Operett, azaz mese

Drága Lonka!
Ez a mai iwiw bejegyzésedre válasz, csak szómenésem volt, így oda nem fért. Ezért ideteszem. Viszont kapcsolódik a Te tegnapi beírásodhoz is.
Azt hiszem az operettel kapcsolatban kicsit félreérthetően fogalmaztam. Azt mondtam, hogy nem a kedvenc műfajom az operett, nem azt hogy nem ismerem. Elég sok operettet láttam. Nebántsvirág, Maya, Denevér, Mosoly országa, Marica grófnő, Mária főhadnagy, Mágnás Miska, Bob herceg, Gül baba (bár ez inkább daljáték), és még sorolhatnám... (Nem beszélve a zenés játékokról, daljátékokról) Hozzám egyszerűen közelebb áll a musical. De ez nem azt jelenti, hogy nem tud elvarázsolni egy operett.
Mi az átlag operett story? Egymásba szeret egy férfi és egy nő, egy fiú és egy lány. A körülmények (zsarnok rokon, hatalom, önkény, társadalmi különbségek, stb.) elválasztják őket, de végül minden jóra fordul, a szerelmesek az intrikus ellenére kibékülnek. Lényeges még a szubrett - táncoskomikus. Általában ők is egymásra találnak. (Persze vannak kivételek, más, teljesen más meneten alapulók: pl. az Orpheusz az alvilágban) Az alaptörténet tehát áll. És innentől jön az, ami egyedivé teheti ezt a történetet... A körítés... Pl. ugyanez az alapsztorija a Mágnás Miskának és a Maya-nak... Mégis mennyire más lesz az egész a "környező" szövegkönyvtől és a versektől... Hiszen általában a mesék is erről szólnak, hogy a szerelmesek minden nehézség ellenére egymásra találnak, a jó elnyeri jutalmát, a rossz méltó büntetését. Tehát igenis vannak jó operettek, jól megírt zenével, történettel. Tehát nagy jelentősége van a szövegnek, a színpadi "drámának, komédiának", amiről a tegnap a két Leányvásár kapcsán Te is írtál. De a jó zenét és történetet is agyon lehet vágni és sokszor agyon is vágják az igénytelenséggel.
Hogy akkor mi a bajom az operettel? Először is: nem a műfajjal van a bajom. Hanem azzal, hogy nagyon sok olyan operettet láttam, ahol maguk az alkotók, a rendezők, színészek nem vették komolyan a mesét. Márpedig mesélni csak úgy lehet, ha a mesélő ezt komolyan veszi. Mármint a mesét. Akkor tudom én is komolyan venni. Mint ahogy Te is írtad.
Az operettel tehát az nem volt a bajom, hogy operett.
Ha komolyan veszik a mesélők, igenis tudom élvezni az operettet is. Mint ahogy a pécsi Leányvásárt igenis nagyon élveztem. El tudott varázsolni a mese. És láttam mögötte a lehetséges drámát. Vagy, mint ahogy láttam olyan Orpheusz előadást, ahol a történelmi-politikai szatírát is élveztem, és volt olyan Mágnás Miska előadás amit nagyon élveztem, volt aminek a rózsaszín vattacukrától émelyegtem.
Akkor el tud varázsolni az operett, ha nem a flitter, a csillogás a lényeg, hanem a mese. És ezzel egyenrangú énekesi teljesítmény van. És egyformán erős az ének és színészi játék.
Még akkor is, ha musical hangzásvilága közelebb áll hozzám.
Nincs rossz műfaj a zenés színpadon sem, mint ahogy az irodalomban sincs. És mind a kettőben mindenevő vagyok. Csak annyi az elvárásom, hogy az alkotók vegyék komolyan. És pont a könnyű műfajt kell a legkomolyabban venni.