Elmúlt farsang. Azért a hétvége sok helyütt a báloké volt még. És ezután beköszöntött a negyven napos böjti időszak, mely húsvétig tart majd.
Mi is a farsang? A vízkereszttől, január 6.-tól, hamvazó szerdáig tartó időszakot hívjuk így. Az idén hamvazó szerda február 17.-re esett. A lakomák, bálok, népünnepélyek jellemzik. Gazdag népi hagyományra épül. Voltak évszázadok, mikor tiltva volt, épp népies, harsány " buja " szokásai miatt. Csúcspontja a karnevál, farsang utolsó három napja, mely egyben télbúcsúztató is.
Sokan megénekelték farsang időszakát.
Sarkady Sándor: Kikiáltó
" Maskarások, bolondok!
Rázzátok a kolompot!
Takarodjon el a tél,
Örvendezzen, aki él! "
De mindenki számára ismerős Csokonay Dorottyája, mely igazi farsangi elbeszélő költemény.
Tehát tegnap én is báloztam. Ugyan nem farsangi bálnak volt hirdetve, azért voltak, akik, miután tudtuk, hogy a helyszín egy harmincas évek beli kiskocsmát idéz majd, ennek megfelelően öltöztek. Ugyanakkor jótékonysági rendezvény volt, annak az iskolának a javára, ahol megrendezésre került. Ilyenkor biztos mindenki azt hiszi, hogy kicsit unalmas, kicsit belterjes rendezvényre érkezik, ahol a cél az, hogy a pénz befollyon, és ne sokat kelljen érte nyújtani.
Nos, itt kellemes csalódás ért. A kedves fogadtatás, a helyes arányokban adagolt iskolai dicséretek kiosztása. Természetes, hogy ilyenkor köszöntik azokat, akik a bál szervezésében részt vettek, de nem vitték túlzásba. Helyet kapott a bált megnyitó palotás, diákok előadásában, volt tanárok tánca, szülők tánca, és végzős diákok is színpadra léptek, azaz közönség elé, jól koreografált műsorukkal
Az iskola vezetése tudja, ma már sztárvendég nélkül nem igazi mulatság a mulatság, ezért erről is gondoskodtak.
A kezdő műsorszámok után már szólt a talpalávaló, sokan táncoltak is első perctől kezdve. A mi asztalunk nem mozdult, mi a fellépő sztárvendéget vártuk. Mégis hogy néz ki, hogy az utolsó perceben szaladunk kameráért, diktafonért, fényképezőgépért, ki mit hozott éppen. Tíz óra elmúlt, még sehol semmi. Kezdtük azt hinni, a fellépés elmarad. Mégis csak gyorsan táncoltunk egyet. Mire is tizenegy óra felé bejelentették, kezdődik a műsor. Nocsak! és hol, és mikor csempészték be a fellépőt? A lehetséges két bejárat szemmel volt tartva. Csak akkor történhetett, mikor épp a parketten roptuk. :)
Nos, tehát műsor. Igen, ismerjük. Igen, jól szól. Igen, a bálozók is vevők ezekre a dalokra, bár táncolni nem könnyű rá. Illetve van koreográfia, mely sokak számára ismert, de hagyjuk a profiknak. Természetesen tudom, ezekre nem táncolni kell, hanem érezni, és hinni benne. Nos, most tanúja lehettem egy ilyen báli éneklésnek is. Azért ez egészen más. Nyilván nem fog úgy meg, nem is ez a cél. Műsor vége, egy ráadás, énekeljen a közönség is, tessék, addig is pihen a torok. Kell is most. 25 perc. Köszönjük. Miközben az asztalunkhoz sétálok vissza, azért hallom a sóhajtásokat, innen -onnan. Mosolygok, nem lepődöm meg. És igen, tényleg jól nézett ki, igen jó a lila ing, és igen, jól énekelt. Azért nem ünneprontás, de én tudom, hogy tud ennél jobbat is. De ez nem tartozik senkire. Ahhoz más hangulat kell, és egészséges torok.
Rövid szünet, magához tér mindenki, és újra a bálozóké a a parkett. Most már az enyém is.
És mintha tudná a zenekar, jönnek sorba azok a dalok, amiket nagyon szeretek. Persze, tudom, a báloknak is megvan a maga zenéje, tehát ezeket hallanám bárhol, de most nagyon jólesik ezekre ropni. Egymás után, Csókkirály, Csavard fel a szőnyeget, aztán Zene nélkül mit érek én?, Valami Amerika, Boldog szép napok, és így tovább. Rekedtek vagyunk már. Jön a Pocsolyába léptem. Azért ez korszakot, és korosztályokat felölelő zene. Mindenki torkaszakadtából énekel?.. üvölt , talán.. a húszévestől a hatvanig. A zenekar is élvezi, látszik. Igen, ez a kettő együtt jár, ha jó a zene, akkor jó rá táncolni, ha rajtunk látják, hogy jól szórakozunk, ez őket doppingolja.
