Gondolatok...

Itt most jég, van hó van, csend... Annak a versnek a folytatását, mindenki tegye félre, ami következne a leírt szavakból. Ugyanis teljesen más az az életérzés, amiért sürgősen naplót, mai, modern nyelven blogot kell írjak. Anno Mikes Kelemen a fiktív nagynénjének írta a leveleit. Akkor, hol itt a különbség? Pedig azóta eltelt pár évszázad. Ő is tudta, én is tudom, más az a napló, amit önmagának ír az ember, más az a levél, amit egy fontos embernek írok. És más, amit egy irodalmi nagynéninek, vagy egy nyilvános naplóba. Pedig ez utóbbiak is lehetnek teljesen őszinték.
Tehát hideg téli éjszaka van. Hó, jég, De közben ragyognak a csillagok, és már kezdi kedves barátom, a Telihold, egyre beljebb csatolni az nadrágszíját...Egyre fogyatkozik... A gyertyám ég...
Az én Telihold varázslatom vagy játékom - egyre megy a kettő - arról szól, hogy vannak az életben olyan dolgok, amelyek nem foghatóak meg ésszel, nincs bennük racionalitás.
De ha végiggondolom az elmúlt két évet, hol volt itt racionalitás?
Hány ember volt, aki már elfeledte, mi az, hogy játszani, és itt újra kisfiú, kisleány tudott lenni és újra tudott ott álmodni, ott járni, ahol "ember nem járt még"?
Vagy aki majdnem gyermek volt, ki tudott nyílni?
Hányan voltak, akik akik ettől az elmúlt időszaktól találtak vissza, vagy találtak el a színházhoz... És hány virág  nőtt ki, vagy mutatkozott meg? És hány emberi kapcsolat, sőt barátság született?  Ezek a nagy ajándékai az elmúlt két évnek.
Hogy volt ebben az elmúlt két évben keserűség, veszekedés, kisszerűség is? Volt, igaz..
Hányszor nem vettük figyelembe azt alapelvet, hogy érted haragszom, nem ellened?  És hányszor uszultunk egymás ellen? Miért nem vettük észre, hogy lehet más a kedvencünk, de mindannyiunk kedvencét ugyanabban a pénzmalomban őrlik?
Hányszor hagytuk, hogy belerángassanak bennünket ebbe a régi csapdába? Oszd meg, és uralkodj! Hányszor sikerült, hogy bennünket tettek majdnem egymás ellenségeivé, ha már őket nem sikerült?
Miért maradtunk ennyire kevesen?
Sokat adott ez az elmúlt két év. Szerintem sokunknak.
Sokan megváltoztunk, vagy visszaváltoztunk.
Nekünk, keveseknek, akik megmaradtunk, már nem a régi vélt vagy valós sérelmeken kéne rágódni... hanem segíteni...
Ragyognak a csillagok, és gondolkodom, mi miért, hol csúszott el...