Két István, a király előadás a Ferencvárosban... A pénteki előadás is jó volt, de a szombati nagyon jó!!!! Nem kezdek részletes elemzésbe, nem kezdem el összehasonlítgatni a két napot. Nagyon élveztem. Szombaton annyira belefeledkeztem már sokadjára, hogy ugyanúgy izgultam, sírtam, mosolyogtam, lázadtam, reménykedtem, nevettem, felháborodtam, meghatódtam... Mintha először láttam volna...
De mint mondtam, most nem elemezni fogok. Más téma, ami most blogírásra késztet.
Tehát:
Vasárnap a 12.50-es vonattal akartam hazajönni. Ennek egyszerű oka van. Úgy föl voltam pörögve a szombati este után, hogy bizony már kezdett virradni, mire elaludtam. Tehát délelőtt jócskán belehúztam az alvásba. (Mondjuk, hogy bizonyos dallamok, képek, jelenetek, pillanatok álmomban is előjöttek, talán nem csoda.)
Végül 11.45-re kinn voltam a Nyugatiban és utolsó pillanatban eldöntöttem, hogy mégis futok a 11.50-es vonathoz. Épp, hogy elértem. A már mozgó vonaton gyalogoltam előre vagy három kocsit, majd találomra nyitottam be egy fülkébe, ahol egy 30-as nő ült egyedül. Cigarettázott és bámult ki az ablakon. A köszönésemre sem reagált, csak mikor már leültem vele szemben. Rám nézett és mint aki akkor tért magához kezdett beszélni...
- Jajj, ne haragudjon, de jóformán semmit nem aludtam az éjjel! - mondta, majd hozzátette:
- Végigbeszélgettük az éjszakát a barátnőmmel. Mondtam neki, hogy semmi baj, ismerős valahonnét az ilyesmi. Aztán ő folytatta:
- Tudja egy olyan előadáson voltunk tegnap, ami után egyszerűen nem lehetett elaludni! - mondta, megint csak elrévedező tekintettel. Persze, hogy kíváncsiságom feléledt és megkérdeztem, pedig már előre sejtettem a választ:
- Milyen előadáson voltak? És azt a választ kaptam, amire számítottam.
- FEFE-n. Az István a királyon! Azóta sem tértem magamhoz! - mondta megint elálmodozó szemekkel.
Voltam olyan "aljas", hogy nem mondtam, hogy én is onnan jövök, ráadásul hasonló lelkiállapotban. Egyszerűen bűnös kíváncsiság hajtott, hogy vajon hogy látja valaki, aki elfogulatlan. Hogy mi jön át annak, aki először vagy legalábbis nem sokadszorra látja. Úgyhogy megkérdeztem, hogy először látta-e a darabot. Elmesélte, hogy a régi változatot látta filmen és 1984-ben a Szegedi Szabadtérin. És hogy sokszor hallgatták, hallgatják a régi felvételt. Elmondta, hogy a Társulatost pedig a 2008-as Szabadtéri főpróbán nézte meg. Magamban arra gondoltam, hogy így még jobb, mert van összehasonlítási alapja. És innentől kezdve dőlt belőle a szó... Nem tudom szó szerint idézni, meg hosszú is lenne hiszen jóval Cegléd utánig másról sem folyt a szó... A lényeg:
- Tudod -kezdte, mert akkor már persze tegeződtünk - a királydombi lelkesített, meg lázadtunk vele. Az azért volt jó. Ez meg azért, mert amellett, hogy lelkesít, emberek vannak a színpadon. István is változik, Koppány is. Gizella leplezetlenül szerelmes és féltékeny. Réka reménytelenül szerelmes és félti az apját. Összetettebbek a szereplők és a dalok nagyon jól szólnak. Jobban, mint a királydombi felvételen.
Persze szerepemben maradva megkérdeztem, melyik tetszett a legjobban és miért.
- Hát erre nehéz mit mondani - válaszolta. - Talán az amikor Koppány azt énekli, hogy Szemtől szemben így kívánja tisztességünk, meg az amikor Réka kéri az apját, hogy ne legyen háború és Koppány arról énekel, hogy már elkésett a békevágy... először Rékával aztán Istvánnal.
Nem mondom, hogy nem dagadt a mellem, de még hallgattam, csak arra kértem folytassa.
- Néha azt sem tudtam, hova nézzek. - folytatta. - Azokat nézzem, akik elől énekelnek, vagy a szemek csatáját a háttérben.
Persze megkérdeztem mire gondol.
- Van egy jelenet, - mondta - mikor István gyászolja az apját és Koppány és Sarolt farkasszemet néz. Félelmetes! Vagy amikor az elfogott Koppány követi Istvánt a szemével. Meg sok ilyen rész.
Ekkor én már nagyon örültem. Tehát nem csak mi vesszük észre, akik sokadjára látjuk.
- És Te kinek szurkoltál? - kérdeztem.
- Koppánynak. - mondta határozottan. - És nem csak 1983 miatt.
Ez nekem elég volt. Nem forszíroztam tovább.
- Mesélj még! - kértem.
- Volt ahol együtt akartam énekelni, pl. a Szállj fel szabad madárnál, a Nap fénye világosságot-nál. Volt ahol nevettem, mint az uraknál, vagy mikor a főpap keresi, hogy hova tűnt István. Viszont amikor hozzák a foglyokat, megsajnáltam a főpapot. Volt ahol fölháborodtam, volt ahol sírtam... A végén nagyon... Képzeld el, hogy elkezdődik a Himnusz és persze mindenki feláll. Áll az egész nézőtér. István felnéz az égre, leteszi a koronát, letérdel és bejön Koppány. A kezét nyújtja Istvánnak és felhúzza. És közben egymást nézik. Ez csodálatos pillanat volt. És az amikor visszatapsolás után újra elénekelték a Felkelt a napunkat akkor együtt énekeltem velük. És képzeld el, hogy én a harmadik sorban voltam és az első sorban egy társaság összekapaszkodva, velük egyszerre mozgott...
Na, itt nem bírtam tovább...
- Az első sorból néztem pénteken is és tegnap is - vallottam be. Egy percig néma csönd. Aztán annyi:
- De jó neked! Ti annyira együtt vagytok.
Hát itt meg én nem tudtam megszólalni. Aztán persze folytattuk a beszélgetést, hogy én hányszor láttam az István a királyt különböző rendezésekben, melyikről mit gondolok, említettem a face-t, a rajongói klubot, az iwiw-et, a blogot... Megbeszéltük, hogy értesítsem, hogy hol milyen fellépés lesz. Beszéltünk magánjellegű dolgokról és rengeteg mindenről. Aztán email címet és telefonszámot cseréltünk. Stílusosan a szombati előadás jegyének letépett szelvényén. És mára az iwiw-en ismerősöm Hajnalka. Ő is elmesélte, hogy eredetileg későbbi vonattal akart jönni. De egyszer csak úgy érezte, hogy el kell induljon. Előttem pár perccel ült be a fülkébe. Én is elmeséltem, hogy értem el pont ezt a vonatot... És megbeszéltük azt is, hogy véletlenek márpedig nincsenek!
2010. június 28., hétfő
2010. június 16., szerda
István a király - Kecskemét
Már hetek óta mondogatom, hogy István a király elvonási tüneteim vannak. Innen, a Dél-Alföldről minden messze van, Óvár is... Oda nem jutottam el.
Nem is sejtettem, hogy Kecskemétről írni fogok, hiszen azt gondoltam, már mindent megírtunk az IAk-ról, de most egyszerűen muszáj. Előre szeretném bocsájtani, nem színikritika következik, nem nagyesszé :)Érzések, impressziók. Elsődlegesen nem a dalokról akarok beszélni, ezt már sokszor megtettük. Erről csak annyit, hogy most még a megszokottnál is jobban szóltak. Inkább a színészi játékról. Mert az volt, de milyen jó volt!!!!
Szóval jött végre Kecskemét... Az elvonási tünetek megszűntek, bár tudom, hogy nem sok idő és visszatérnek... A kecskeméti előadás után, pláne...
De kezdjük az előzményekkel. Jöttek a lányok, beszélgettünk, nevettünk. Már nagyon hiányoztak. Át Kecskemétre. Hangbeállásra érkeztünk. Hallgattuk, néztük, sétáltunk...
Aztán elkezdtünk beszélgetni. Nemcsak mi négyen. Többen. Sok mindenről. Kellett. Mindannyiunknak, szerintem.