És, hogy kicsit" pihenjünk", hajrá vonatozzunk. Hegyek között, völgyek között.. Szerelemvonat.. Megy a gőzös.. és így tovább. Az iskola tanárai közül, aki egy órával ezelőtt a sztárvendéget kísérte ki, és kissé rosszallóan nézett, hogy mi ez a renitenskedés,(értsd, nem jut el az ajtóig, mert megjelenek, és természetesen beszélgetni kezdek a művésszel, sőt, ő is velem) most lelkesen integet az arcomba, amikor a szembe jövő vonatban találkozunk.
Nehogy lanyhuljon a hangulat, új dalokat tanulok. Bevallom, eddig nem ismertem a Szippantókocsiról szóló műremeket, de a "Halál a májra" refrénű dal is ismeretlen volt. :) Ezzel nem egyedül lehetek, ahogy körülnézek. De a hatás frenetikus.
És jön a csárdás. Csárdásblokk. Erről eszembe jut újra Csokonai. Na, nem ott jutott eszembe, ezen a ponton már leginkább a levegővételre összpontosítottam, hogy jussak némi oxigénhez.
Tehát:
" Nemzeti táncunknak légyen első jussa: Magyart! illyen-adta a vén Jebuzéussa!
Minden magyar szívek azonnal buzdúlnak, természetes lángjaiktól gyúlnak.
Felséges állásba teszik termeteket, Valódiba szedik férfiúi képeket. "
" Csak a magyar tánc az, melly sohasem jára a jó egészségnek semmi ártalmára,
Mivel mérsékelve mozgatván bennünket, Frissíti elménket, testünket, vérünket."
Utána csüccs. Pihenünk, lihegünk. Várjuk a következő blokkot, mely nemsokára kezdődik. Nem folytatom, a cipősarkamat sikerült eltáncolni. Fáradtan, de jókedvűen indulunk majd haza.
És, hogy miért ez az írás? Mert felfoghatjuk a farsangot, a bált ,bálokat, egy sztár fellépését ünnepnek is.
Márpedig
" Az élet ünnepnapok nélkül: hosszú út vendégfogadók nélkül. " Démokritosz írta, még az ókorban.. ma is érvényes
Mi is a farsang? A vízkereszttől, január 6.-tól, hamvazó szerdáig tartó időszakot hívjuk így. Az idén hamvazó szerda február 17.-re esett. A lakomák, bálok, népünnepélyek jellemzik. Gazdag népi hagyományra épül. Voltak évszázadok, mikor tiltva volt, épp népies, harsány " buja " szokásai miatt. Csúcspontja a karnevál, farsang utolsó három napja, mely egyben télbúcsúztató is.
Sokan megénekelték farsang időszakát.
Sarkady Sándor: Kikiáltó
" Maskarások, bolondok!
Rázzátok a kolompot!
Takarodjon el a tél,
Örvendezzen, aki él! "
De mindenki számára ismerős Csokonay Dorottyája, mely igazi farsangi elbeszélő költemény.
Tehát tegnap én is báloztam. Ugyan nem farsangi bálnak volt hirdetve, azért voltak, akik, miután tudtuk, hogy a helyszín egy harmincas évek beli kiskocsmát idéz majd, ennek megfelelően öltöztek. Ugyanakkor jótékonysági rendezvény volt, annak az iskolának a javára, ahol megrendezésre került. Ilyenkor biztos mindenki azt hiszi, hogy kicsit unalmas, kicsit belterjes rendezvényre érkezik, ahol a cél az, hogy a pénz befollyon, és ne sokat kelljen érte nyújtani.
Nos, itt kellemes csalódás ért. A kedves fogadtatás, a helyes arányokban adagolt iskolai dicséretek kiosztása. Természetes, hogy ilyenkor köszöntik azokat, akik a bál szervezésében részt vettek, de nem vitték túlzásba. Helyet kapott a bált megnyitó palotás, diákok előadásában, volt tanárok tánca, szülők tánca, és végzős diákok is színpadra léptek, azaz közönség elé, jól koreografált műsorukkal
Az iskola vezetése tudja, ma már sztárvendég nélkül nem igazi mulatság a mulatság, ezért erről is gondoskodtak.
