" Száll a madár ágrul ágra,
száll az ének szájrul szájra..."
Hónapokig tartó várakozás után június 24.én a Sziget Színház bemutatta Koltay Gergő és Szűts István új rockoperáját, a Honfoglalást. A főpróbával együtt négy előadást láthatott a közönség, szabadtéri színházi estéken. A szerencsések közé tartozom, mert három alkalommal is ott ültem a közönség soraiban, izgultam, hogy sikerüljön, hogy jó legyen, lelkesedtem, amikor elindultak a vezérek hazát keresni, és magasztos érzések dúltak bennem, amikor hosszú, szenvedésekkel teli út után megérkeztek. :) Nincs még nagyon messze az élmény, nincs ez még leülepedve, de mesélni kell róla, mert fontos, értékes, szép darabot láttam, és hiszek benne, hogy sokaknak látni kell.
Honfoglalás az, mondja a magyarázat, amelynek során valamely nép egy kiválasztott területet birtokba vesz, abból a célból, hogy ott hazát alapítson. A magyar történelemben ez a folyamat, amely során a magyarok birtokba vették a Kárpát medencét. Egyes történészek szerint két lépcsőben zajlott a folyamat, először már 670 körül éltek itt, értek ide magyarok, az ő emlékük fennmaradt, és utánuk 895-ben érkeztek Árpád vezetésével a törzsek erre a tájra.
A honfoglalás mindig kedvelt témája volt a művészeteknek, legyen az irodalmi vagy képzőművészeti alkotás. Az elmúlt években filmet is láthattunk, és most rockopera íródott e meghatározó eseményről.
A két felvonás alatt végig pörögnek az események, mozgalmas, színes színpadképet látunk. Keretbe fogja a történetet a Táltos meséje, emlékezése, álma... valahol Etelközben indulva. Ez az álom jelzi Álmos vezérnek, és fiának Árpádnak, itt az idő... indulni kell oda, ahol Arany János szerint "... selyem a fű, édes a víz, fa-odúból csöpög a méz....", és ahogy most halljuk.. ".Hol még tiszta a forrás, hol virággal teli a rét..".
Látjuk a vezéri tanácsot , az induljunk - ne induljunk dilemmáját. Majd a döntést, melyet vérszerződéssel pecsételnek. Tanúi vagyunk a búcsúzásnak, az ottmaradottaktól való elválás fájdalmának. Árpád is búcsúzik elhalt feleségétől, Rékától, de érzi, tudja, hogy Réka támogatná az új haza keresését, és szelleme mellette áll majd az úton. Apja, Álmos, és fia Levente is vele tart. Még nem tudni, hogy egyikük sem ér el az álmodott földre. Álmos egyes leírások szerint Vereckéig eljut, de onnan tovább nem. A színpadon zajlik tovább a vándorlás, fáradtságos, küzdelmes vonulás, harcokkal, ellenségekkel körülvéve. megjelenik a színpadon a fájdalom, a félelem, ahogy a szerelem is.
Elhangzik a mondat, .. a magyarok nyilaitól ments meg Uram, minket.... és azok a nyilak többször emelkednek képzelt célok felé. Az egyik harcban, tudjuk a bolgárok ellen vívták, Levente is elesik.
Talán a legmegrázóbb jelenet, Árpád haldokló fiát siratja, majd saját kézzel szúrja le, hogy további szenvedéseitől megszabadítsa. Felcsendül... nincs szó, nincs jel.... nem szállhat az égen szárnya tört madár... . Árpádot a Táltos emeli fel, erősíti hitét, hogy tovább kell menni... mert ő lesz a remény... és őt követik, merre jár, és hegyeken, tengereken túl értik majd szavát... feladata van a vezérnek, népét vezetni kell az új hon felé, .. ahol lesz olyan idő, hogy a közös akarat áttör minden gátat.. . Látjuk, amint az előbb még összetört Árpád felemelkedik, és mindenki fölé magasodik, mikor pajzsra emelik a társak. Szavai messzire szállnak... szállj, sólyom, a három hegyen túl is, és mondd meg a jó istennek, megérkeztünk!!
Megérkeztünk, és azóta is itthon vagyunk a Kárpát medencében. Ez a mi hazánk, melyet vérben és vérrel szereztek az ősök. El nem vehetik.. és bár a jövőnk küzdelem, virág nyílhat újra magyar földeken !
Bízom abban hogy sikeres lesz a rockopera útja, sokan látjátok majd, és mindenki hasonló jó érzésekkel telve, feltöltődve indul majd haza :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése