Ebben az évben ünnepli 1000 éves történetiségét Mosonmagyaróvár, ez a Győr-Moson- Sopron megyei város. Az ünnepségsorozat nagyon várt része volt a május 28-án, a város főterén előadott István, a király előadás. Pénteken délután már az utcalezárás miatt a főtéren meleg, napsütéses időben sétálgathatott, nézelődhetett a város apraja - nagyja, és az idelátogatók. Pestről indulva, az elmúlt napok rossz időjárásához alkalmazkodva kiskabáttal, váltócipővel, esernyővel felfegyverkezve az előadás kezdete előtt 4 órával sikerült megérkezni. Kellemes séta után meg is találtuk a nagy színpadot, ahol már állt a díszlet, és a kordonok. Barátokkal, ismerősökkel ácsorogtunk, és támaszkodtunk nagy beszélgetés közepette. Azt is ötleteltük, milyen módon is jutunk majd be az elkerített ülőhelyekhez. Ugyanilyen békésen beszélgettek a darab szereplői is, a színpad mellett, egy fa árnyékában. Kellemes, lusta nyári péntek délután, amikor is mindenki tudja, hogy pár óra múlva nagy érzelmek kavarognak majd a lelkekben.
Előadás előtt nem sokkal a szervezők bejelentik, hogy az ülőhelyeket azoknak tartják fenn, akik valamilyen okból hátrányos helyzetűek. Betegek, öregek, kismamák, gyerekesek. Azért óhatatlan, hogy az ember ne kezdjen el morfondírozni a felsorolt csoportok valós hátrányos helyzetén, holott tudjuk, itt nem erről beszélnek, itt egy rosszul megfogalmazott mondatról van szó. Lényeg, hogy értjük, és kordonnyitás után próbáljuk engedni az ülőhelyre szorulókat a székekhez. Természetesen ez nem megy vita nélkül. Már kezdődnie kellene, de még a székcsata folyik. A biztonsági őr nem hiszi először, hogyha azt szeretné megvárni, hogy az idősek a tőlünk több száz méterre lévő kis színpadtól ideérjenek, miután átverekedték magukat a tömör emberfalon, és leüljenek, akkor nyugodtan módosítsa az előadás kezdetét éjfélre. Minimum. Egyszer csak csoda történt, és mi, akik órák óta álltunk a korláthoz ragadva, benn találjuk magunkat a székek között. Először csak hárman, azonnali lelkiismeret furdalásom támad, én inkább visszamegyek.. de akkor látom, a többiek is bebocsátást nyertek. Nem egymás mellett, de egymás közelségében ülünk.. jó ez így, hisz Istvánt mégis csak így jó nézni.. olyanokkal, akik közel ugyanazt gondolják, és érzik..
És már kezdődik is..az év első IAK előadása. Jönnek a fiatalok, nézelődnek, majd " Mondd, te kit választanál.. " de jó újra hallani élőben. És az előadás megy a maga útján, eleinte előfordulnak hangosítási problémák, porthibák, de a pillanat elmúlik, és robog tovább a darab. Nyilván néha szövegtévesztés, előfordul. Egyszer csak, a következőt hallom.. " tízezer jó harcos választ meg engem, ha kell.. " jé, ez új..:) de azóta is ízlelgetem, és azt kell mondjam, ha ezt lehet, tőlem maradhatnak a jó harcosok, jobban hangzik, mint a fegyveresek...
S megyünk tovább.. mindenki jól énekel, bár előtte beszélgetve azért tudjuk, nem frissek és kipihentek, hiszen több színházban próbálnak, fellépnek, koncerteznek.. de az IAK azért mégis doppingszer mindenkinek. Az előadás alatt minden olyan jelenetet, amely államisághoz, Istvánhoz , nagy nemzethez köthető, a közönség megéljenez, hurrával kísér. Hiába nagy remények évét éljük..
A darab a végéhez közeledik.. érdekes, reszketek, pedig nem fázom, meg is döbbenek, még mindig ekkora hatással van rám az István? Jót mosolygok most ezen, de így kell lennie..és a végén újra a nemzet megvédésének, az államalapításnak minden súlya alatt összeroskadó király, majd a megbékélés gesztusa, amely nem csak megbocsájtás, de az Istvánba vetett hit és bizalom mozdulata is.. csináld, tedd, ami a dolgod... és a közös meghajlás. A Himnusz, a közös ének, a taps. és többfelé könnyek..
Jó volt, jók voltak. Boldog, fiatal, majd nagy dolgokkal szembesülő, és az élet harcaiban erősödő István, első perctől erős, uralkodásra termett Koppány, aki még mindig szereti asszonyait, és még mindig vívja harcát önmagával is, majd elbukik.. de bukása nem megaláztatás.. szelleme, szellemük ma is velünk él.
Erős, erőszakos Sarolt, bájos, szeretetre vágyó Gizella, aki Imre herceggel a karjában az életet hozza a harcok után.. Réka, aki most is dacos, aki küzd az igazáért, aki reménytelenül szereti álmai férfiját, és aki látja az utat, de ereje eddig terjed.. Torda, aki ezen az estén visszafogottabb, és így elgondolkodtatóbb, párja a táltosasszony, aki megint babonáz, Laborc, aki kellően tenyérbemászó, az asszonyok, akik ma is bűvölik párjukat, és forróságot hoznak a hideg estében. És Astrik, aki nem csupán a mindenek felett álló követe, és ezzel együtt megközelíthetetlen lény, hanem ember is. Ember aki megborzad attól, ami történt, a szenvedéstöl, a harcoktól, a fájdalomtól. Így jó, így emberi, és így keresztény.
A magyar urak, a lovagok mind mind végzik feladatukat, miközben a krónikás feljegyzését végzi.
Nem gondolom, hogy ki tudja hanyadik felvételt kellene itt mutatni,. mint ahogy képet sem lehet már nagyon újat hozni.. annyiszor, de annyiszor fotóztuk már őket..
De a hangulat érzékeltetése miatt talán ezt érdemes megnézni, letölteni erről az oldalról..
http://www.sendspace.com/file/vjrcpy
Előadás előtt nem sokkal a szervezők bejelentik, hogy az ülőhelyeket azoknak tartják fenn, akik valamilyen okból hátrányos helyzetűek. Betegek, öregek, kismamák, gyerekesek. Azért óhatatlan, hogy az ember ne kezdjen el morfondírozni a felsorolt csoportok valós hátrányos helyzetén, holott tudjuk, itt nem erről beszélnek, itt egy rosszul megfogalmazott mondatról van szó. Lényeg, hogy értjük, és kordonnyitás után próbáljuk engedni az ülőhelyre szorulókat a székekhez. Természetesen ez nem megy vita nélkül. Már kezdődnie kellene, de még a székcsata folyik. A biztonsági őr nem hiszi először, hogyha azt szeretné megvárni, hogy az idősek a tőlünk több száz méterre lévő kis színpadtól ideérjenek, miután átverekedték magukat a tömör emberfalon, és leüljenek, akkor nyugodtan módosítsa az előadás kezdetét éjfélre. Minimum. Egyszer csak csoda történt, és mi, akik órák óta álltunk a korláthoz ragadva, benn találjuk magunkat a székek között. Először csak hárman, azonnali lelkiismeret furdalásom támad, én inkább visszamegyek.. de akkor látom, a többiek is bebocsátást nyertek. Nem egymás mellett, de egymás közelségében ülünk.. jó ez így, hisz Istvánt mégis csak így jó nézni.. olyanokkal, akik közel ugyanazt gondolják, és érzik..
És már kezdődik is..az év első IAK előadása. Jönnek a fiatalok, nézelődnek, majd " Mondd, te kit választanál.. " de jó újra hallani élőben. És az előadás megy a maga útján, eleinte előfordulnak hangosítási problémák, porthibák, de a pillanat elmúlik, és robog tovább a darab. Nyilván néha szövegtévesztés, előfordul. Egyszer csak, a következőt hallom.. " tízezer jó harcos választ meg engem, ha kell.. " jé, ez új..:) de azóta is ízlelgetem, és azt kell mondjam, ha ezt lehet, tőlem maradhatnak a jó harcosok, jobban hangzik, mint a fegyveresek...
S megyünk tovább.. mindenki jól énekel, bár előtte beszélgetve azért tudjuk, nem frissek és kipihentek, hiszen több színházban próbálnak, fellépnek, koncerteznek.. de az IAK azért mégis doppingszer mindenkinek. Az előadás alatt minden olyan jelenetet, amely államisághoz, Istvánhoz , nagy nemzethez köthető, a közönség megéljenez, hurrával kísér. Hiába nagy remények évét éljük..
A darab a végéhez közeledik.. érdekes, reszketek, pedig nem fázom, meg is döbbenek, még mindig ekkora hatással van rám az István? Jót mosolygok most ezen, de így kell lennie..és a végén újra a nemzet megvédésének, az államalapításnak minden súlya alatt összeroskadó király, majd a megbékélés gesztusa, amely nem csak megbocsájtás, de az Istvánba vetett hit és bizalom mozdulata is.. csináld, tedd, ami a dolgod... és a közös meghajlás. A Himnusz, a közös ének, a taps. és többfelé könnyek..
Jó volt, jók voltak. Boldog, fiatal, majd nagy dolgokkal szembesülő, és az élet harcaiban erősödő István, első perctől erős, uralkodásra termett Koppány, aki még mindig szereti asszonyait, és még mindig vívja harcát önmagával is, majd elbukik.. de bukása nem megaláztatás.. szelleme, szellemük ma is velünk él.
Erős, erőszakos Sarolt, bájos, szeretetre vágyó Gizella, aki Imre herceggel a karjában az életet hozza a harcok után.. Réka, aki most is dacos, aki küzd az igazáért, aki reménytelenül szereti álmai férfiját, és aki látja az utat, de ereje eddig terjed.. Torda, aki ezen az estén visszafogottabb, és így elgondolkodtatóbb, párja a táltosasszony, aki megint babonáz, Laborc, aki kellően tenyérbemászó, az asszonyok, akik ma is bűvölik párjukat, és forróságot hoznak a hideg estében. És Astrik, aki nem csupán a mindenek felett álló követe, és ezzel együtt megközelíthetetlen lény, hanem ember is. Ember aki megborzad attól, ami történt, a szenvedéstöl, a harcoktól, a fájdalomtól. Így jó, így emberi, és így keresztény.
A magyar urak, a lovagok mind mind végzik feladatukat, miközben a krónikás feljegyzését végzi.
Nem gondolom, hogy ki tudja hanyadik felvételt kellene itt mutatni,. mint ahogy képet sem lehet már nagyon újat hozni.. annyiszor, de annyiszor fotóztuk már őket..
De a hangulat érzékeltetése miatt talán ezt érdemes megnézni, letölteni erről az oldalról..
http://www.sendspace.com/file/vjrcpy
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése