Volt 1983-ban az István a Király. Mi akkor voltunk 18 évesek... Mi akkor minden szavát tudtuk. Mert nagyon fontos volt. Azóta rengeteget változott a világ. És mi is.
Nekünk, ma is ugyanannyira fontos... De az utóbbi időben elkezdtem félni...
Lesz-e újabb nemzedék, akinek fontos lesz...
És valamelyik nap találkoztam egy csöpp lánnyal, egy négyévesforma kis emberpalántával... aki a szállj fel minden szavát mondta, énekelte. Azt a két mosolyt sosem felejtem el. A kislány a mamája ölében, az ő mosolyát, az ő tiszta gyermeki mosolyát és annak az embernek az ugyanolyan tiszta mosolyát sem, aki felé hajolt és rámosolygott, ugyanolyan tisztán és egyszerre bezárult egy kör. Ha mi egyszer elmegyünk, már nem félek lesz-e aki folytatja....LESZ. Az a csöpp lány, és ha nem is mindenki, akinek mi mesélünk a varázsról... ha nem is mindenki akinek töredékét megmutatjuk... de lesznek, hiszem és vallom... akik tudnak ugyanígy hinni...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése