelné?? ugyanabban az előadásban, ugyanazok a dalok, de valaki egész más érkezik a színpadra, és azt mondják szeretned kell. Mert jó. ... - Hát értem én, az érzelmeket teljesen. Valóban elképzelem, István, a király... minden ugyanaz, és egyszer Koppány szerepében nem Imre jön, hanem valaki egész más. Nem is vitatom, puffognék, és biztos elkeseredett lennék, meg felháborodott, és csalódott. Ezért értek én mindenkit... az érzelmeket tekintve. De ha a darab továbbra is kedves nekem, ha a mondanivalója nem változik, akkor azt mondanám, na hagy halljam ezt az újat. Nézzem, mit tud. És elvárnám tőle, hogy ne okozzon csalódást. Hogy tudása legjavát nyújtsa. Hogy szerves részévé váljon a nagy egésznek. És ha ez megvalósul, akkor szép emlékeim, és bánatos érzelmeim ellenére, tovább szeretném a darabot, és elismerném az új szereplőt. Egyébként azoknak, akik most csalódottak, azt is tudtam mondani, hogy emlékezzenek, hány és hány embertől hallottunk már Kormorán dalokat énekelni, hány embert szerettünk meg a zenekarban. A teljesség igénye nélkül, nem örülünk-e Vikidál Gyulának, nem hallgatjuk-e lelkesen ma is Varga Miklóst, amikor ezeket a dalokat tolmácsolja. És itt bevillan a Fehérlófia, ahogy énekelte. ( Na, ha van valami, amit szeretnék Imrétől hallani egy koncerten, akkor ez az, :) persze a Honfoglaláson kívül. De ezt itt befejezem, mert véget nem fog érni a felsorolás:) ) De a régiek sorát folytatva, hát nem borzongunk-e bele, ma is, amikor Margit József énekel, de Pintér Tibor, Keresztes Ildikó, Kovács Kriszta....és elég, mert senkit sem akarnék bántani, ha véletlenül kimarad. Az új felállás semmivel sem rosszabb, semmivel sem hiteltelenebb. csak más. Új idők új dalainak tolmácsolásához olyan új előadók, akik hozzá fognak járulni a zenekar további sikereihez. Azzal a mondattal végképp nem tudtam mit kezdeni, hogy miért kellenek határon kívüli magyarok ahhoz, hogy magyar érzelmeket tolmácsoljanak. Ezt több internetes oldalon is kérdezik... hogy mitől magyarabbak ők?? Ez nem az én világom, eleve elborul a tekintetem, ha ilyet hallok, magyar, magyarabb, legmagyarabb.. miről beszélünk?? De ha már erről van szó, lehet, hogy az új tagok nem magyarabbak, de hogy legalább annyira magyarok, mint az eddigiek, az biztos. Egyébként tényleg van abban valami fájdalmasan szép, és jelentőséggel bíró, hogy Felvidékről, Erdélyből, Kárpátaljáról és a Vajdaságból érkeztek az énekesek. Vadkerti Imre esetében elmondható, hogy autentikus, hogy hitelességét többször megtapasztalhattuk, hogy mindig tudása legjavát adva képviselte szűkebb hazáját, és ha alkalom lesz rá, biztos ugyan így képviseli magyarságát a világban. Akik pedig attól ódzkodnak, hogy sikerül-e koncert hangulatot teremteni, .. őket csak nyugtatni tudom. Ettől igazán nem kell félni, és félteni őket. Akik ismerik Imre koncertjeit, előadói estjeit, azok ezen csak mosolyogni tudnak.

Tulajdonképpen az említett beszélgetésben sem tudtunk a vita végére pontot tenni. Nyilván élmények kellenek, aminek hatására mindenki elhiszi, hogy sikeres időszak következik, és mindenki elfogadja az új felállást. Ehhez én, ha tehetném, csak azt kívánnám, hogy legyen befogadó készség a közönség részéről, legyen elvárás a színpadon állók felé, és ők tudjanak megfelelni a kihívásnak. Erre gondolva nagyon várom, hogy végre koncertek híre érkezzen. Egy új dalból idézve " .. ez a tavasz, ez a tavasz a miénk... " ....