Kis nyomakodás a kordonig. Elbeszélgettük az időt... De ez nem kérdés, hogy így a volt a jó.
Első sor, első sorok.
Diáék. Beszélgetés.
Még világos van és megnyitó beszéd... (Megjegyzem: talán kicsit későbbre, mondjuk 9 órára kellett volna a kezdést hirdetni. Pontosan azért, mert a világosság eleinte kicsit rontotta az illúziót.)
Aztán Mondd, Te kit választanál... Ugyanazt váltja ki, mint két évvel, 27 vagy hány évvel ezelőtt... De mégis más... A pár nappal ezelőtti Mondd, Te kit választanál is benne van...
És indul...
És innentől az van, ami a színpadon történik... Áthallások viszont vannak.
Villanásokat szeretnék csak fölidézni... Az egészet, lehetetlen.
Erőszakkal térdre kényszerített magyarok keresztelése... Asztrik keresztel. Hiszi, hogy így a helyes.
Gizella érkezik, Sarolt mosolyogva int, milyen asszonyt szereztünk Neked, fiam... Koppány: Öcsi, le a kalappal mozdulata... és az első kézfogás, amely gesztusnak utána rengeteg jelentősége lesz még. Koppány áll, kihúzott gerinccel, a fejedelmi család tagjaként. Már itt konspirál Torda és Laborc. Réka elszalad az új rokon bemutatása elől. Koppány: fejet hajtok a családfő előtt, mert a lányom vétett. De ez a főhajtás sem megalázkodás.
Oly távol... - a nem én akartam, nem én választottalak,de azt akarom, hogy jó legyen belőle. Nagyon jól szól. A Gyarló az ember, hozza a megszokott humort, a Nem vagyunk még hozzád méltók az áhítatot, A Laborc, Réka duett mögötti színészi játék Réka dacos hitét, Laborc fanatizmusát, majd a Nem kell még fokozza ezt a fanatizmust, szinte az őrületig.
Géza halála,temetése
Ott már feszülnek és robbannak is az indulatok. Érdekes, először vettem észre, hogy a háttérben az asszonyok, közrefogva a lelkileg teljesen megsemmisült Rékát, tőrt rántanak, majd a De pacem domine-nél lehorgasztott fejjel dugják vissza az övükbe.
Hisz István és Koppány összecsapása bár kettejükre tartozik, de egy nemzetet érint. Már látszik a testvérháború árnya. Parancsolóan int Sarolt, hogy intézd el, fiam! Ennek a rendezésnek az egyik vitathatatlan előnye a háttérben zajló, néma színészi játékok. Erre nagyon jó példa Sarolt és Koppány szempárbaja. Egyszerűen nem lehet nem észrevenni, bármi is zajlik a színpad előterében. Ez a néma harc számomra mindig az előadás nagy pillanata. Két kemény akaratú ember, két politikus között feszül az ellentét. Koppány már itt is vezér, míg István még nem. Sarolt, az aki a hatalmat akarja, gyakorolja. És míg István szinte könyörög Koppánynak, Koppány a jogos trónkövetelő indulatával énekli, hogy "Ősi joggal engem illet Géza trónja, Árpád vére, hej" Kemény ám ez a hej! Nagyon jól szólt ez a duett. A színészi játékról nem is beszélve. Már-már kirobban a harc. De mégis, a már említett gesztussal összecsapnak a kezek. És mindenki a saját táborát tartja vissza.
Itt még van remény a békére...
A regősök énekét Sarolt az új rend elleni támadásként, árulásként értékeli, kiadja a parancsot a regősök elfogására. Laborc érkezik, előkerül szintén az "ősi jog". (Ami tényleg bevett szokásjogi gyakorlat volt. Mármint, hogy az özvegyet feleségül veszi az örökös, ezzel biztosítva az özvegy és esetleges gyermekei megélhetését és egyben saját, új családfői pozícióját)
Sarolt gúnyosan mosolyog, Laborc nem veszi észre a gúnyt, egyre fölényesebb, mígnem Sarolt kitör... Laborcot elfogják. Akinek az arcjátéka a félelmen kívül a nem értemet is tükrözi.
A korrupt, romlott magyar urak megzavarják Gizella és István pásztoróráját. Abcug, Koppány...
A következő momentum, ami bizonyítja, hogy itt még Sarolt az uralkodó, az István, fiam... Gizella fájó szívvel távozik, hisz ahogy anyuci megjelenik, onnantól csak anyuci számít...
Laborc kivégzését sem István rendeli el. Sarolt dönt. Igaz, hogy István könyörög, hogy mit is csináljak? Sarolt anya. Mint az édes fiam hangzása bizonyítja.
Laborcot kivégzik Sarolt utasítására, aki ekkor már ismét nem anya, hanem politikus, aki tanítandó a fiát szembefordítja a látvánnyal... Mást, itt e nép, meg nem ért...
Gizella Kecskeméten, hús-vér asszonnyá vált. Az Unom a politikát alatt látszik az arcán a gondolat, ahogy elnézi a szeretkezőket, hogy István velem miért nem...
Fejedelemmé választják Istvánt, Asztrik ünnepélyes főpapisággal adja át a kardot.
Réka, Réka... akinél nem tudom, hogy amint énekli az Oly távolt a mennyei vagy a földi uralkodóra gondol. Vagy is-is?
Itt nem voltak felvonások, egyben ment le a darab. Egy percre nem tört meg a varázs.
Máris Koppány táborában vagyunk.
"Magyarok! Férfiak és asszonyok! Hallgassátok Koppány vezért!" És megszólal a Szállj fel... Hát ez valami eszméletlen volt! Gyújtó, lázító, keserves, emelkedett... És itt is az arc- és testbeszédet is egyszerűen figyelni kellett. A táncosok is pogány-tábor, a közönség is. De a becsukott szem, az ég felé fordított arc, a színészi játék kifejezi, hogy én hiszem, hogy együtt sikerülhet... Még az is, ami reménytelennek látszik...
Asszonyos jelenet a szokásos módon jó volt.
Visszatérve: a színészi játékot egyszerűen nem lehetett nem figyelni az Abcug Istvánnál is. Az arcot, ahogy figyel, majd egyre jobban undorodik és robban... Félelmetesen.
Torda konspirál. "Minden eszköz, mely a trónra Téged juttat, elfogadható, mert szent a cél..." És ő tényleg hiszi, hogy a győzelemért minden eszközt meg lehet és meg kell ragadni. De ez nem Koppány... Koppány, mint ember igazán a Szemtől szemben... Itt elszakadt a gát... Repül a lándzsa és törik.Mint ahogy később a szék fog. Kikapja a két táncost... Amiben én hiszek, azért mindent, akár önmagam is, de becstelen eszközöket, nem... Tordával ellentétben kiáltja, "Szemtől szemben így kívánja tisztességünk, a becsület mindennél többet ér..." És a " büszke népünk idegen idegen hatalmat nem tűr, igazságunk, győzni fog, ne félj!" Az ott. Akkor és ott... Az ember tudja, hogy az igazság nem mindig győz, vagy legalábbis nem azonnal. De föladni nem szabad.
"Menj, hát és tudd meg az istenek szándékát!" Ez a Koppány nem a tanácsadók által irányított Koppány. Ez a Koppány utasít. Még a táltost is.
Jön a szertartás, a keresztény szertartások után a pogány. "Áldozatunk fogadjátok!"
Nap fénye világosságot, Hold fénye teljességet... Révület.
Koppány a jövőt akarja látni... Közben a néző szeme ide- odavillan... Mindent be akar fogadni... A Táltosasszonyt, a táncosokat, a táncoslányt, a hangokat. A varázslatos, pogány szertartást... A néző is belerévül abba a ritmusba, ütembe, szavakba... És hiszi... Közben Koppányt nézi, ahogy megy a tállal a kezében őt csalogató táltoslány után... Koppány a mákonyitallal látni akarja a jövőt... Megissza, elesik
Jön a látomás.
Koppány éledezik. Réka-Koppány kettőse... "Jó Atyám, álmodtam múlt éjszakán..."
Az aggódó gyermek, aki nemcsak az apjáért aggódik, hanem a sok árván maradt lányért is és még sok mindenért... "békét keress, hisz volt már elég áldozat"
és csattan "nincs visszaút, hisz István már a harcra készül, idegeneket hív, magyarok ellen segítségül..." Fáj... A hang, a dal, az arcjáték. Ő is aggódik a lányáért is. Érti a lánya aggódását, érti a békevágyát... Miért próbál magyarázni? Majd mégis, miért löki el Rékát? Mert a tehetetlen düh... Akartam, akarok valamit, ami fontos... De bizonyos szint után tehetetlen vagyok, bár mindent megtettem és megteszek... Réka fájdalmas arca. A szeretett férfi, a szeretett apa, a hit, ami az övé, nem az apjáé... Minden összecsap.
Kecskeméten a legszívszorítóbb pillanatok közé tartozott az Elkésett békevágy... Ahogy szólt az a " ... kényszerpályán a világ... "
Közben István megpróbálja, még egyszer, utoljára... Talán először önmagaként és nem az anyja kreatúrájaként... Koppány, a saját véleménye, meggyőződése szerint nem választhat más utat. Még ha tudja is, hogy nem nyerhet és tudatosan vállalja a sorsát...
Itt jön a következő olyan jelenet... A véres kardot hoztam...Koppány, aki teljesen tisztában van azzal, hogy mit vállalt,ésszel tudja, hogy nem győzhet,mégis érzelmileg elkezd hinni... Hogy győzhet, győzhetünk... Nem, ő. Az amiben hisz. Ezt csak pár gesztus mutatja... Az ökölbe szorított kezek kinyílnak... Az arc ellazul... Mégis... nem adjuk föl... Aztán röppen a háló. A becsületes embert, a tisztességtelenség hálója bénítja meg. És akik küzdenek, nem tudják már nincs kiért. A korrupt magyar urak kezéből röppent a háló. És a "mulatságos" magyar urak egyszerre valóságossá válnak. Annak a mentalitásnak a jelképévé, és már nem poén szinten, akik a tisztességet is elveszejtik a saját gazdagodásuk érdekében. És harcolnak a koppányisták és az istvánisták... Pedig István és Koppány célja nem volt más, mint " magyarságunk megőrizzem" Az utat másként látták, de a cél nem volt más. S harcok, aminek nincsenek nyertesei, legfeljebb győztesei. Amik miatt szétforgácsolódunk. És közben azok nevetnek a markukba, akik a széthúzásból profitálnak.
A krónikás... Igenis nekem a Gyászba öltözött csillagom nem egyszerűen erről a darabról szól. Hanem a Muhi pusztáról, Mohácsról, Segesvárról... És még rengeteg mindenről.
És Kecskeméten jött a darabnak egy olyan része, ami megint szívbe markolt
Asztrik.
Ahogy a falhoz hajtja a fejét... Én nem erről beszéltem, nem ezt akartam, nem ez az én hitem.
Már hallatszik az Úrnak adj hálát..
Közben a rabszíjon vezetett foglyok felé kinyújtja a kezét...
Vajon a vesztesek s épp olyan hálásak az Úrnak, mint a győztesek?
És a győztesek könnyen kezelik azt a rengeteg szenvedést amit a győzelmük okozott?
Győzelmi buli
Szerencsére nem voltak lufik.
És az az Asztrik, aki az előbb egy ember belső vívódását, az elvei győzelmének pusztító eredménye miatti lelkiismeret furdalását mutatta meg, most "eljátssza az itt a király, hol a király?" jelenetet. Humor, a javából.
Következik a pont, mikor István először tépi ki a kezét anyuci szorításából, majd szembesül azzal, hogy nevében milyen aljasságokat követtek el...
Sarolt arca... mi? ez a kisfiú önállóan dönt?
Közben jön Réka, aki könyörög. "Halott Atyám, add ki nékem.." Egy olyan bátorság, a szeretet bátorsága, ami azt eredményezi, hogy belemegyek az oroszlánbarlangba is, azért aki fontos... Gizella féltékenysége, Sarolt fokozódó dühe.
És itt jön a pillanat, ami mindig meggyötör. A felpeckelt szájú, a hátrakötött kezű Koppányt bevezetik. Fogságában is méltóságteljes. Legyőzték, de nem törték meg. A lánya védelmére mozdul, még megkötözve is. Szinte azt várja az ember, hogy szétrobbantja a karjait leszorító köteleket.
Most István robban... Röpül a teríték. Itt már az uralkodó utasít. "Hagyjatok magamra..."
Tabló.
Háttérben a halk zene... És jön a család, Torda és Laborc, jönnek az élők és halottak... Bejön Koppány is. Megáll. Ismét az a bizonyos kézfogás. Megáll kinyújtott kézzel és csak a szemek, az arcok beszélnek...
Oly távol vagy... István gyötrődése, Gizella a jövővel a karjában.
Csak István és Koppány marad a színpadon. Nincs körözés. Ez sokkal jobb, kifejezőbb. István zaklatottan jár fel és alá. Koppány áll, egyenesen, rendíthetetlenül, rezzenéstelen arccal. Csak a szemével követi Istvánt. Megint csak az arcok, a szemek, a gesztusok beszélnek. De többet mondanak a kimondott szavaknál.
Koppány maga indul el. Már csak ez az eszköze maradt az igazának a bizonyítására. Hogy ezt is vállalja.
De a végső döntést Istvánnak kell meghozni. Lehet, hogy hülyeségnek hangzik, de ilyenkor mindig reménykedem. Hogy István nem úgy fog inteni. A kivégzés helyett a szabadságot adja meg Koppánynak és az a nagyformátumú államférfi, aki a kezdetektől Koppány és az akivé István lett, összefog és a kettőjük elveiből egyesítik ami a magyarság javát szolgálja... Ábránd, persze... Hisz bár az alapvető cél mindkettőjüknél a magyarság megőrzése, de az út annyira más... Én ilyenkor mégis mindig ezt remélem.
De István int. Nagyon nehezen, roskadozva a saját döntésének súlya alatt, de mégis meghozza azt döntést...
Glória, koronázás.
Asztrik kezében a koronázási jelvények.
Felkelt a napunk, Himnusz.
És ismét a kézfogás. Nem egyszerűen a megbocsájtás gesztusa, hanem a megbékélésé, a szövetségé. Tedd a dolgod! Hisz a végcélunk ugyanaz volt!
Nem szégyellem, sírtam. Megint. Nem egyedül. Sokan voltunk így.
Vastaps. Jó közönség volt a kecskeméti.
Újra a Felkelt a napunk... Ők a színpadon, mi az első sorokban összekapaszkodva, egyszerre mozogva... Ahogy ez már két éve természetes...
De jó lenne, ha erre még sokszor lenne lehetőségünk!
Még annyit, hogy itt minden figura emberré válik. A háttérben zajló néma színészi játékok is mindig tudnak újat mutatni.
És a kistelki ismerőseim reakciója magáért beszél. Egyet idézek:
Pálma! Köszi, hogy szóltál! Fantasztikus élmény volt! Mikor és hol lesznek legközelebb?
Jó lenne, ha nem Szekszárd és Ópusztaszer lennének az utolsók. Sok embernek meg kellene még nézni. És természetesen nekünk is. Még sokszor. Van, ami megunhatatlan. Mert mindig hat!
Nem is sejtettem, hogy Kecskemétről írni fogok, hiszen azt gondoltam, már mindent megírtunk az IAk-ról, de most egyszerűen muszáj. Előre szeretném bocsájtani, nem színikritika következik, nem nagyesszé :)Érzések, impressziók. Elsődlegesen nem a dalokról akarok beszélni, ezt már sokszor megtettük. Erről csak annyit, hogy most még a megszokottnál is jobban szóltak. Inkább a színészi játékról. Mert az volt, de milyen jó volt!!!!
Szóval jött végre Kecskemét... Az elvonási tünetek megszűntek, bár tudom, hogy nem sok idő és visszatérnek... A kecskeméti előadás után, pláne...
De kezdjük az előzményekkel. Jöttek a lányok, beszélgettünk, nevettünk. Már nagyon hiányoztak. Át Kecskemétre. Hangbeállásra érkeztünk. Hallgattuk, néztük, sétáltunk...
Aztán elkezdtünk beszélgetni. Nemcsak mi négyen. Többen. Sok mindenről. Kellett. Mindannyiunknak, szerintem.
Kis nyomakodás a kordonig. Elbeszélgettük az időt... De ez nem kérdés, hogy így a volt a jó.
Első sor, első sorok.
Diáék. Beszélgetés.
Még világos van és megnyitó beszéd... (Megjegyzem: talán kicsit későbbre, mondjuk 9 órára kellett volna a kezdést hirdetni. Pontosan azért, mert a világosság eleinte kicsit rontotta az illúziót.)
Aztán Mondd, Te kit választanál... Ugyanazt váltja ki, mint két évvel, 27 vagy hány évvel ezelőtt... De mégis más... A pár nappal ezelőtti Mondd, Te kit választanál is benne van...
És indul...
És innentől az van, ami a színpadon történik... Áthallások viszont vannak.
Villanásokat szeretnék csak fölidézni... Az egészet, lehetetlen.
Erőszakkal térdre kényszerített magyarok keresztelése... Asztrik keresztel. Hiszi, hogy így a helyes.
Gizella érkezik, Sarolt mosolyogva int, milyen asszonyt szereztünk Neked, fiam... Koppány: Öcsi, le a kalappal mozdulata... és az első kézfogás, amely gesztusnak utána rengeteg jelentősége lesz még. Koppány áll, kihúzott gerinccel, a fejedelmi család tagjaként. Már itt konspirál Torda és Laborc. Réka elszalad az új rokon bemutatása elől. Koppány: fejet hajtok a családfő előtt, mert a lányom vétett. De ez a főhajtás sem megalázkodás.
Oly távol... - a nem én akartam, nem én választottalak,de azt akarom, hogy jó legyen belőle. Nagyon jól szól. A Gyarló az ember, hozza a megszokott humort, a Nem vagyunk még hozzád méltók az áhítatot, A Laborc, Réka duett mögötti színészi játék Réka dacos hitét, Laborc fanatizmusát, majd a Nem kell még fokozza ezt a fanatizmust, szinte az őrületig.
Géza halála,temetése
Ott már feszülnek és robbannak is az indulatok. Érdekes, először vettem észre, hogy a háttérben az asszonyok, közrefogva a lelkileg teljesen megsemmisült Rékát, tőrt rántanak, majd a De pacem domine-nél lehorgasztott fejjel dugják vissza az övükbe.
Hisz István és Koppány összecsapása bár kettejükre tartozik, de egy nemzetet érint. Már látszik a testvérháború árnya. Parancsolóan int Sarolt, hogy intézd el, fiam! Ennek a rendezésnek az egyik vitathatatlan előnye a háttérben zajló, néma színészi játékok. Erre nagyon jó példa Sarolt és Koppány szempárbaja. Egyszerűen nem lehet nem észrevenni, bármi is zajlik a színpad előterében. Ez a néma harc számomra mindig az előadás nagy pillanata. Két kemény akaratú ember, két politikus között feszül az ellentét. Koppány már itt is vezér, míg István még nem. Sarolt, az aki a hatalmat akarja, gyakorolja. És míg István szinte könyörög Koppánynak, Koppány a jogos trónkövetelő indulatával énekli, hogy "Ősi joggal engem illet Géza trónja, Árpád vére, hej" Kemény ám ez a hej! Nagyon jól szólt ez a duett. A színészi játékról nem is beszélve. Már-már kirobban a harc. De mégis, a már említett gesztussal összecsapnak a kezek. És mindenki a saját táborát tartja vissza.
Itt még van remény a békére...
A regősök énekét Sarolt az új rend elleni támadásként, árulásként értékeli, kiadja a parancsot a regősök elfogására. Laborc érkezik, előkerül szintén az "ősi jog". (Ami tényleg bevett szokásjogi gyakorlat volt. Mármint, hogy az özvegyet feleségül veszi az örökös, ezzel biztosítva az özvegy és esetleges gyermekei megélhetését és egyben saját, új családfői pozícióját)
Sarolt gúnyosan mosolyog, Laborc nem veszi észre a gúnyt, egyre fölényesebb, mígnem Sarolt kitör... Laborcot elfogják. Akinek az arcjátéka a félelmen kívül a nem értemet is tükrözi.
A korrupt, romlott magyar urak megzavarják Gizella és István pásztoróráját. Abcug, Koppány...
A következő momentum, ami bizonyítja, hogy itt még Sarolt az uralkodó, az István, fiam... Gizella fájó szívvel távozik, hisz ahogy anyuci megjelenik, onnantól csak anyuci számít...
Laborc kivégzését sem István rendeli el. Sarolt dönt. Igaz, hogy István könyörög, hogy mit is csináljak? Sarolt anya. Mint az édes fiam hangzása bizonyítja.
Laborcot kivégzik Sarolt utasítására, aki ekkor már ismét nem anya, hanem politikus, aki tanítandó a fiát szembefordítja a látvánnyal... Mást, itt e nép, meg nem ért...
Gizella Kecskeméten, hús-vér asszonnyá vált. Az Unom a politikát alatt látszik az arcán a gondolat, ahogy elnézi a szeretkezőket, hogy István velem miért nem...
Fejedelemmé választják Istvánt, Asztrik ünnepélyes főpapisággal adja át a kardot.
Réka, Réka... akinél nem tudom, hogy amint énekli az Oly távolt a mennyei vagy a földi uralkodóra gondol. Vagy is-is?
Itt nem voltak felvonások, egyben ment le a darab. Egy percre nem tört meg a varázs.
Máris Koppány táborában vagyunk.
"Magyarok! Férfiak és asszonyok! Hallgassátok Koppány vezért!" És megszólal a Szállj fel... Hát ez valami eszméletlen volt! Gyújtó, lázító, keserves, emelkedett... És itt is az arc- és testbeszédet is egyszerűen figyelni kellett. A táncosok is pogány-tábor, a közönség is. De a becsukott szem, az ég felé fordított arc, a színészi játék kifejezi, hogy én hiszem, hogy együtt sikerülhet... Még az is, ami reménytelennek látszik...
Asszonyos jelenet a szokásos módon jó volt.
Visszatérve: a színészi játékot egyszerűen nem lehetett nem figyelni az Abcug Istvánnál is. Az arcot, ahogy figyel, majd egyre jobban undorodik és robban... Félelmetesen.
Torda konspirál. "Minden eszköz, mely a trónra Téged juttat, elfogadható, mert szent a cél..." És ő tényleg hiszi, hogy a győzelemért minden eszközt meg lehet és meg kell ragadni. De ez nem Koppány... Koppány, mint ember igazán a Szemtől szemben... Itt elszakadt a gát... Repül a lándzsa és törik.Mint ahogy később a szék fog. Kikapja a két táncost... Amiben én hiszek, azért mindent, akár önmagam is, de becstelen eszközöket, nem... Tordával ellentétben kiáltja, "Szemtől szemben így kívánja tisztességünk, a becsület mindennél többet ér..." És a " büszke népünk idegen idegen hatalmat nem tűr, igazságunk, győzni fog, ne félj!" Az ott. Akkor és ott... Az ember tudja, hogy az igazság nem mindig győz, vagy legalábbis nem azonnal. De föladni nem szabad.
"Menj, hát és tudd meg az istenek szándékát!" Ez a Koppány nem a tanácsadók által irányított Koppány. Ez a Koppány utasít. Még a táltost is.
Jön a szertartás, a keresztény szertartások után a pogány. "Áldozatunk fogadjátok!"
Nap fénye világosságot, Hold fénye teljességet... Révület.
Koppány a jövőt akarja látni... Közben a néző szeme ide- odavillan... Mindent be akar fogadni... A Táltosasszonyt, a táncosokat, a táncoslányt, a hangokat. A varázslatos, pogány szertartást... A néző is belerévül abba a ritmusba, ütembe, szavakba... És hiszi... Közben Koppányt nézi, ahogy megy a tállal a kezében őt csalogató táltoslány után... Koppány a mákonyitallal látni akarja a jövőt... Megissza, elesik
Jön a látomás.
Koppány éledezik. Réka-Koppány kettőse... "Jó Atyám, álmodtam múlt éjszakán..."
Az aggódó gyermek, aki nemcsak az apjáért aggódik, hanem a sok árván maradt lányért is és még sok mindenért... "békét keress, hisz volt már elég áldozat"
és csattan "nincs visszaút, hisz István már a harcra készül, idegeneket hív, magyarok ellen segítségül..." Fáj... A hang, a dal, az arcjáték. Ő is aggódik a lányáért is. Érti a lánya aggódását, érti a békevágyát... Miért próbál magyarázni? Majd mégis, miért löki el Rékát? Mert a tehetetlen düh... Akartam, akarok valamit, ami fontos... De bizonyos szint után tehetetlen vagyok, bár mindent megtettem és megteszek... Réka fájdalmas arca. A szeretett férfi, a szeretett apa, a hit, ami az övé, nem az apjáé... Minden összecsap.
Kecskeméten a legszívszorítóbb pillanatok közé tartozott az Elkésett békevágy... Ahogy szólt az a " ... kényszerpályán a világ... "
Közben István megpróbálja, még egyszer, utoljára... Talán először önmagaként és nem az anyja kreatúrájaként... Koppány, a saját véleménye, meggyőződése szerint nem választhat más utat. Még ha tudja is, hogy nem nyerhet és tudatosan vállalja a sorsát...
Itt jön a következő olyan jelenet... A véres kardot hoztam...Koppány, aki teljesen tisztában van azzal, hogy mit vállalt,ésszel tudja, hogy nem győzhet,mégis érzelmileg elkezd hinni... Hogy győzhet, győzhetünk... Nem, ő. Az amiben hisz. Ezt csak pár gesztus mutatja... Az ökölbe szorított kezek kinyílnak... Az arc ellazul... Mégis... nem adjuk föl... Aztán röppen a háló. A becsületes embert, a tisztességtelenség hálója bénítja meg. És akik küzdenek, nem tudják már nincs kiért. A korrupt magyar urak kezéből röppent a háló. És a "mulatságos" magyar urak egyszerre valóságossá válnak. Annak a mentalitásnak a jelképévé, és már nem poén szinten, akik a tisztességet is elveszejtik a saját gazdagodásuk érdekében. És harcolnak a koppányisták és az istvánisták... Pedig István és Koppány célja nem volt más, mint " magyarságunk megőrizzem" Az utat másként látták, de a cél nem volt más. S harcok, aminek nincsenek nyertesei, legfeljebb győztesei. Amik miatt szétforgácsolódunk. És közben azok nevetnek a markukba, akik a széthúzásból profitálnak.
A krónikás... Igenis nekem a Gyászba öltözött csillagom nem egyszerűen erről a darabról szól. Hanem a Muhi pusztáról, Mohácsról, Segesvárról... És még rengeteg mindenről.
És Kecskeméten jött a darabnak egy olyan része, ami megint szívbe markolt
Asztrik.
Ahogy a falhoz hajtja a fejét... Én nem erről beszéltem, nem ezt akartam, nem ez az én hitem.
Már hallatszik az Úrnak adj hálát..
Közben a rabszíjon vezetett foglyok felé kinyújtja a kezét...
Vajon a vesztesek s épp olyan hálásak az Úrnak, mint a győztesek?
És a győztesek könnyen kezelik azt a rengeteg szenvedést amit a győzelmük okozott?
Győzelmi buli
Szerencsére nem voltak lufik.
És az az Asztrik, aki az előbb egy ember belső vívódását, az elvei győzelmének pusztító eredménye miatti lelkiismeret furdalását mutatta meg, most "eljátssza az itt a király, hol a király?" jelenetet. Humor, a javából.
Következik a pont, mikor István először tépi ki a kezét anyuci szorításából, majd szembesül azzal, hogy nevében milyen aljasságokat követtek el...
Sarolt arca... mi? ez a kisfiú önállóan dönt?
Közben jön Réka, aki könyörög. "Halott Atyám, add ki nékem.." Egy olyan bátorság, a szeretet bátorsága, ami azt eredményezi, hogy belemegyek az oroszlánbarlangba is, azért aki fontos... Gizella féltékenysége, Sarolt fokozódó dühe.
És itt jön a pillanat, ami mindig meggyötör. A felpeckelt szájú, a hátrakötött kezű Koppányt bevezetik. Fogságában is méltóságteljes. Legyőzték, de nem törték meg. A lánya védelmére mozdul, még megkötözve is. Szinte azt várja az ember, hogy szétrobbantja a karjait leszorító köteleket.
Most István robban... Röpül a teríték. Itt már az uralkodó utasít. "Hagyjatok magamra..."
Tabló.
Háttérben a halk zene... És jön a család, Torda és Laborc, jönnek az élők és halottak... Bejön Koppány is. Megáll. Ismét az a bizonyos kézfogás. Megáll kinyújtott kézzel és csak a szemek, az arcok beszélnek...
Oly távol vagy... István gyötrődése, Gizella a jövővel a karjában.
Csak István és Koppány marad a színpadon. Nincs körözés. Ez sokkal jobb, kifejezőbb. István zaklatottan jár fel és alá. Koppány áll, egyenesen, rendíthetetlenül, rezzenéstelen arccal. Csak a szemével követi Istvánt. Megint csak az arcok, a szemek, a gesztusok beszélnek. De többet mondanak a kimondott szavaknál.
Koppány maga indul el. Már csak ez az eszköze maradt az igazának a bizonyítására. Hogy ezt is vállalja.
De a végső döntést Istvánnak kell meghozni. Lehet, hogy hülyeségnek hangzik, de ilyenkor mindig reménykedem. Hogy István nem úgy fog inteni. A kivégzés helyett a szabadságot adja meg Koppánynak és az a nagyformátumú államférfi, aki a kezdetektől Koppány és az akivé István lett, összefog és a kettőjük elveiből egyesítik ami a magyarság javát szolgálja... Ábránd, persze... Hisz bár az alapvető cél mindkettőjüknél a magyarság megőrzése, de az út annyira más... Én ilyenkor mégis mindig ezt remélem.
De István int. Nagyon nehezen, roskadozva a saját döntésének súlya alatt, de mégis meghozza azt döntést...
Glória, koronázás.
Asztrik kezében a koronázási jelvények.
Felkelt a napunk, Himnusz.
És ismét a kézfogás. Nem egyszerűen a megbocsájtás gesztusa, hanem a megbékélésé, a szövetségé. Tedd a dolgod! Hisz a végcélunk ugyanaz volt!
Nem szégyellem, sírtam. Megint. Nem egyedül. Sokan voltunk így.
Vastaps. Jó közönség volt a kecskeméti.
Újra a Felkelt a napunk... Ők a színpadon, mi az első sorokban összekapaszkodva, egyszerre mozogva... Ahogy ez már két éve természetes...
De jó lenne, ha erre még sokszor lenne lehetőségünk!
Még annyit, hogy itt minden figura emberré válik. A háttérben zajló néma színészi játékok is mindig tudnak újat mutatni.
És a kistelki ismerőseim reakciója magáért beszél. Egyet idézek:
Pálma! Köszi, hogy szóltál! Fantasztikus élmény volt! Mikor és hol lesznek legközelebb?
Jó lenne, ha nem Szekszárd és Ópusztaszer lennének az utolsók. Sok embernek meg kellene még nézni. És természetesen nekünk is. Még sokszor. Van, ami megunhatatlan. Mert mindig hat!
2010. június 15., kedd
Kisteleki fellépés
Készül az ígért kecskeméti beszámoló. Még ízlelgetem, alakítgatom.
Annyit előre: fantasztikus előadás volt. Az egyik legjobb, amit láttam. Pedig láttam egy párat. És még szeretnék nagyon sokat!
És most jöjjön a hír:
2010. augusztus 20.-án 11.30-kor Kisteleken a Szent István napi ünnepségsorozat és szoboravató keretében kerül sor Vadkerti Imre fellépésére. Imi egy kb. 40 perces műsort ad!
Nagyon-nagyon örülök! Mindenkit szeretettel várunk Kistelekre!
Annyit előre: fantasztikus előadás volt. Az egyik legjobb, amit láttam. Pedig láttam egy párat. És még szeretnék nagyon sokat!
És most jöjjön a hír:
2010. augusztus 20.-án 11.30-kor Kisteleken a Szent István napi ünnepségsorozat és szoboravató keretében kerül sor Vadkerti Imre fellépésére. Imi egy kb. 40 perces műsort ad!
Nagyon-nagyon örülök! Mindenkit szeretettel várunk Kistelekre!
2010. május 30., vasárnap
Czéh Lonka: 2010-ben is István, a király
Ebben az évben ünnepli 1000 éves történetiségét Mosonmagyaróvár, ez a Győr-Moson- Sopron megyei város. Az ünnepségsorozat nagyon várt része volt a május 28-án, a város főterén előadott István, a király előadás. Pénteken délután már az utcalezárás miatt a főtéren meleg, napsütéses időben sétálgathatott, nézelődhetett a város apraja - nagyja, és az idelátogatók. Pestről indulva, az elmúlt napok rossz időjárásához alkalmazkodva kiskabáttal, váltócipővel, esernyővel felfegyverkezve az előadás kezdete előtt 4 órával sikerült megérkezni. Kellemes séta után meg is találtuk a nagy színpadot, ahol már állt a díszlet, és a kordonok. Barátokkal, ismerősökkel ácsorogtunk, és támaszkodtunk nagy beszélgetés közepette. Azt is ötleteltük, milyen módon is jutunk majd be az elkerített ülőhelyekhez. Ugyanilyen békésen beszélgettek a darab szereplői is, a színpad mellett, egy fa árnyékában. Kellemes, lusta nyári péntek délután, amikor is mindenki tudja, hogy pár óra múlva nagy érzelmek kavarognak majd a lelkekben.
Előadás előtt nem sokkal a szervezők bejelentik, hogy az ülőhelyeket azoknak tartják fenn, akik valamilyen okból hátrányos helyzetűek. Betegek, öregek, kismamák, gyerekesek. Azért óhatatlan, hogy az ember ne kezdjen el morfondírozni a felsorolt csoportok valós hátrányos helyzetén, holott tudjuk, itt nem erről beszélnek, itt egy rosszul megfogalmazott mondatról van szó. Lényeg, hogy értjük, és kordonnyitás után próbáljuk engedni az ülőhelyre szorulókat a székekhez. Természetesen ez nem megy vita nélkül. Már kezdődnie kellene, de még a székcsata folyik. A biztonsági őr nem hiszi először, hogyha azt szeretné megvárni, hogy az idősek a tőlünk több száz méterre lévő kis színpadtól ideérjenek, miután átverekedték magukat a tömör emberfalon, és leüljenek, akkor nyugodtan módosítsa az előadás kezdetét éjfélre. Minimum. Egyszer csak csoda történt, és mi, akik órák óta álltunk a korláthoz ragadva, benn találjuk magunkat a székek között. Először csak hárman, azonnali lelkiismeret furdalásom támad, én inkább visszamegyek.. de akkor látom, a többiek is bebocsátást nyertek. Nem egymás mellett, de egymás közelségében ülünk.. jó ez így, hisz Istvánt mégis csak így jó nézni.. olyanokkal, akik közel ugyanazt gondolják, és érzik..
És már kezdődik is..az év első IAK előadása. Jönnek a fiatalok, nézelődnek, majd " Mondd, te kit választanál.. " de jó újra hallani élőben. És az előadás megy a maga útján, eleinte előfordulnak hangosítási problémák, porthibák, de a pillanat elmúlik, és robog tovább a darab. Nyilván néha szövegtévesztés, előfordul. Egyszer csak, a következőt hallom.. " tízezer jó harcos választ meg engem, ha kell.. " jé, ez új..:) de azóta is ízlelgetem, és azt kell mondjam, ha ezt lehet, tőlem maradhatnak a jó harcosok, jobban hangzik, mint a fegyveresek...
S megyünk tovább.. mindenki jól énekel, bár előtte beszélgetve azért tudjuk, nem frissek és kipihentek, hiszen több színházban próbálnak, fellépnek, koncerteznek.. de az IAK azért mégis doppingszer mindenkinek. Az előadás alatt minden olyan jelenetet, amely államisághoz, Istvánhoz , nagy nemzethez köthető, a közönség megéljenez, hurrával kísér. Hiába nagy remények évét éljük..
A darab a végéhez közeledik.. érdekes, reszketek, pedig nem fázom, meg is döbbenek, még mindig ekkora hatással van rám az István? Jót mosolygok most ezen, de így kell lennie..és a végén újra a nemzet megvédésének, az államalapításnak minden súlya alatt összeroskadó király, majd a megbékélés gesztusa, amely nem csak megbocsájtás, de az Istvánba vetett hit és bizalom mozdulata is.. csináld, tedd, ami a dolgod... és a közös meghajlás. A Himnusz, a közös ének, a taps. és többfelé könnyek..
Jó volt, jók voltak. Boldog, fiatal, majd nagy dolgokkal szembesülő, és az élet harcaiban erősödő István, első perctől erős, uralkodásra termett Koppány, aki még mindig szereti asszonyait, és még mindig vívja harcát önmagával is, majd elbukik.. de bukása nem megaláztatás.. szelleme, szellemük ma is velünk él.
Erős, erőszakos Sarolt, bájos, szeretetre vágyó Gizella, aki Imre herceggel a karjában az életet hozza a harcok után.. Réka, aki most is dacos, aki küzd az igazáért, aki reménytelenül szereti álmai férfiját, és aki látja az utat, de ereje eddig terjed.. Torda, aki ezen az estén visszafogottabb, és így elgondolkodtatóbb, párja a táltosasszony, aki megint babonáz, Laborc, aki kellően tenyérbemászó, az asszonyok, akik ma is bűvölik párjukat, és forróságot hoznak a hideg estében. És Astrik, aki nem csupán a mindenek felett álló követe, és ezzel együtt megközelíthetetlen lény, hanem ember is. Ember aki megborzad attól, ami történt, a szenvedéstöl, a harcoktól, a fájdalomtól. Így jó, így emberi, és így keresztény.
A magyar urak, a lovagok mind mind végzik feladatukat, miközben a krónikás feljegyzését végzi.
Nem gondolom, hogy ki tudja hanyadik felvételt kellene itt mutatni,. mint ahogy képet sem lehet már nagyon újat hozni.. annyiszor, de annyiszor fotóztuk már őket..
De a hangulat érzékeltetése miatt talán ezt érdemes megnézni, letölteni erről az oldalról..
http://www.sendspace.com/file/vjrcpy
Előadás előtt nem sokkal a szervezők bejelentik, hogy az ülőhelyeket azoknak tartják fenn, akik valamilyen okból hátrányos helyzetűek. Betegek, öregek, kismamák, gyerekesek. Azért óhatatlan, hogy az ember ne kezdjen el morfondírozni a felsorolt csoportok valós hátrányos helyzetén, holott tudjuk, itt nem erről beszélnek, itt egy rosszul megfogalmazott mondatról van szó. Lényeg, hogy értjük, és kordonnyitás után próbáljuk engedni az ülőhelyre szorulókat a székekhez. Természetesen ez nem megy vita nélkül. Már kezdődnie kellene, de még a székcsata folyik. A biztonsági őr nem hiszi először, hogyha azt szeretné megvárni, hogy az idősek a tőlünk több száz méterre lévő kis színpadtól ideérjenek, miután átverekedték magukat a tömör emberfalon, és leüljenek, akkor nyugodtan módosítsa az előadás kezdetét éjfélre. Minimum. Egyszer csak csoda történt, és mi, akik órák óta álltunk a korláthoz ragadva, benn találjuk magunkat a székek között. Először csak hárman, azonnali lelkiismeret furdalásom támad, én inkább visszamegyek.. de akkor látom, a többiek is bebocsátást nyertek. Nem egymás mellett, de egymás közelségében ülünk.. jó ez így, hisz Istvánt mégis csak így jó nézni.. olyanokkal, akik közel ugyanazt gondolják, és érzik..
És már kezdődik is..az év első IAK előadása. Jönnek a fiatalok, nézelődnek, majd " Mondd, te kit választanál.. " de jó újra hallani élőben. És az előadás megy a maga útján, eleinte előfordulnak hangosítási problémák, porthibák, de a pillanat elmúlik, és robog tovább a darab. Nyilván néha szövegtévesztés, előfordul. Egyszer csak, a következőt hallom.. " tízezer jó harcos választ meg engem, ha kell.. " jé, ez új..:) de azóta is ízlelgetem, és azt kell mondjam, ha ezt lehet, tőlem maradhatnak a jó harcosok, jobban hangzik, mint a fegyveresek...
S megyünk tovább.. mindenki jól énekel, bár előtte beszélgetve azért tudjuk, nem frissek és kipihentek, hiszen több színházban próbálnak, fellépnek, koncerteznek.. de az IAK azért mégis doppingszer mindenkinek. Az előadás alatt minden olyan jelenetet, amely államisághoz, Istvánhoz , nagy nemzethez köthető, a közönség megéljenez, hurrával kísér. Hiába nagy remények évét éljük..
A darab a végéhez közeledik.. érdekes, reszketek, pedig nem fázom, meg is döbbenek, még mindig ekkora hatással van rám az István? Jót mosolygok most ezen, de így kell lennie..és a végén újra a nemzet megvédésének, az államalapításnak minden súlya alatt összeroskadó király, majd a megbékélés gesztusa, amely nem csak megbocsájtás, de az Istvánba vetett hit és bizalom mozdulata is.. csináld, tedd, ami a dolgod... és a közös meghajlás. A Himnusz, a közös ének, a taps. és többfelé könnyek..
Jó volt, jók voltak. Boldog, fiatal, majd nagy dolgokkal szembesülő, és az élet harcaiban erősödő István, első perctől erős, uralkodásra termett Koppány, aki még mindig szereti asszonyait, és még mindig vívja harcát önmagával is, majd elbukik.. de bukása nem megaláztatás.. szelleme, szellemük ma is velünk él.
Erős, erőszakos Sarolt, bájos, szeretetre vágyó Gizella, aki Imre herceggel a karjában az életet hozza a harcok után.. Réka, aki most is dacos, aki küzd az igazáért, aki reménytelenül szereti álmai férfiját, és aki látja az utat, de ereje eddig terjed.. Torda, aki ezen az estén visszafogottabb, és így elgondolkodtatóbb, párja a táltosasszony, aki megint babonáz, Laborc, aki kellően tenyérbemászó, az asszonyok, akik ma is bűvölik párjukat, és forróságot hoznak a hideg estében. És Astrik, aki nem csupán a mindenek felett álló követe, és ezzel együtt megközelíthetetlen lény, hanem ember is. Ember aki megborzad attól, ami történt, a szenvedéstöl, a harcoktól, a fájdalomtól. Így jó, így emberi, és így keresztény.
A magyar urak, a lovagok mind mind végzik feladatukat, miközben a krónikás feljegyzését végzi.
Nem gondolom, hogy ki tudja hanyadik felvételt kellene itt mutatni,. mint ahogy képet sem lehet már nagyon újat hozni.. annyiszor, de annyiszor fotóztuk már őket..
De a hangulat érzékeltetése miatt talán ezt érdemes megnézni, letölteni erről az oldalról..
http://www.sendspace.com/file/vjrcpy
2010. május 20., csütörtök
Czéh Lonka: Apró.. vagy talán nem is apró.. örömeim..
Ez is eljött...:) Az utóbbi hónapokban többször írtam, beszélgettünk Vadkerti Imre fellépésiről, koncertjéről. Mindig kértétek, meséljek.. és én tettem, és teszem ezt boldogan, egyrészt mert szeretek írni, másrészt sokan vannak akik nem jutnak el a koncertekre, és természetesen azért, mert mindig nagy élményben van részem Imit hallgatva. Sokan, sokszor kértetek, reklamáltatok, miért nincs képi vagy hanganyag, miért nem osztom meg veletek felvételeimet. Aki ismer, tudja, hogy " üres kézzel" nem szoktam hazajönni. Viszont tiszteletben tartom, és azt hiszem a kezdetektől eltekintve :) mindig is tiszteletben tartottam azt a kérést, hogy csak olyan anyagot osszak meg, amelyet Imi engedélyez, illetve ő is elégedett vele.
Természetesen igazat kell adjak neki abban, hogy a koncertről készült felvételek nem adják vissza az ottani hangulatot, és a kiragadott pillanatokkal nem lehet érzékeltetni azt a magával ragadó előadásmódot, ami Imi sajátja. Tegnap viszont öröm ért, és boldogan osztom meg veletek, és mindenkivel. :)
Két olyan felvételt is közzétehetek, amely sokunk kedvence. Az első a Fényév távolság, a Padlás című musicalből. Ezt a dalt Imi előadói estjén is énekli, így kicsi csalással olyan képeket válogattam a hanganyag alá, mely ezeken az esteken készült. Remélem, ti is legalább annyira örültök neki, mint én tettem ezt tegnap, és azóta is folyamatosan. MIndkét felvétel a "Hűség hangjai" CD-n hallható, amelyhez hozzájuthattok, ha részt vesztek a Szlovákiában, Felvidéken zajló választási kampány eseményein. Két dalról beszélek, de egyenlőre egy van készen, a youtubera feltöltve, ezt hozom most. A másikat, nem árulom el melyik, :) ahogy elkészül, hozom.
tehát letölthető, megnézhető itt
http://www.youtube.com/watch?v=kbJr4qPaN0c
Fényév távolság.. énekel : Vadkerti Imre
És elkészült a másik is..
Szerintem, nincs köztünk olyan, aki ne ismerné, ne hallgatta volna rongyosra Imi régi CD-jének hallható dalait. Innen ismerem én is a Légy jó mindhaláligból Az élet szép című dalt. Nos, hallgassátok ti is.. összehasonlítható, és hallható mi minden történt az elmúlt több mint egy évtizedben. Ha a régi felvételt szerettük, valószínű az újat még inkább fogjuk.
http://www.youtube.com/watch?v=qLAl1SWLZvI
Az élet szép
Természetesen igazat kell adjak neki abban, hogy a koncertről készült felvételek nem adják vissza az ottani hangulatot, és a kiragadott pillanatokkal nem lehet érzékeltetni azt a magával ragadó előadásmódot, ami Imi sajátja. Tegnap viszont öröm ért, és boldogan osztom meg veletek, és mindenkivel. :)
Két olyan felvételt is közzétehetek, amely sokunk kedvence. Az első a Fényév távolság, a Padlás című musicalből. Ezt a dalt Imi előadói estjén is énekli, így kicsi csalással olyan képeket válogattam a hanganyag alá, mely ezeken az esteken készült. Remélem, ti is legalább annyira örültök neki, mint én tettem ezt tegnap, és azóta is folyamatosan. MIndkét felvétel a "Hűség hangjai" CD-n hallható, amelyhez hozzájuthattok, ha részt vesztek a Szlovákiában, Felvidéken zajló választási kampány eseményein. Két dalról beszélek, de egyenlőre egy van készen, a youtubera feltöltve, ezt hozom most. A másikat, nem árulom el melyik, :) ahogy elkészül, hozom.
tehát letölthető, megnézhető itt
http://www.youtube.com/watch?v=kbJr4qPaN0c
Fényév távolság.. énekel : Vadkerti Imre
És elkészült a másik is..
Szerintem, nincs köztünk olyan, aki ne ismerné, ne hallgatta volna rongyosra Imi régi CD-jének hallható dalait. Innen ismerem én is a Légy jó mindhaláligból Az élet szép című dalt. Nos, hallgassátok ti is.. összehasonlítható, és hallható mi minden történt az elmúlt több mint egy évtizedben. Ha a régi felvételt szerettük, valószínű az újat még inkább fogjuk.
http://www.youtube.com/watch?v=qLAl1SWLZvI
Az élet szép
2010. május 8., szombat
Czéh Lonka: egy koncert nyomában
Azt hiszem, a blog olvasói tisztában vannak azzal, hogy idén tavasszal több helyen lép fel előadói estjével Vadkerti Imre. Beszámoló volt azokról a fellépésekről, ahol jelen lehettem, és képeket is lehet találni bizonyos közösségi oldalon. Videófelvétel nem volt látható, hiszen az előadók érdeke nagyon fontos, és nem titok, hogy magam is az ő érdeküket tartom szem előtt. Van igazság abban, hogy az élő koncert varázsát , hangulatát semmi se adja vissza, a legjobb felvételek sem. Valamint az előadók kívánságát is illik figyelembe venni.
Azonban a mai napon nyilvánosságra került egy koncert felvétel, más oldalakon. Ezért úgy gondolom, hogy ebben az esetben ugyanezt a felvételt az itteni olvasóknak is meg lehet mutatni. Gondolom ezt annak ellenére, hogy azt hiszem, ez a megjelent felvétel akár lavinát is elindíthat, mert ettől kezdve nehéz lesz megmagyarázni, hogy van akinek lehet közzéteni anyagot, és másoknak nem.
Akik szeretnék megnézni a koncert részletet, a következő link betöltésével megtehetik.
http://www.nztv.eu/main.php?stid=1&page=uvodna-stranka&lang=hu
Ugyan akkor csak bíztatni tudok mindenkit, menjenek el, menjetek el, és nézzétek meg az előadói estet, igazi, nagy érzelmeket, jó szórakozást, és igazi hangi élményt ott kaptok...
Azonban a mai napon nyilvánosságra került egy koncert felvétel, más oldalakon. Ezért úgy gondolom, hogy ebben az esetben ugyanezt a felvételt az itteni olvasóknak is meg lehet mutatni. Gondolom ezt annak ellenére, hogy azt hiszem, ez a megjelent felvétel akár lavinát is elindíthat, mert ettől kezdve nehéz lesz megmagyarázni, hogy van akinek lehet közzéteni anyagot, és másoknak nem.
Akik szeretnék megnézni a koncert részletet, a következő link betöltésével megtehetik.
http://www.nztv.eu/main.php?stid=1&page=uvodna-stranka&lang=hu
Ugyan akkor csak bíztatni tudok mindenkit, menjenek el, menjetek el, és nézzétek meg az előadói estet, igazi, nagy érzelmeket, jó szórakozást, és igazi hangi élményt ott kaptok...
2010. május 2., vasárnap
Czéh Lonka: Május első vasárnapja
Májusban, a legszebb tavaszi hónap első vasárnapján ünnepeljük, köszöntjük az édesanyákat.
Az ünnep története messzire nyúlik vissza. Még biztosan nem köszöntötték virággal a mamákat az ősközösségi társadalomban, de az anyaközpontúság jelen volt, matriarchátusban éltek. A rómaiak, görögök idejében viszont a köszöntés szokása jelen volt, erről írásos emlékek vannak. Európában az 1600-as években, Angliában szintén ideje volt ennek az ünnepnek, akkor még kizárólag egyházi, templomi megemlékezésként. A XIX. században aztán szélesebb körben is meghonosodott ez. És az USA-ban 1910-ben először hivatalos ünnepként is elismerték az Anyák napját. Ettől kezdve aztán sebesen terjed, és 1925-ben először nálunk is hivatalos ünnep keretében emlékeznek, emlékezünk meg az édesanyákról.
Ébresztem a napot,
Hogy ma szebben keljen.
Édesanyám felett
Arany fénye lengjen!
Ébresztem a kertet,
Minden fának ágát,
Bontsa ki érette,
Legszebbik virágát!
Ámon Ágnes
Ennyi az ünnep története. De mennyivel több, és mélyebb az, amit mi emberek érzünk. Nagyon jó lenne, ha nem csak ezen a napon ünnepelnénk őket, hanem gondolatainkban többször hálát adnánk nekik. Közhely, de valóban a legtöbbet kaptuk tőlük, az életünket. Tudom, ilyenkor ma már illik tudományosra fogni a szót, és be is lehet valami faramuci, elrugaszkodott gondolkodással bizonyítani, hogy azért a ma tudománya már sok mindenre képes, és az élet adása egyébként sem csak az anyákon múlik. Lehet ezt mondani, de az alapvető igazság ettől nem változik. És minden asszony, aki valaha gyermeket hozott a világra, az tudja, mert átélte a csodát, mit jelent életet adni.
"Fáradt kezedre könnyesen hajolva
Megköszönöm néked az életet,
Az, álmaim s fehér szívedből nőtt
Meséidet, a tündérszépeket."
Ámon Ágnes
A gyermekkor csodatévői ők, akik minden bajra megoldást tudnak, akik mindig gyönyörűek, akikhez jó odabújni, akiknek "anyaillatuk" van, akik biztonságot adnak. Ahogy növekszünk, szerepük változik, jó esetben barátnőnk is lesz az édesanyánk, akivel nagyos gondjainkat is megoszthatjuk. A kamaszkor talán hoz egy kis megingást, a lázadás éveiben őket is kritizáljuk, hogy pár év múltán egy napon újra rájuk csodálkozzunk, hogy jé, hát mi mennyire egyformák vagyunk, és milyen jól megértjük egymást. És szentül hisszük, hogy ők változtak jó irányba, pedig csak felőlünk múltak el a felnőtté válás viharai. Később majd azt is látni fogjuk, hogy ezekben az években is mellettünk voltak ők, igyekeztek rossz döntéseinket finomítani, ingerültségünket tűrni, és a kuszaságban is utat mutatni. Hányszor bántjuk őket ilyenkor oktalanul, vélt igazunk tudatában. És a legnagyobb viták idején is bíznak bennünk,.... majd elmúlik, majd benő a feje lágya ennek a gyereknek is,... és rettegnek, hogy nehogy olyan lépésre szánjuk el magunkat, ami később egész életünkre negatívan hat.
"Köszönöm, hogy elviselted az elviselhetetlent. Hogy valamit teremtettél a semmiből. Hogy üres zsebekből is képes voltál adni. Hogy szerettél bennünket, mikor nem volt bennünk semmi szeretetre méltó. Köszönöm, hogy a lehetetlent is megoldottad egyetlen mosolyoddal. (Még ha az a mosoly néha el is halványult egy kicsit.)"
Pam Brown
És felnőttként már ők azok, akik elfogadják döntéseinket, akiknek mi a legkomolyabb, legrátermettebb, legszorgalmasabb, és legkiválóbb emberek vagyunk. Akik dícsérnek minket minden szomszédnak, hogy sosem volt gondjuk velünk, és csak jót kaptak tőlünk. És milyen büszkék is vagyunk ilyenkor magunkra, milyen jó ezt hallani, de azért a szívünk mélyén érezzük, és persze tudjuk is, hogy ez nem más, mint a színtiszta anyai szeretet, elfogultsággal párosulva. Felnőtt életünkben mellettünk állnak, gyermekeink születése ünnep nekik, megjöttek a várva várt unokák.. és tűrik, amikor mi mindent jobban tudunk, hisz mi is szülők vagyunk már. Mama, ne vedd fel azt a gyereket, ne úgy fogd, jaj, ezt nem így kell... ne szólj bele, én is anya vagyok, tudom, mit kell tegyek..bölcsek, mert nem mutatják azt, hogy mindazt, amire mi azt hisszük, tudjuk, azt ők már átélték, és ők valóban tudják mi vár ránk, és szépen lassan követjük őket az anyaság útján. Itt jut eszembe, nekem édesanyám mindig azt mondta, hogy ne neki adjam vissza mind azt, amit kaptam, hanem a gyerekeimnek adjam majd tovább. Mert neki a legnagyobb köszönet és hála az én boldogságom, és az, hogy látni fogja az unokákat szeretetben felnőni. Így teszek, mama!
"Nem bánom, ha korhol, nem bánom, ha zsémbes.
Néha pedig fáraszt, egyenesen rémes,
de amikor elmegy, vágyódom utána.
- „Öregedő” gyermek kapaszkodó vágya.
A hangom elakad, a torkom kiszárad,
ilyennek szeretem szerető Anyámat."
János Árpád
Vannak, sajnos, akik a mai ünnepen is már csak a temetőkben tudják felkeresni édesanyjukat. Ők azok minden bizonnyal, akik a legfájóbban érzik, amit én még szerencsére csak az eszemmel tudok, hogy anya csak egy van, és nem pótolható. Adja ég, hogy minél később ismerjem meg ezt az érzést. !
Néha, hivatásomnál fogva is, találkozom olyan emberekkel, nőkkel, akik tudatosan utasítják el a gyermekvállalást. Anélkül, hogy pálcát törnék bárki felett, ilyenkor mindig elgondolkodom, tudja e, mit taszít el magától. Tudja e, hogy a gyermek által nem kevesebb lesz, meggyőződésem, hogy több. A női szerep, a női identitás fontos, ez nem veszhet el. Egy nő számára nem megtapasztalni , tudatosan, az anyaság misztériumát.. maga ellen vét, aki így tesz. Mai világunkban, természetesen, változik a női szerep. Már tudunk függetlenek lenni, (kérdés akarunk-e), már önállóak vagyunk,( kérdés szeretnénk-e), nagyon talpraesettek vagyunk. ( de milyen jó valakire azért támaszkodni, és valaki fogja meg azt a pókot ) tudunk tartósan társ nélkül, szingliként is élni ( de azért mit nem adnánk, ha álmaink hercege betoppanna ) .. és tudunk gyermek nélkül is élni... kérdés, mikor bánjuk meg??? Ez a mulasztás egyszer csak nem pótolható.. és a hiányérzet mindig elkísér.
"Minden halandó. Az öröklét csak anyáknak adatott meg."
Isaac Babel
Egy anya a családot összetartó erővel is bír. Társadalmunkban szükségszerű, hogy újra fontos legyen a család, itt az ideje újra annak, hogy érték legyen a gyermek, és ne szükséges rossz.
Ilyenkor ünnepen mindig nagy gondolatok jutnak az ember eszébe, de a hétköznapokon túljutni a józanság is segít. Józanul gondolkodva, milyen jó nőként anyának lenni, és anyaként is nőnek maradni!! És aki azt gondolja a mondat első fele igazabb, fontosabb, az téved, egy boldog élethez a másik rész is elengedhetetlen. Mert nőnek lenni sem rossz dolog!
Ehhez legyen erőnk, kedves anyukák, nagymamák.. és ne felejtsük el életünk részeseit, az apukákat se. :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)