A kezdő műsorszámok után már szólt a talpalávaló, sokan táncoltak is első perctől kezdve. A mi asztalunk nem mozdult, mi a fellépő sztárvendéget vártuk. Mégis hogy néz ki, hogy az utolsó perceben szaladunk kameráért, diktafonért, fényképezőgépért, ki mit hozott éppen. Tíz óra elmúlt, még sehol semmi. Kezdtük azt hinni, a fellépés elmarad. Mégis csak gyorsan táncoltunk egyet. Mire is tizenegy óra felé bejelentették, kezdődik a műsor. Nocsak! és hol, és mikor csempészték be a fellépőt? A lehetséges két bejárat szemmel volt tartva. Csak akkor történhetett, mikor épp a parketten roptuk. :)
Nos, tehát műsor. Igen, ismerjük. Igen, jól szól. Igen, a bálozók is vevők ezekre a dalokra, bár táncolni nem könnyű rá. Illetve van koreográfia, mely sokak számára ismert, de hagyjuk a profiknak. Természetesen tudom, ezekre nem táncolni kell, hanem érezni, és hinni benne. Nos, most tanúja lehettem egy ilyen báli éneklésnek is. Azért ez egészen más. Nyilván nem fog úgy meg, nem is ez a cél. Műsor vége, egy ráadás, énekeljen a közönség is, tessék, addig is pihen a torok. Kell is most. 25 perc. Köszönjük. Miközben az asztalunkhoz sétálok vissza, azért hallom a sóhajtásokat, innen -onnan. Mosolygok, nem lepődöm meg. És igen, tényleg jól nézett ki, igen jó a lila ing, és igen, jól énekelt. Azért nem ünneprontás, de én tudom, hogy tud ennél jobbat is. De ez nem tartozik senkire. Ahhoz más hangulat kell, és egészséges torok.
Rövid szünet, magához tér mindenki, és újra a bálozóké a a parkett. Most már az enyém is.
És mintha tudná a zenekar, jönnek sorba azok a dalok, amiket nagyon szeretek. Persze, tudom, a báloknak is megvan a maga zenéje, tehát ezeket hallanám bárhol, de most nagyon jólesik ezekre ropni. Egymás után, Csókkirály, Csavard fel a szőnyeget, aztán Zene nélkül mit érek én?, Valami Amerika, Boldog szép napok, és így tovább. Rekedtek vagyunk már. Jön a Pocsolyába léptem. Azért ez korszakot, és korosztályokat felölelő zene. Mindenki torkaszakadtából énekel?.. üvölt , talán.. a húszévestől a hatvanig. A zenekar is élvezi, látszik. Igen, ez a kettő együtt jár, ha jó a zene, akkor jó rá táncolni, ha rajtunk látják, hogy jól szórakozunk, ez őket doppingolja.
És, hogy kicsit" pihenjünk", hajrá vonatozzunk. Hegyek között, völgyek között.. Szerelemvonat.. Megy a gőzös.. és így tovább. Az iskola tanárai közül, aki egy órával ezelőtt a sztárvendéget kísérte ki, és kissé rosszallóan nézett, hogy mi ez a renitenskedés,(értsd, nem jut el az ajtóig, mert megjelenek, és természetesen beszélgetni kezdek a művésszel, sőt, ő is velem) most lelkesen integet az arcomba, amikor a szembe jövő vonatban találkozunk.
Nehogy lanyhuljon a hangulat, új dalokat tanulok. Bevallom, eddig nem ismertem a Szippantókocsiról szóló műremeket, de a "Halál a májra" refrénű dal is ismeretlen volt. :) Ezzel nem egyedül lehetek, ahogy körülnézek. De a hatás frenetikus.
És jön a csárdás. Csárdásblokk. Erről eszembe jut újra Csokonai. Na, nem ott jutott eszembe, ezen a ponton már leginkább a levegővételre összpontosítottam, hogy jussak némi oxigénhez.
Tehát:
" Nemzeti táncunknak légyen első jussa: Magyart! illyen-adta a vén Jebuzéussa!
Minden magyar szívek azonnal buzdúlnak, természetes lángjaiktól gyúlnak.
Felséges állásba teszik termeteket, Valódiba szedik férfiúi képeket. "
" Csak a magyar tánc az, melly sohasem jára a jó egészségnek semmi ártalmára,
Mivel mérsékelve mozgatván bennünket, Frissíti elménket, testünket, vérünket."
Utána csüccs. Pihenünk, lihegünk. Várjuk a következő blokkot, mely nemsokára kezdődik. Nem folytatom, a cipősarkamat sikerült eltáncolni. Fáradtan, de jókedvűen indulunk majd haza.
És, hogy miért ez az írás? Mert felfoghatjuk a farsangot, a bált ,bálokat, egy sztár fellépését ünnepnek is.
Márpedig
" Az élet ünnepnapok nélkül: hosszú út vendégfogadók nélkül. " Démokritosz írta, még az ókorban.. ma is érvényes
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése