Régen szerettem Kocsák tanár úr művéből ezen duettet... Régen szerettem volna, úgy... hallani és látni.... Láttam és hallottam... Nem volt ott semmi külsőség. Volt egy kinyújtott kéz: Minden szavát, mozdulatát..., volt egy elfordított arc: felejtsen el, ha Ön jó ember...
Ennek hatására az elmúlt két napban újra olvastam a könyvet, Levint, Kittit nem láttam, csak elképzeltem, de Vronszkíjt és Annát, igen. Mintha személyes ismerőseim lettek volna...
Nagyon megdöbbentem, mikor a duett szavai - nagyon rég olvastam előtte - szinte szó szerint elhangzanak. Ott, a hóviharban...
Persze, miután a duettet hallottam és láttam, meghallgattam minden fellelhető részletét a Tanár Úr musicalének...
És a könyvet olvasva érdekes (?) hogy muzsikáltak bennem a dallamok, és végigolvasva, a következő helyzetekben is azokat az arcokat láttam...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése